2009. november 26., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 171.-172. (843.-844.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A Magyar Hálaadás Napja

Szolyvai Emlékpark, Vereckei-hágó, munkácsi vár. Hogy mi a közös bennük? Nos, az első ízben megtartott Magyar Hálaadás Napjának szervezői ezt a három helyszínt választották, hogy kifejezzék tiszteletüket az ősök előtt, és megköszönjék a Teremtőnek, hogy a nemzetet megtartotta.

– Kárpátaljára egy olyan szűk baráti kör látogatott el, amely szeretné, ha minden év novemberének harmadik hétfője a Magyar Hálaadás Napja lenne. Jövőre szervezettebb lesz, és talán intézményesíteni is tudjuk – nyilatkozta lapunknak a munkácsi születésű, amerikai magyar üzletember, Pákh Imre. – Azért jöttünk, hogy hálát adjunk az Úristennek, hogy a magyar nemzetet a Kárpát-medencében megtartotta. A hálaadás ünnepének a nemzetet összekötő, politikamentes, ökumenikus eseménynek kell lennie.

Remélem, a sajtó besegít abban, hogy valóban ünnepé váljon. Mindenesetre a kezdeményezés bírja a püspök urak támogatását, akik közül Spányi Antal nem tudott eljönni.

Hogy miért éppen november? Ez az emlékezés időszaka, mondja Pákh Imre, ekkor van mindenszentek és halottak napja. Ugyan Amerikában is van egy hálaadás napja, de a névazonosságon kívül nincs közük egymáshoz.

Az út első állomása tehát a Szolyvai Emlékpark volt, ahol Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök vezetésével imádkoztak, s rótták le tiszteletüket a hősi halottak előtt. "Az én apám is megjárta a poklot, de hála Istennek, túlélte. Ám azt is tudjuk, hogy nagyon sokan nem" – fejti ki az üzletember.

A kezdeményezők ellátogattak a Vereckei-hágóra a millecentenáriumi emlékműhöz. Útjuk harmadik stációja a munkácsi vár volt, ahol megkoszorúzták a turulmadaras emlékművet. Mint Pákh Imre mondja, amikor erre jár, az első pillantása mindig a várra vetődik, s azt kutatja, a helyén van-e még. Reméli, amíg lesz munkácsi vár, lesz emlékmű is.

– Úgy jövök ide, mintha hazajönnék – mondja. – A turulmadár a magyar mitológia fontos totemállata. Mondáink szerint ő is segített, hogy ide eljutottunk. Ugyanakkor szimbolizálja a hazához való hűségünket, a magyar nemzet életakaratát, életben maradását. Ledöntötték. De olyan ő, mint a magyarság: minél többet rúgnak belé, annál erősebb.

A mi családunkban nagyon fontos szerepet töltött be. Édesapám hosszú éveken keresztül rejtegette a madár két "mancsát". Az volt a gyerekkori álma, hogy visszaszálljon. Ez a szó szoros értelmében megtörtént, hiszen egy helikopterrel tették a helyére.

Történelmi egyházaink az egységben látják a jövőt, és nem csak egyházi vonalon. Azzal, hogy itt, Kárpátalján emlékeznek az embertelenség áldozataira, arra szeretnék felhívni a figyelmet, minden kornak lehet olyan veszedelme és kísértése, hogy a kisebbségben élőket elnyomja.

– Gondoljunk csak arra, hogy itt az anyanyelvű iskolázással, az egyházi oktatási intézmények ellehetetlenítésével, vagy Szlovákiában az államnyelvtörvénnyel milyen bizonytalan helyzetet teremtenek – mondja Bölcskei Gusztáv. – Mi a magunk eszközeivel próbáljuk ébren tartani az együvétartozás érzését. Szeretnénk, ha fiatalok és idősebbek mind többen így gondolkodnának, s kötelességüknek éreznék ennek az emlékezésnek az ápolását.

Miklósa Erika világhírű magyar operaénekesnő ugyan először járt Kárpátalján, de állítja: nem utoljára.

– A Magyar Hálaadás Napja óriási ötlet volt – sajnos, nem az enyém – fejti ki. – Olyan hagyományt szeretnénk teremteni, ami hozzájárulna ahhoz, hogy a szívekben kicsit újraéledjen a nemzeti öntudat. Én nem tudtam, hogy mi történt Kárpátalján. Akkor döbbentem rá, amikor az emlékpark kápolnájában elolvastam a verseket, a szentmisén, majd a felszólalásokból megismertem a rémes és borzalmas történteket. Ezért azt írtam Szolyván a vendégkönyvbe, hogy: a magyarság élt, a magyarság él és a magyarság örökké élni fog!

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó