2009. november 28., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 173. (845.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Puskin

Tilda kapkodva, agyát gyötörve beszélt Puskinról. Beszélt? Inkább fantáziált, hetet-havat összehordott. Jó volna mielőbb befejezni az előadást, de csupán az imént fogott hozzá, és csak nem lehet egy ilyen okfejtést néhány perc alatt letudni. Hát újabb mondatokat sajtolt ki az elméjéből. Ha tudta volna szegény jobb sorsra érdemes költő, hogy miket állít róla ez az orosz nyelvet és irodalmat oktató pedagógus...

* * *

Családja l947-ben, a megfelelő államközi egyezmény alapján, "optált" a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátaljáról Szlovákiába. Ám ott sem volt kolbászból a kerítés, legalábbis Tildáék számára nem. Az apja sehogy sem tudott elhelyezkedni, pedig neki volt szakmája, bár eléggé ritka, és cinkográfust sehol sem kerestek. De Tilda a sima érettségijével... "Érettségijével"... Mindenünnen elküldték. Ha megkérdezték, hogy mihez ért, csak azt felelhette: semmihez. És a bajaihoz társult egy kezdődő tébécé. Kellett a pénz orvosságra, de a magukkal hozott tartalék vészesen fogyott. Most azután valóban sürgőssé vált az elhelyezkedés...!

És akkor rámosolygott a szerencse. A Szovjettel szövetséges Csehszlovákia iskoláiban nagy hirtelen bevezették az orosz nyelv oktatását. Igen ám, de honnan vegyék azt a sok erre fogható pedagógust? Évekbe telik, míg megfelelő számút kiképeznek belőlük. És a lány örömmel fedezte föl az újságban a hirdetést, hogy az egyik magyar falu iskolájába épp egy ilyet keresnek.

Emlékszik, milyen fájón érintette, mikor Kárpátalján a háború után megszűnt a magyar középiskolai oktatás, és neki – nyelvtudás nélkül – oroszul kellett nekivágnia a két utolsó gimnáziumi osztálynak. Tanulni a nyelvet, és közben legyűrni a tananyagot is. Ez sehogy sem ment. Szinte mindenből bukásra állt. Hát ezzel kár szerencsétlenkedni! Még év vége előtt kimaradt. De az ügyes, agyafúrt apja talált egy megoldást. Összeköttetést szerzett valakivel, aki pénzért érettségi bizonyítványt adott. Ám az alatt a pár iskolai hónap alatt azért Tilda így-úgy (inkább "úgy"!) megtanulta az oroszt. És most jól jött, hogy legalább gagyog rajta. Remélte, hogy abban a faluban egy mukkot sem értenek ezen a nyelven, és az iskola, szorultságában, a képesítéstől is eltekint. Persze, a betegségét majd nem említi (nem volt fertőző).

És valóban: készségesen fölvették, ahogy megmutatta orosz érettségi bizonyítványát. (Ahogy a szüleinek mondta: "Hasra estek tőle.") Hát tanítgatott, ahogy tudott.

Azután: elkövetkezett Puskin százötvenedik születési évfordulója. Utasítás jött, hogy az iskolákban ünnepi megemlékezést kell tartani. Egy főiskolai tanár, az igazgatójuknak valami ismerőse, beajánlkozott, hogy megtartja náluk az előadást (egy kis kereset!). Ennek Tilda örült. Félt tőle, hogy majd őt fogják elővenni, s ő bizony az orosz költőről jóformán semmit sem tudott. No, most legalább hall róla.

Csakhogy történt valami. Már az ünnepség közönsége ott ült a teremben, már csak az előadót várták, de úgy látszik, egy kicsit késni fog. És akkor telefonáltak, hogy nem jön. Hirtelen megbetegedett. De az igazgató nem esett kétségbe. Majd az orosz kolléga! És Tilda úgy ment az emelvényhez, mintha a fogát húznák. Hát, beszélt. Egyelőre a költészet magasztos szerepéről. Most pedig vázolni kezdte Puskin témakörét. Mert miről írhat egy költő? Szerelem, a haza iránti odaadás... Azután megpróbált egyet-mást kitalálni. Türelmesen hallgatták, várták, mikor jön a lényeg.

Ekkor Tildát elővette egy erős köhögési roham. És most örült ennek a százszor elátkozott attaknak, akkor is, ha esetleg elárulhatja a betegségét. Nem maradt más hátra: ki kellett menni a teremből.

De azért lelkesen megtapsolták.

Balla László

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó