2009. december 3., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 174.-175. (847.-848.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Mi lesz veled, Tisza-híd?
Szajkó Károly: "Oda kellene csapni az asztalra!"

"Gyakran a semmin rágódó tanácsi képviselők fontosabb dolgokon is törhetnék a fejüket. Például, benézhetnének a Tisza-híd alá. Irtózatos dolgokat láthatnának: az alámosott hídlábak rozogák, bármikor összedőlhetnek. A védőgátnak is van egy veszélyes szakasza. Ott minden áradáskor átszivárog a víz, csónakázótavat alkotva a falu felőli oldalon" – jelezte nemrégiben levelében Stók Lajos viski olvasónk. Írása lapunk hasábjain is megjelent.

– Valóban ilyen veszélyes és elkeserítő a helyzet? – kérdeztük Szajkó Károly polgármestertől. Netán olvasónk túlozta el a dolgokat?

– A Tisza-híddal már évek óta sok a gond – kezdte válaszát az elöljáró. – Az egyik útépítő vállalat tavaly elkezdte a felújítást, de kis idő múltán a munkálatok abbamaradtak, mert a céget állítólag tönkretette a gazdasági krízis. Az alkalmazottakat szélnek eresztették, úgyhogy most már azt sem tudjuk, hányadán állunk, ki tudná befejezni az elkezdett rekonstrukciót, kinek kellene ezzel egyáltalán foglalkoznia. Az utászok a vízügyisekre mutogatnak, ők pedig vissza. Két bába közt elvész a gyerek.

– Mióta áll fenn ez az életveszélyes állapot?

– Életveszélyes állapotról szerencsére még nem beszélhetünk, mert akkor már a hidat lezártuk volna a forgalom elől, mint a veléteit tavasszal, amit csak ősszel nyitottunk meg újra, miután megszabtuk a gépjárművek súlyának felső határát és betiltottuk a túlsúlyos teherjárművek áthaladását.

– Egy ilyen megoldás a Tisza-híd esetében is célravezető lehetne?

– Visken egy kicsit más a probléma, mert a még a csehek alatt gyártott vasszerkezetet eszi a rozsda, bármelyik pillanatban megroggyanhat az egész építmény. Ezenkívül a gyalogosátkelés is csak a híd egyik oldalán megoldott úgy-ahogy, a másikon egyáltalán nincs járda, ami balesetveszélyes. Egyrészt maga a járda hiánya, másrészt a közúton történő gyalogosátkelés miatt. A betonpillérek is egyre rosszabb állapotba kerülnek, a víz sodrása és a hordalékok torlódása egyaránt rongáló hatású. Még kész szerencse, hogy egyáltalán bírják a megterhelést.

– Akkora probléma ez, hogy nem lehet megoldani?

– Nem könnyíti a helyzetet, hogy az a sziget, amely a folyó elágazásánál képződött, már a hídlábakig nyúlik, az összetorlódott hordalék akadályozza a víz továbbhaladását, a szigeten egyre inkább elburjánzó növényzet is a hidat ostromolja. A bokrok és fák ágai felnőttek a korlátig.

– Épp erről beszélek. Amennyiben legalább ezeket eltávolítanák, már az is megkönnyebbülést jelentene a lakosság számára, nem rettegnének annyira a következő áradástól.

– Nincs rá ember, nincs rá pénz. Pedig ez a bozótos tolja a vizet a település irányába és ahol ki tudja kezdeni a töltést, ott kikezdi. A legutóbbi áradásnál is ez történt. Egyhektárnyi földet vitt el és a töltés túloldalán mintegy ötven-hatvan méteren bugyogott a víz. Tudomásomra hozták, hogy sajnos sem a járási, sem a megyei költségvetésből nem remélhetünk anyagi segítséget. Mindkét helyen azt mondták, fontosabb dolgokra kell a pénz.

– Mit tett az önkormányzat az áldatlan állapot megszüntetése érdekében?

– Tavaly és az idén tavasszal is levelet küldtünk a járási és a megyei tanácsba, illetve a katasztrófaelhárítóknak, de mindeddig érdemleges választ nem kaptunk. Volt ugyan egy szóbeli ígéret a felügyelő vállalattól, hogy Tiszaújlaktól indulva folyamatosan tisztítják meg a folyó medrét, de még nem értek ide. Jelenleg ez a szomorú helyzet, a következő áradás valóban komoly problémákat okozhat Visknek. Az az érzésem, hogy a megyei vezetés nem viseli kellőképpen szívén ennek a településnek a sorsát. Megjegyezném, a magyarságszervezetek is többet tehetnének az ügy érdekében.

– A tanácsi képviselők miért ülnek ölbe tett kézzel?

– Nem ülnek ölbe tett kézzel. Dolgoznak. Külföldön vagy az ország távolabbi vidékein. Nálunk, Visken az öt ásványvízüzemen és a mintegy kétszáz főt foglalkoztató varrodán kívül, ahol többnyire női munkaerőt alkalmaznak, nincs munkalehetőség. Egyébként az ásványvíz-palackozókban is csak egyötödnyi a férfiak aránya. Aki családos ember, messze a szülőföldtől keresi a boldogulást. Huszonöt képviselőnk van, de kész művészet egy napra összeverbuválni mindegyikőjüket, hogy kézjegyükkel egy-egy beadványt ellássanak. Csoda hát, hogy a legégetőbb problémáinkat sem tudjuk megoldani? Oda kellene csapni az asztalra! Tudom is, hogy melyikre, de nincs kivel.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó