2009. december 12., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 180. (853.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...igyekszem egészségesen élni"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Mikola Palincsak, az Ungvári Nemzeti Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karának dékánja.

– Miért tartotta fontosnak, hogy a történészdiploma mellé a jogismeretit is megszerezze?

– A történelmet még az iskolában kedveltem meg. A nagyszőlősi járási Kistarnáról (Hizsa) származom, ahol az ottani tanintézetet képviselve e tantárgyból járási, majd megyei vetélkedőket nyertem. Érettségi után természetes volt a pályaválasztás. Aztán idővel érdekelni kezdett a jog, az államismeret és a diplomácia.

– Érdekes a tudományos kutatási területe. Az állam és az egyházak kapcsolata. Ezek szerint rendszeres templomlátogató?

– Nem annyira, amennyire szeretném, mert az időm sajnos nem engedi meg. Viszont hívő embernek tartom magam. Hiszek abban, hogy van egy felsőbbrendű erő, hiszek a sorsban, a gondviselésben, az emberi jóságban.

– A jó mindig elnyeri jutalmát?

– Mindenki érdeme szerint.

– Gyakran utazik külföldre nemzetközi konferenciákra, illetve delegációkat fogad. Diplomatikus fellépéssel könnyebb kiigazodni az embereken?

– Az évek során igencsak kitanultam az emberi jellemet, azonnal felismerem, ki a képmutató és ki az őszinte.

– Mit tart a legértékesebb emberi tulajdonságnak?

– A szorgalmat, a megbízhatóságot, a becsületet. De a pontosan elvégzett munkát is nagyon tudom díjazni. Az általam irányított fakultánson, mikor a munkatársaimat válogattam össze, nem azt néztem, ki honnan jött, milyen környezetből. Számomra az a fontos, hogy a kar nívója a jelenlegi szinten maradjon, sőt, tovább emelkedjen. Nem sokan büszkélkedhetnek el azzal, hogy a nyári felvételiknél immár évek óta tízszeres a túljelentkezés.

– Ha nemzetközi kapcsolatok, akkor számtalan utazás. Melyik külföldi városban érzi otthon magát?

– Prágában. Az ott élők mentalitása, kulináris szokásaik, a szép történelmi városrészek, és természetesen a cseh barátok egyaránt közrejátszanak abban, hogy már úgy utazom oda, mintha haza mennék.

– Többször megfordult a tengerentúlon is...

– Valóban sokszor jártam az Egyesült Államokban. Érdekes, hogy mindig nagy tisztelettel, bizalommal és szeretettel fogadnak, amit talán annak köszönhetek, hogy egyetlen látogatásom alkalmával sem kezdtem el siránkozni, hogy milyen nehéz Ukrajnában élni, és soha nem kértem adományokat.

– Külföldi útjain mit néz meg szívesebben, a múzeumokat vagy a bolti kirakatokat?

– Inkább a templomokat, a történelemhez is kapcsolódó egyházi kegyhelyeket. Az oda betérő embereket figyelve sok minden leszűrhető az adott ország társadalmi helyzetéről.

– Vannak irigyei?

– Bizonyára. De azt szoktam mondani, inkább százan irigyeljenek, mint egy szánakozzon rajtam.

– Hogyan viszonyul a pletykákhoz?

– Még korábban rektorhelyettesként dolgozva megtapasztaltam, hogy mindig akadnak olyanok, akik a szobámba lépve szándékosan elejtenek néhány mondatot – az a hír járja, ezt és azt beszélik stb... Nos, ma már ki tudom szűrni, hogy a háttérben valamilyen intrika áll-e, vagy jóindulatú a közölt tény. Egyébként azt szoktam elhinni feltétel nélkül, amit a saját szememmel látok és megtapasztalok.

– Mennyire fontos az életében a pénz?

– Igyekszem a környezetem csinosítására, élhetőbbé tételére fordítani.

– Szabadidejében hogyan tud kikapcsolódni?

– Ha időm engedi, szaunába megyek. Amúgy pedig a család tölti ki a munkamentes napokat. A második házasságomból született egy fiam, aki most négyéves. Örökmozgó, igényli a figyelmet és rengeteg elfoglaltságot ad. Ahogy az éveim gyarapodnak, egyre inkább úgy érzem, a kondíciómra is jobban oda kell figyelnem, tehát igyekszem egészségesen élni.

– Ki választja meg a ruhatárát?

– Jómagam. Szeretem jól érezni magam abban, amit viselek. Nem annyira a divat vezérel, inkább a kényelmes és praktikus holmikat részesítem előnyben.

– Otthonosan mozog a konyhában?

– Egy rántottát még összeütök. A mostani feleségem nem szeret főzni. De mivel enni szeretünk, hát rákényszerül. Ha meg nincs hozzá kedve, elviszem vacsorázni.

– Mi a credója?

– Ha nem tudsz jót tenni vagy segíteni, akkor legalább ne árts.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó