2009. december 17., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 182.-183. (855.-856.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Távolban marad a magyar

A legutóbbi felmérés szerint Visk lakosságának száma meghaladja a tizenkétezer főt. Közülük mintegy ötezren munkaképes korúak. Ennek ellenére a helyben foglalkoztatottak száma még az ezret sem éri el. A túlnyomó többség, azaz százból több mint nyolcvanan a határon túl, Nyugat- és Kelet-Európában – elsősorban Oroszországban – keresik boldogulásukat.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kivándorlás irányát sem a gazdasági és pénzügyi világválság, sem az újinfluenza veszélye nem tudta megfordítani.

– Több éven keresztül ettem én is a vándormunkások nem éppen könnyű kenyerét – fogalmazott beszélgetésünk során Stark István építészmérnök, a nagyközség alpolgármestere. – Mivel itthon szinte teljesen megszűntek a munkalehetőségek, kénytelenek voltunk másutt próbálkozni, hiszen, milyen ember az, aki várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb? A viski nem ilyen! Kezdetben Csehország, majd Spanyolország és Portugália volt a célirány, később Oroszország és Ukrajna nagyobb városainak a lehetőségei jöttek képbe.

– Mi volt a jellemző? Csak a férfiak keltek útra vagy vitték magukkal a családot is? Inkább a kétkezi munkások mentek vagy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők is?

– Mindkét esetben ez is, meg az is. Köztudott, hogy a jól képzett, nyelveket beszélő szakembereket ma is jól megfizetik külföldön. Amennyire én tudom, eleinte a kétkezi munkások – egyébként ez volt a többség – is szép pénzeket kerestek, ám becsapott a világválság, a munkaadók mind jobban behúzták a nadrágszíjat, egyre szűkebben mérték az eurót. Igen ám, de egy több ezer kilométeres visszautat sem merte mindenki bevállalni a semmiért, hiszen itthon nem történt változás. Így inkább maradtak, aki tudott, megpróbált váltani, de a két kezemen meg tudom számolni, hányan tértek haza emiatt.

– Itthon ma sincs változás?

– De van, bár én csak a saját területemről, az építőiparról tudok beszélni. Tavaly óta némi élénkülés tapasztalható. Egyre többen fognak építkezésbe. Igaz, ezek többsége nem helyi üzletember, hanem komoly tőkével rendelkező vállalkozó, illetve hozzánk betelepült magánszemély, de munkavállalás szempontjából teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy az eddig még ki nem vándoroltak, vagy csak a közelben, a határ mentén dolgozók értesülnek ezekről a lehetőségekről és mérlegelnek, érdemes-e folytatni a vándoréletet vagy a csencselést.

– Ez azt jelenti, hogy idén-jövőre már bátran hazatérhetnek azok, akik az elmúlt években elhagyták a szülőföldet?

– Sajnos erről még nincs szó, mert nemcsak az építőiparban, de egyéb vonatkozásban is elég sok a zavaros ügylet, a kutya ugat, pénz beszél alapon létező kiskapu, vagyonjogi tisztátlanság. Viszont tény, hogy törvényesen-e vagy sem, de egyre több kacsalábon forgó kastély épül környékünkön, ami a szűkös anyagi körülmények között élő családok számára ma nagy lehetőség. Mert arra nincs mit számítani, hogy a közeljövőben Visken újabb, jelentős munkaerőt foglalkoztató vállalatok létesülnek. Ahhoz a jelenleg érvényben lévő törvényeket kellene módosítani. Többek között megyei szinten is el lehetne dönteni például, melyik beruházásnak van létjogosultsága és melyiknek nincs. Ám minden engedélyért Kijevbe kell futkosni ami abszurdum.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó