2009. december 12., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 180. (853.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Cifra hám a lóra

Munkács határában vasárnaponként lóvásárt tartanak. Ha már megvan a paripa, felszerelés is kell hozzá. Nos, itt ebből sincs hiány.

Az irhabundás, erős testalkatú, nagybajszú férfi éppen egy koros Zsiguli motorháztetejére pakolja ki az áruját. A piac bejáratánál a fémkorláton függnek a bőr kantárak, hámok, kötőfékek és a különféle "csecsebecsék". Kapható itt a patkószegtől a dallamos csengettyűkig szinte minden. A szőlősvégardói (Pidvinohradovo) Pavlo Orosz 18 éve készít lószerszámokat. Monopolhelyzetben van, hiszen rajta kívül a vidéken senki sem foglalkozik ezzel. A mester szakmájának, és ezt az ország különböző vidékeiről érkező kliensek sokasága is bizonyítja.

– A "lóöltözék" minden darabja a legutolsó "divat szerint" készül – mondja tréfálkozva a mester. – Legyen az kantár, szemellenző, kötőfék. Valamennyihez valódi marhabőrt használunk. A fogásán is érezni, hogy strapabíró.

És valóban, az ostor szíja finom kidolgozású és fényesre van csiszolva. Sehol egy dudor, egy barázda, sárgarézzel díszítettek.

– Még néhány Svarovski gyémánt, és a paci akár a divatbemutató kifutóján is parádézhat – viccelődik tovább Pavlo gazda. – Ezek a kiegészítők közel 300 dollárba kerülnek. Ez drága ugyan, de a roma ember az utolsó kopijkáját is képes a lovára költeni. Ez itt, mellettem az én Lacim. Félvér ugyan, de pompás állat, arab telivér vére csörgedezik az ereiben. Hamarosan ő is kap egy ünnepi öltözéket.

Sok évvel ezelőtt Pavlo a gázközlőműgyárban dolgozott. A rendszerváltást követően akadozni kezdett a fizetés, így más megélhetés után nézett. A kolhozban helyezkedett el, de hamarosan az is feloszlott. Akkor vágott bele az új szakmába.

– A környékünkön egyetlen lószerszámkészítő sem akadt, és nem is volt más választásom – meséli. – Eleinte nagyon nehezen indult be az üzlet, ám néhány év múlva belejöttem. Ketten dolgozunk a társammal. Inkább ő gyártja a portékát, én meg értékesítem.

Pár évvel ezelőtt még kapósabbak voltak a lószerszámok, szépen meg lehetett belőle élni, állítja. Mára megcsappant a kereslet. Inkább ősszel fogy belőle több, amikor az emberek hazatérnek az idénymunkából. Az utóbbi két hónap alatt mindössze két garnítúrát adott el, panaszolja. A vevők, mikor meghallják az árat, lógó orral továbbmennek.

– Nem tudom olcsóbban adni, mert akkor semmi hasznom nem lenne – mentegetőzik. – A bőrt Ivano-Frankivszk megyében, a bolehovi gyárban vásárolom. A jó ostor marhabőrből készül, a disznóbőrből kreált olcsóbb ugyan, de nem olyan tartós.

Ő pedig csak kiváló munkát hajlandó kiadni a keze alól, teszi hozzá. Kliensei főleg falusi gazdák és favágók.

– Az erdőből, ahová nem juthat el a traktor, lovakkal hozzák le a fát – magyarázza. – Ehhez pedig nincs szükség mutatós felszerelésre.

Mint kiderült, a lódivat sem olcsó mulatság.

– Ez a mutatós darab például 400 hrivnya és egy egész napi munkám van benne – mutatja a míves kidolgozású lószerszámot. – Jóval az igazi értéke alatt adom. És nézzék ezt a remek szügylapot! 800 hrivnyát kérek érte, valójában a dupláját éri.

Egy pofásabb felszerelés 1000 hrivnyába is kerülhet, de ha a gazda a legjobbat és legszebbet akarja lovának, akár 300 ezer hrivnyát is kifizethet. És akkor még nem beszéltünk a patkóról és a patkószegről. Az előbbi darabja 15–20 hrivnya között mozog. Az igavonó jószágok pedig ebből havonta mind a négyet elkoptathatják.

– A patkót mástól szerzem be, a szeg darabja pedig egy hrivnya – sorolja még Pavlo.

Miközben a csengők nagy választékát mutogatja, vevő érkezik. Az ökörmezői favágó az ostorok között válogat. Ám amikor meghallja az árat, nagyon meglepődik. Végül megalkudnak.

– Így megy ez – sóhajt a lószerszámkészítő. – A csengők az ukrán gazdák körében nem kelendőek, azt inkább a külföldiek vásárolják. Darabja 15 és 450 hrivnya.

Bár külföldi ritkán vetődik a piacra, de akkor alaposan bevásárol.

– Nálunk minőségi árut kapnak, ami az ő zsebükhöz mérve olcsónak számít. Magyarországról és Csehországból jönnek vásárlók, de voltak már itt Németországból is. Nemrég pedig hollandok hoztak megrendelést nekem, egyenesen a Mikulástól – kuncog bajuszát pödörve. – Egy külföldi katalógusból kell két garnitúrát készítenem. Az csak a gyönyörűség! Még életemben nem láttam hozzá hasonlót. Valódi ünnepi öltözék. Még a lelkem is dalol, amikor dolgozom rajta. Azt mondták a megrendelők, hogy az ünnepi fogatokra lesz, melyeken karácsony idején szállítják az embereket. Viccelődtek is, hogy a jó öreg fehérszakállú a megrendelő.

Szíjjártó Erika

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó