2009. november 26., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 171.-172. (843.-844.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
A munkám és a hobbim is a tánc

Számos pozitív példa van arra, hogy a nyugdíjas évek alatt is aktív társadalmi életet élhet az ember és ugyanolyan odaadóan és lelkesen tud dolgozni. Beregszászban így éli mindennapjait Bundás Lajos ismert koreográfus, akit feleségével, Viktóriával együtt 2006-ban Pro Urbe Díjjal tüntettek ki.

– Mióta táncol?

– Nyolcadik osztályos voltam, amikor Ivan Litvinenko ungvári tanár Schober Ottó közreműködésével egy tánckört hozott létre Beregszászban. Jelentkeztem, és kitartásomnak köszönhetően rövid időn belül csoportfelelőssé választottak. Két évig táncoltam itt.

A középiskolai tanulmányaim befejezése után a Huszti Közművelődési Technikumban tanultam tovább, majd bevonultam katonának. A szolgálati időm alatt sem hagytam fel a tánccal. A tisztek lányaiból és feleségeiből, valamint tíz derék katonából alakítottam együttest. Társulatunkkal több helyen is felléptünk az országban. Leszerelésemet követően egy ideig a Kossuth Lajos Középiskolában dolgoztam, majd a Május 1. Bútorgyárban munkásként, később klubvezetőként. 1969-ben kerültem a Tanítók Házába, ahol mind a mai napig vezetem a táncszakkört. 1994-től a Beregszászi Művészeti Iskolában is tanítok koreográfiát, jelenleg ez a főállásom.

– Ejtsük néhány szót a szakkörről!

– Kezdetben nem volt neve a csoportnak, a Tanítók Háza tánccsoportjaként működött. 2000-ben az intézmény vezetősége úgy döntött, legyen saját nevünk. Így aztán az én és a feleségem nevéből, azaz a Ludvig és a Viktória név kombinációjából kapta a Ludovika nevet. A Ludovikában kezdetben báli táncot tanítottunk, később áttértünk a néptánc oktatására. Hat éve megkaptuk a megtisztelő Népi Együttes címet. Társulatunk tagjainak létszáma 25 fő. Három előkészítő csoportunk is van. Együttesünk minden nagyobb ünnepen és fesztiválon fellép. Állandó meghívásaink vannak Magyarországra. Fennállásunk óta több mint 100 külföldi vendégszereplésünk volt. A mi profilunk főleg a néptánc. Az előkészítő csoportjainkban a gyerekek a néptánc mellett a standard táncokat is tanulják. A felnőttek elsősorban a regionális, magyar, ukrán, kárpátaljai népi táncokat sajátítják el és adják elő. A koreográfiákat igyekszünk népviseletben előadni. Ez bizony sokszor három öltözet rendben tartásával és cipelésével jár minden előadás alkalmával. Magyarországi fellépéseinken is sikerrel visszük színpadra az ukrán táncokat. A betanult koreográfiákkal addig lépünk fel, amíg népszerűek. Ezután kisebb átalakításokkal mutatjuk be. Most egy moldován és egy orosz táncot kezdtünk el betanulni. Van olyan produkciónk, amivel 20 év után is színpadra lépünk.

– Mennyire népszerű a tánc a fiatalok körében?

– Hozzánk az utóbbi időben feleannyian jelentkeznek, mint korábban. A fiatalságot kevésbé érdekli a tánc, a másik ok pedig az, hogy a közelmúltban több moderntáncklub is létrejött a városban, s inkább ezeket választják. Egyrészt azért, mert érdekesebbnek találják a sokszor akrobatikus elemeket is tartalmazó koreográfiákat, másrészt a szülőknek is kifizetődőbb ilyen jellegű csoportokba íratni gyermekeiket.

– Hogyan telnek a nyugdíjas hétköznapok?

– 1998-tól vagyok nyugdíjas, de a táncot mindmáig ugyanolyan lelkesedéssel oktatom, mint egykor. A Ludovika vezetése mellett örömmel dolgozom a művészeti iskolában is. Szeretem a kicsiket, azonban közelebb áll hozzám a felnőttebbek oktatása. Pozitív példaként elmondhatom, több egykori tanítványom hivatásul választotta a táncot. Régebben úgy terveztem, hogy nyugdíjba vonulásom után a horgászatnak és a motorozásnak szentelem majd minden szabadidőmet. A közelmúltban feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a megnövekedett forgalom miatt már nem ülünk motorra. Horgászni sem járok túl gyakran, szórakozásnak így maradt a táncoktatás. A felnőtt tánckarral hetente kétszer vannak foglalkozásaink. Készülünk a közeljövőben megrendezésre kerülő Égtájak fesztiválra. A fiatalok tanítása mellett szívügyemnek tekintem a Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sándor Egyesületében működő tánckar vezetését.

Molnár Bertalan

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó