2009. december 10., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 178.-179. (851.-852.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Köd előttem, köd utánam

Németország egyes vidékein babonák sora fűződik a köd borította tájhoz, amelynek gyakori látogatói a ködleányok, ködemberek, ködlovasok. Pfalzban például egy görnyedt hátú vénembert vélnek felfedezni a ködben, akiről úgy tartja a mondás: "Erős ködben nem marad üresen a koporsó", vagyis felfalja a gyerekeket. Észak-Németországban egy ködlovas tartja rettegésben az ott lakókat, amint lebegő fehér köpenyében vágtázik végig a réteken, erdőkön, ráadásul fejét nem éppen a nyakán hordja. Persze nemcsak a férfiak veszik magukra az oly félelmetes "ködruhát". Gyakoriak a hölgylátogatók is. Halle környékén kísért például egy fehér ruhás asszony, amint megváltásért könyörög. Természetesen roszszul jár, aki őt kigúnyolja, mert lehelete súlyos betegségek forrása. A ködtől való félelemnek ez a formája emlékezteti az embereket arra, hogy egykori elképzelések szerint a köd okozta a himlő elterjedését a világban. Hasonló természeti képességgel rendelkezik egy Laura nevű "ködleány", aki megbízható időjósként tevékenykedik Svábföldön. A Boden-tó környékén lakó "ködembert" rontó képességgel ruházták fel. Azt tartja róla a monda, hogy a tó alján egy mély üregben lakik, onnan vezeti tévútra a hajósokat, és tesz kárt a környező szőlőkben.

Az idő múlásával az emberek félelme ugyan nem csökkent, de különböző eljárásokat találták ki, hogy leküzdjék képzelgéseiket. Például, ha köd kezdett ereszkedni a tájra, megkongatták a harangokat. Az élelmesebb emberek később már a füstöt vetették be a köd legyőzésére, sőt akadtak olyan helyek is, ahol vasvillával törtek utat a Napnak. A sok rossz mellett azonban jó tulajdonságokat is hordoz a "fehér sötétség". A nagy köd leereszkedése például enyhe telet jelent és termékeny évet ígér, már ami a legelőket illeti.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó