2009. december 10., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 178.-179. (851.-852.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A halál vitorlása

Ha az elhunyt lelkeknek lehetnek szellemeik, miért ne rendelkezhetnének ilyesmivel az elpusztult hajók is? Dusty Miller kapitány közel került ennek a kérdésnek a megválaszolásához, de tudását magával vitte a hullámsírba, amikor Joyita nevű hajója 1955-ben elsüllyedt. A hajót az utolsó útja előtti hónapokban egy ismeretlen kísértetvitorlás követte a Csendes-óceán részén.

Az utasok vették észre először, hogy egy világítás és hang nélkül közlekedő rejtélyes hajó jár a nyomukban. Elmondták, hogy a kísértetvitorlásnak magas tatja volt, úgy nézett ki, mint a Kolumbusz idején épült vízi járművek.

Amikor Miller kapitány Pago Pago felé tartva látcsövén keresztül megpillantotta az őket követő hajót, az arca halálsápadttá vált. Utasítást adott, hogy oltsák el a lámpákat. Ő maga állt a kormánykerékhez, és a vihar felé irányította vitorlását, Joyitát. Amikor az idő kitisztult, a kísértethajó nem volt sehol. Az a hír terjedt el, hogy a jármű vonzza a szerencsétlenségeket, és Miller pontosan tudott erről, amikor megvette.

A vitorlást Roland West az RKO filmstúdió producere építtette, és kedvesének, Jewel Carmennek szánta. A hajó neve spanyolul kis ékszert jelent, így passzolt volna a hölgy nevéhez. A románcuk azonban véget ért, és a jacht pályafutása már vízrebocsátásakor szerencsétlenségekkel kezdődött.

Munkások estek le a vitorlázatáról, és halálra zúzták magukat. Az egyik portugál áldozat özvegye nyilvánosan megátkozta a hajót és tulajdonosát. A Joyita géptermében, a Catalina-szigetre vezető első útján tűz ütött ki, így a hajót vissza kellett vontatni a kikötőbe. Hamarosan eladták, új birtokosa pedig rendszeresen bérbe adta a hajót, amelynek fedélzetén innentől fogva hollywoodi filmcsillagok múlatták az időt. Amikor azonban az egyik utas rejtélyes körülmények között eltűnt, rögtön elveszítette népszerűségét.

A második világháború idején az amerikai haditengerészet vette át, ám nemsokára ismét dokkba került, mert folyton zátonyra futott. A jacht még a parton is hátborzongató események színhelyévé vált. Gondnoka az akkumulátorsav gőzétől halt meg, titokzatos tüzek ütöttek ki rajta, két matróz pedig verekedés közben ölte meg egymást a fedélzetén. A szemtanúk szerint semmi gond nem volt velük, ám egyszer csak arra kezdtek panaszkodni, hogy hangokat hallanak, majd egyre dühösebbek lettek, és rátámadtak egymásra.

A már meglehetősen lepusztult hajót háborús emlékként adták el. A tulajdonos személye állandóan változott, végül Dusty Miller vásárolta meg az eredeti ára töredékéért. 1955. október 3-án indult el utolsó útjára, Apia kikötőjéből Nyugat-Szamoába. A Joyita élelmiszert és gyógyászati cikkeket szállított a Fakaofo-sziget lakóinak, hazafelé pedig 60 tonna korpát kellett volna hoznia. 16 főnyi legénység és 9 utas tartózkodott a fedélzeten. A tengerparton élő szamoaiak később azt állították, hogy a hajó visszaindulása után egy hatalmas, sötét vitorlást láttak siklani a Joyita mögött. Rendkívül magas tatja volt, és nem hasonlított egyetlen, a környéken ismert hajóhoz sem. Világítás és motorzúgás nélkül, ám mégis hihetetlenül gyorsan haladt.

1955. november 10-ig nem érkezett hír a Joyitáról. Ezen a napon akadt rá egy teherszállító hajó a Fidzsi-szigetek térségében. Teljesen elhagyatottan sodródott, már félig elöntötte a víz. A rádiókészülék összetört, a hajónapló eltűnt, továbbá egy furcsa üzenetet találtak: a jelzőzászlókat – nagy körültekintéssel – úgy helyezték el a vitorlázaton, hogy azok a W N Q V betűsort mutassák. Senkinek sem sikerült rájönnie, mit jelenthet az üzenet. Holttestek nem kerültek elő, a fedélzeten tartózkodó 25 ember sorsa ismeretlen.

A szamoai tengerészek eléggé babonásak, és az a pletyka terjedt el köztük, hogy a kísértetvitorlás beérte a Joyitát, és a holtak valamiért végeztek az élőkkel; valószínűleg úgy, hogy megrémítették őket, mire a legénység és az utasok leöldökölték egymást, vagy megőrültek és a vízbe ugráltak. Persze a hatóságok nem hitték el az efféle mendemondákat, ám a Joyita rejtélyét a mai napig nem sikerült megfejteniük.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó