2009. november 26., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 171.-172. (843.-844.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Vilma és Irma

A cserfes ősungvári Irma néni és az Ugocsából elszármazott Vilma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik nyelvüket a politikusokon, szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jóízű zaftos pletykát.

– Haj-haj, Irmám, tuggya, igencsak aggódom az ukrán poltikai kórság kitörése miatt, mer’ eddig is sok disznóság vót ebbe’ az országba’, de mos’ mán járványszerűre emelkedett. Ilyen allattomos, gaz és aljas dógot csiná’ni a jó néppe’, mint most, utójára jány koromba’ tapaszta’tam. De azok más idők vótak, meg ott egy párt dirigá’t csak. Itt meg van belőlük egy szekérre’ osztán mindegyik a saját malacát hizlajja belülle. Képzejje man e’, hogy jártam. Belázasodott a nagyobbik onokám, a Bendeguzka. Mongya az anyja, e’szalad orvosságér’ a gyógyszertárba, de a flancos plázásba’ fogja megvenni, mer’ az az régiós párt egyik tagjaé. Erre még ki se lép az ajtón, mán a vejem kakaskodik, hogy azt a drága pénzt a korzós patikába kőccse e’, mer’ az meg a szőke szépasszonynak, a Juliskának az egyik helyi megbízottyaé. Na erre megszólal a jányuk, hogy anyuka, maga a narancsosok-félébe hagyja a munkanéküli segélyét a patikaszerekre, mer’ neki meg a főnöke olyan párti. Tegnap a reggeli értekezleten szó’t mindenkinek, hogy aki meg akarja tartani a munkáját, az ü bótjába kőccse a pénzit. Erre úgy beguru’tam a haragtu’, hogy ilyen maflák, még a gyerek betegségibű’ is politikát csiná’nak, hogy fe’ment a vérnyomásom. Most mehetek én is orvosságé’.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, mit csodálkozik azon, hogy a családját is megfertőzte ez a mesterségesen keltett hisztéria. Másfél hónap maradt az elnökválasztásig, a parlamenti képviselőknek a jelentős hányada érdekelt a gyógyszeriparban. És az sem mellékes, hogy folyamatosan pénzt kunyerálnak a világbanktól, úgymond az epidémia visszaszorítására. Én már azt is hallottam a piacon, a kofák pletykálták, hogy egy csomó költségvetési pénzt így írnak majd le. Hol az árvízen úszik el az adófizetők sarca, hol eltüsszentik. És közben azzal riogatják továbbra is a népet, hogy be kell magunkat oltatni. Csak az a kérdés, most melyik politikai erő lesz érdekelt a vakcinálásban.

– Haj-haj, Irmám, ótanák mán be magukot ezek az aligátor politikusok szélhámosság ellen. Megint e’kezdődik a mutyizás, hogy a Juliska francia vakcénát adatna az embereknek, a Viktorka meg import tengerentúlit. Én mán most megmondom, hogy éngem osztán nem fognak egyikke’ se szurká’ni. Az ugocsai sógoroméktu’ hoztam egy tarésznya fokhagymát, egy zsák vereshagymát, egy demizson jófajta szilvapájinkát. Beraktam egy dézsa savanyú káposztát, osztán azza’ kúrálom majd magam. Kitart éppen az elnökválasztásig. Mer’ bizton állítom, amént meglesz az ország főmuftija, ebbű’ a degresszióbu’, meg pányikábu’, kigyógyul az egész ország.

– Na, most igaza van, Vilmám, az oligarcháktól és a főpányikától már nagyon jó lenne megszabadulni. A Juliska állampolitikája, sajnos, más vírusokkal is meg van fertőzve. Olyan kormányt vezet, amelyben nagyrészt a nacionalisták ülnek a vezető miniszteri bársonyszékekben. Itt van például a Vakarcsuk. Fel vagyok háborodva, hogy mit csináltak az oktatási rendszerünkkel. Több, mint negyven évig dolgoztam az iskolában, de még az úgynevezett átkosban sem jutott senkinek eszébe, hogy egy magyar iskolában oroszul vagy ukránul tanítsam a történelmet.

– Haj-haj, Irmám, hát mán ott tartunk? Az én onokáim mán régen leballagtak, osztán mán nem vagyok annyira benne az iskolai dógokba’. Monggya csak, mán most mit akar az a Vakardcsak?

– Ejnye-ejnye, Vilmám, hát nem olvasta a kedvenc zöld újságunkban, hogy szeptembertől két nyelven kell megtartani az órákat, és valószínű, hogy jövőre már a tankönyveket is csak ukránul kapják meg a tanulók.

– Haj-haj, Irmám, nem értem én asztat. Ha én mongyuk nem tudok arabusu’, akko’, hogy tanétsák meg velem az arab történe’met arabusul. Érti? Ha nem tuggya a pulya az ukránt rendesen, hogy magojja be a Kijevi Ruszkijru’ szóló paragrafust.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, hát éppen ez az, hogy sehogy. És valószínűleg ez a cél. Mert a jövő évi emelt szintű érettségin, a humán szakokra felvételizőknek az egyik kötelező vizsgatárgya éppen az Ukrajna történelme lesz. És ahogy ígérik, a tesztek már nem is lesznek magyarra lefordítva. Ebből aztán az lesz, hogy aki veszi a bátorságot és megpróbálkozik, az vagy alig gyűjt pontokat, vagy el is bukhat rajta. Már látom a sötét jövőt: alig lesz magyar felvételiző a főiskolákon és egyetemeken. Már az idén is gond volt ezzel.

– Haj-haj, Irmám, ez ellen az ukránosítási víruson, úgy látom, nem segíthet az én ugocsai fokhagymám. Ez egy olyan speciális ukrán bacéllusfajta, ami az emberek eszire akar hatni. Na lássa, azér’ nem mindegy, hogy mi lesz a januári választásokon. Ha disznótort akarunk ü’ni, tenni ke’ érte. Ki ke’ seperni ezt a mutyilódó mutáns disznó politikai fertőzést, osztán rendet csiná’ni az országba’. Kezgyünk mi is az agitációjós munkába. És tuggya ki lesz az első, akit átnevelünk?

– Gondolom a Béla, drága Vilmám. Ha ennyi csalárdság után még most is a hablelkületűnek feltüntetett Juliskája után rajong, akkor itt az ideje felnyitni a szemét. Menjünk, vigyünk neki a maga antivirálisnak minősített ugocsai szilvóriumából. Az biztos jó hatással lesz politikai nézetei pálfordulására.

F. Deák Netti

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó