2009. december 10., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 178.-179. (851.-852.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A Tiszának két partja van
Már felsőfolyásán is szennyezett a legmagyarabb folyó

A Kárpát-medence legnagyobb folyója népeket, országokat választ el és köt össze. A két partja mentén élők ugyanazokkal az aggodalmakkal néznek szembe, féltik a Tiszát. Az ukrán–román határ mentén két környezetvédő szervezet, a Globális Ökológiai Alap és a Nemzetközi Duna Bizottság nemzetközi összefogással hirdetett programot a folyó megmentésére. A Nagybocskón és az államhatár túloldalán lévő Újbocskón megvalósuló tervekről, feladatokról kérdeztük Vaszil Manivcsuk programkoordinátort, az Ukrajnai Ökológiai Liga tagját.

– A Tisza és mellékfolyói mentén az egyik nagy környezeti probléma az élővizekbe kerülő pillepalackok óriási tömege. Vajon Kárpátalján miért teszik ezt? Magyarországon, Ausztriában és más nyugati országokban ez nem szokás.

– Sajnos a folyóink mentén élők rossz szokása, hogy minden hulladékot a vízbe szórnak. A lassan lebomló műanyagok és a pillepalackok megjelenésével azonban felbukkant a környezetszennyezés.

– Talán meg kellene szervezni a hulladékgyűjtést, a szemét szelektálását és konténerekben való elhelyezését.

– A folyó innenső partján lévő település utcája a Tiszával párhuzamosan fut. A házak közvetlen a parton épültek. Hogy ne a vízbe szórják a háztartási hulladékot, vásároltunk 300 gyűjtőkonténert. Alakult egy vállalkozás is, mely havi négy hrivnya ellenében elszállítja a szemetet. A lakosság azonban nem partner. Nem akarnak fizetni és továbbra is inkább a Tiszába dobják a hulladékokat. Kénytelenek voltunk kötelezni őket a szemétdíj fizetésére. Reméljük, ennek lesz hatása. Szerintem sok víznek kell még lefolyni a Tiszán, hogy az emberekben tudatosuljon a környezet iránti felelősség.

– A terveik között szerepel a pillepalackok külön gyűjtése, tömörítése és újbóli hasznosítása.

– A présgépet már beszereztük. Vállalkozók is akadtak, akik készek részt venni a flakonok szortírozásában és feldolgozásában. A felvásárló cég 1200 hrivnyát fizetne a palackok tonnájáért. A feldolgozóban munkahelyek teremtődnek. A közös ügyet ezért az önkormányzat is támogatja. Szeretném remélni, hogy működőképes lesz a rendszer és a projekt befejezését követően sem áll le. Megjegyezném, a határ és a folyó túloldalán hasonló projektet valósítanak meg.

– Van a közelben egy szurdok, melynek sajátos élővilágát csaknem teljesen elpusztították az átgondolatlan erdőirtással.

– Ezt a szurdokot egy patak vize mosta ki évezredek alatt és ritka növények, állatok lakhelyéül szolgált. A térségben zajló fakitermelés során a gépóriások lánckerekeivel tönkretettek mindent, amit csak lehetett. Mértéktelenül sok szemetet, a kitermelés során képződött hulladékot hagytak hátra. A rothadó anyag a maradék élőlényeket is elpusztította. A halott völgy újraélesztésére is készült terv, melynek kivitelezését az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia és a Kijevi Hidrobiológiai Kutatóintézet egy új, eddig sehol nem alkalmazott módszerrel hajtja végre. Végeredményben megtisztul a szurdok, helyreáll a korábbi természetes állapot és rehabilitálják az élővilágot. Szerintünk ez óriási lépés az egész térség megbomlott ökoszisztémájának helyreállítása felé.

– Miként és főleg honnan akarják pótolni, visszatelepíteni az elpusztult élőlényeket?

– A mikrobiológusok már hozzáláttak a környező hegyekben az ittenihez hasonló szurdokok felkutatásához. Azok élővilágából telepítenek majd át Nagybocskóra. Reménykedünk, hogy sikerrel járnak és pisztrángokkal is újra benépesül a patak.

– Miért kell automata megfigyelőállomást építeni a közeli Gyertyánligeten?

– A településen folyik át a Tisza egyik nagy vízhozamú mellékfolyója, a Sopurka, mely mentén eddig egyetlen ilyen állomást sem létesítettek. Így nincsenek adataink arról, mennyi és milyen minőségű vizet szállít a Tiszába. Azt sem tudjuk, hogyan viselkedik az áradásokkor. Tehát az új megfigyelő állomásra árvízvédelmi szerep is hárul, ahonnan számítógépes rendszer továbbítja majd a mérési adatokat az ungvári meteorológiai központba. Ezekhez a szomszédos ország szakemberei is bármikor hozzáférhetnek.

– Árvízvédelmi programok, nemzetközi megállapodások születtek, de a Tisza mentén élők még mindig rettegnek és szenvednek az áradásoktól. E téren ígér-e valamit az önök projektje?

– A Tisza mentén lévő településeket gátakkal nagyrészt sikerült védetté tenni. De azzal senki nem számolt, hogy a továbbiakban nem a folyó áradásai, hanem a közeli kis patakok, csatornák kiöntése okozza a problémákat. A védőgátakkal ugyanis elvágták az ilyen vízfolyások útját és Nagybocskón például már nem a Tisza okoz problémákat, hanem a máskor szinte észrevétlen vízfolyások. Nemrég huszonkilenc lakóépületet és az iskolát öntötte el egy megáradt patak.

És itt ismét előkerül a szemétkérdés. A vizek elfolyását ugyanis gyakran a patakmedrekben felhalmozott lakossági hulladékok gátolják leginkább. A feladat tehát adott: meg kell tisztítani ezeket a medreket és alkalmi víztározókat kell létrehozni. Mint látják, meglehetősen széles skálájú a nemzetközi projekt. A megvalósítás pedig csak a folyó két partja mentén élők aktív részvételével lehetséges.

A Kárpáti Igaz Szó számára készítette

Natascha Kristl,

a Nemzetközi Duna Bizottság sajtókonzultánsa

Bécs–Ungvár

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó