2009. december 3., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 174.-175. (847.-848.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A titokzatos öngyulladás

A történelem során emberek ezrei égtek halálra a máglyán, a különböző katasztrófák, háborús események vagy terrortámadások alkalmával. Ez az egyik legborzasztóbb halálnem. A mindent elemésztő tűz azonban nemcsak külső hatásra erőszakos események következtében tud lángra kapni. Eddig még tisztázatlan folyamatok következtében egyes emberek öngyulladás, vagy ahogy a tudomány nevezi, spontán égés közben veszítik életüket.

Minden jel arra mutat, hogy ez a tűz az emberi szervezetben keletkezik, és onnan terjed kifelé. A beszámolók és a dokumentált esetek szerint az emberek teste ilyenkor lángra gyúl és porrá ég anélkül, hogy ennek külső okai lennének. Előfordul, hogy csak bizonyos testrészeket érint az égés, de olyan is van, hogy a test teljesen elporlad.

Larry E. Arnold, a spontán égés egyik legismertebb kutatója több mint négyszáz eset leírását tanulmányozta és személyesen is több ügy kivizsgálásában vett részt. Szerinte az emberi öngyulladás során a test a szó legszorosabb értelmében lángra gyúl, és gyorsabban hamvad el, mint a krematóriumban. Ott ugyanis 12 órán át 1500 Celsius-fok feletti hőmérsékleten porladnak el a csontok, ám a spontán égés során, amely nem egészen öt perc alatt megy végbe, más folyamatok zajlanak le.

A jelenség már évszázadokkal ezelőtt felkeltette a tudósok figyelmét és a megfigyelések leírása is több száz évre tekint vissza. Az egyik legkirívóbb eset minden bizonnyal dr. John Bentley nyugdíjas orvosé, aki egyedül élt Észak-Pennsylvaniában. 1966. december 5-én reggel Don Gosnell mérőóra-leolvasó talált rá a maradványaira a fürdőszobában. A 92 éves doktor szó szerint elégett. Csak a lába és alumínium járókerete maradt épen.

A tudósok és a kutatók közül még ma is sokan úgy vélik, az öngyulladás mindig halálos kimenetelű, ennek ellenére többen mégis túlélték a pokol tüzét.

Az egyik közülük Jack Angels. A ruházati eladóként dolgozó férfi 1974. november 12-én üzleti úton volt, és egy szálloda parkolójában elaludt az autójában. Arra ébredt, hogy jobb alsó karja lángolt, és a mellkasa jobb oldalából is lángcsóva, valamint füst tört elő. Később elmesélte, hogy semmilyen fájdalmat nem érzett, csak akkor rémült meg, amikor melléből szabályosan kirobbant egy nagyujjnyi darab. Sikerült eloltania a tüzet, betámolygott a szálloda halljába, és ott eszméletlenül összerogyott. Életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, de a jobb karját már nem kaphatta vissza. Az orvosok megállapították, a testén lévő égési sebek valóban belső eredetűek, és egy kifelé terjedő "robbanás" idézte elő.

Larry E. Arnold tanulmányai szerint azonban a spontán égés legtöbb túlélőnél nem indult be olyan mértékben, mint Jack Angelsnél. Sőt, a halálos folyamatnak semmilyen utólagos fizikai nyoma sem maradt.

A Kaliforniai Peter Jones egyike ezeknek. A férfi 1989 októberében éppen munkába indult, amikor öltözködés közben leült felesége mellé az ágy szélére. Ebben a pillanatban az asszony, Barbara Jones arca falfehérré vált, mert megpillantotta, amint a férje lábából és hátából füst tört elő. Kiugrott az ágyból és megpróbálta eloltani a tüzet. A férfi hátát ekkor forróság öntötte el, mire a felesége még hevesebben próbálta oltani a láthatatlan lángokat. A nő előbb azt hitte, a férje ruhája gyulladt meg, majd arra gondolt, hogy az ágy alatt kapott lángra valami. Sehol semmit nem talált, ami tűzre utalt volna, és hamarosan a füst is szertefoszlott. Jonesra ekkor tört rá a fájdalom, de hamarosan elmúlt, így nem fordultak orvoshoz.

Ám a történetnek korántsem lett vége. Még ugyanaznap délután, amikor a férfi munkából igyekezett hazafelé, autójával megállt egy vasúti átjáró előtt. Megdöbbenve tapasztalta, hogy mindkét karja füstölni kezd. Gyorsan dörgölni kezdte a karját, és a füst, amilyen gyorsan keletkezett, meg is szűnt. Talán húsz másodpercig tartott az egész, de ennyi is elég volt, hogy megértse: a füst a bőre alól tört elő, de szerencsére öngyulladás nem következett be.

Rajta kívül mások is tapasztaltak hasonlót. Kay Flatchar harmincas éveiben járó háziasszony egy nap valamilyen furcsa energiát érzett felfelé áramolni a hátán, a válla irányába. Szólt a férjének, hogy úgy érzi, meggyulladt. Ekkor már füstszag terjengett körülötte. A férje vadul csapkodni kezdte.

Mialatt Michael és Kay kétségbeesetten próbálták megtalálni a füst forrását, az váratlanul szertefoszlott. Mindössze a fura szag és egy különös vörös folt maradt hátra az asszony hátán, ami alig két óra alatt eltűnt. A titokzatos esetet nem tudták megmagyarázni.

Larry E. Arnold úgy véli, létezik egy különös statisztika, amely szerint a spontán égés áldozatai elsősorban az olyan emberek közül kerülnek ki, akiket könnyű "feltüzelni". A hirtelen haragú, lobbanékony természetű embereket jobban fenyegeti a spontán öngyulladás veszélye. Talán nem is véletlen a kifejezés, hogy "majd felrobbanok a méregtől"!

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó