2009. december 10., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 178.-179. (851.-852.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Áldott korrupció

Egy nemzetközi felmérés szerint a korrupció elburjánzása tekintetében Ukrajna 180 ország között a 146. helyet foglalja el, s a tízes skálán a megalázó kettes osztályzatot érdemli.

Mielőtt a hír hallatán bárki a szívéhez kapna, vagy szégyenében a föld alá készülne süllyedni, gondolja végig a dolgokat. Kezdje azzal, hogy az elemzést nyugati szakemberek végezték. Olyanok, akik legfeljebb propagandafilmekből ismerik a szovjet típusú parancsuralmi rendszert, hallomásból a posztkommunista régió két évtizedes múltját, kaotikus jelenét. Mi, akiknek osztályrészül jutott hogy megéljük, -szenvedjük a fejlett szocializmusnak mondott nagy kísérletet, tudjuk: a XX. század második felében a világ vörös hatodán (no meg a baráti országokban) a korrupció gyakorlatilag államvallásként burjánzott, s gyakorlása nem csupán ajánlatos, hanem kötelező volt.

Az ötvenes, hatvanas években a pincérek, borbélyok, boltosok, kocsmárosok, fényképészek a legalacsonyabb bérkategóriába tartoztak, mivel jövedelmükbe államilag bekalkulálták a borravalót. Tegyük hozzá – jogosan, amit az az egyszerű tény is bizonyít, hogy fehér hollónak számított a pályaelhagyó, s bizony kemény protekció, csúszópénz kellett egy-egy ilyen állás elnyeréséhez.

Mindezt azonban még igazából nem is nevezhetjük a mai értelemben vett korrupciónak. Mint ahogy azt sem, hogy a törvényesített hiánygazdaság miazmájában mindenki mindenkinek mindenért fizetett. Csúsztatta a piros lenineseket a házigazda, ha azt akarta, hogy a kőműves ne "kenjük be sárral" logikával végezze a felújítást, halálára gondolt a beteg, ha az orvos visszautasította a borítékot, de még akkor is illett legalább egy ötöst nyomni, ha a bolt raktárából kivándorolt egy zsák liszt, dara, pult alól táskába ugrott a jobb minőségű szalámi.

Mindez – történelmi léptékkel mérve – nem is volt olyan rég. S tessék mondani, milyen logika szerint várja el bárki is az örök mocsár lakójától, hogy csak azért, mert kiírták a gödör partjára: tiszta tó, azonnal aranyhallá változzon.

Egyébként van egy sanda gyanúm: amennyiben hirtelen valami járvány kipusztítaná a korrupciót, a kéz kezet mos, sógorság komaság, zsebből zsebbe gyakorlatot, egyszerűen nem működne az ország. Az olaj veszne el a fogaskerekek közül, az üzemanyag a motorból.

Szóval, hagyjuk a nemzetközi felméréseket. Egyébként is sepregessenek csak saját portájuk előtt. Akad ott is szemét. Mi pedig rendezkedjünk be a bevált ami kettő az három, ami jár, az nem biztos hogy jut életvitelre.

S ne türelmetlenkedjünk!

Mózesnek is kellett negyven év, hogy kivezesse népét a pusztából. Pedig őt nem is a mostani választási módszerekkel emelték a hatalom csúcsára.

Horváth Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó