2009. november 26., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 171.-172. (843.-844.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A mi kis falunkban

Egy kis faluban mindenki tud mindenkiről mindent. Dezsőről például köztudomású, hogy betörő. Ezen nem is nagyon akadnak fenn az emberek. Ha van a községnek orvosa, tűzoltója, rendőre, mezőőre és plébánosa, akkor betörőjének is lennie kell, hogy kerek legyen a világ. De ne olyan betörőnek tessék őt elképzelni, mint amilyeneket a filmekben látunk. Nem egy jóvágású valaki. Sovány, mosdatlan langaléta. Messziről meg lehet ismerni jellegzetes, kefefrizurájáról.

Amikor először tört be hozzánk, egy feszítővassal nyitotta ki a fészert, onnan elővette a csákányt és azzal vágta szecskára a bejárati ajtót. Másodszorra egy fél téglával zúzta be az ablakot.

Az első betörés után a körzeti csupán beleszagolt a levegőbe és már tudta, csak Dezső lehetett a tettes. Ezért lepett meg, hogy fél év múlva eredmény nélkül zárták le a nyomozást.

Az első alkalommal csak egy arany nyakláncot és két pár fülbevalót vitt el. A második eset már fájóbb volt. Nem is a drága hifitorony miatt, hanem mert tévedésből a tévé távirányítóját is meglovasította, azóta televíziót se tudunk nézni. Ennél a betörésnél még könnyebb volt az azonosítás, mert a 77 éves Margit néni felfigyelt a mocorgásra és egy szőlőkaróval hátba vágta a tolvajt, de nem eléggé.

Ezután viszont egy évig csönd volt. Azt beszélték a faluban, hogy Dezsőnek már legalább száz betörés van a számláján, de valahogy sose sikerül elkapni. Lehet, hogy rendőrségi besúgó? – találgatták többen is.

No, de addig jár a korsó...! Egy nap idézést kaptam a megyei bíróságra Dezső 84 rendbeli betörésének ügyében. A legutóbbi bűntettnél nagyot hibázott: felébredt a tulaj, Dezső pedig lelökte a lépcsőn. Súlyos testi sértés...

Az idézésre vagy húszan jelentünk meg. Majd három órát vártunk, míg mi is sorra kerültünk. A váróteremben összesen négy szék volt, de még ennél is kevesebb levegő. Akik rosszul lettek, azokat felváltva engedtük az ablakhoz. Bent sem volt elég ülőhely. Egy kicsit irigyeltük is Dezsőt, aki egyedül terpeszkedett a vádlottak padján. Még szunyókált is kicsikét a tárgyalás alatt.

Az ügyvéd után a bíró tett fel kérdéseket. Dezső elismerte ugyan az összes betörést, de az eltulajdonított tárgyak tekintetében részleges tagadásban volt, tekintettel a kárérték és a büntetési tétel egyenes arányos összefüggésére.

A tárgyalás menete rövid időn belül abba az irányba fordult, hogy vajon a vádlott tényleg elvitte-e a felsoroltakat, vagy a károsultak biztosítási csalással próbálkoznak, s bejelentették olyan tárgyak eltűnését is, amelyek sose voltak a birtokukban.

Már-már kitört a botrány, amikor Dezső felébredvén a szunyókálásból közölte: nem érzi jól magát, mert nagyon fázik. A bíró megértő volt és két hétre elnapolta a tárgyalást.

D. Pista bácsinál ekkor szakadt el a cérna. Felcsattant, hogy most van itt harmadszor, de negyedszerre nem fog felutazni a megyeszékhelyre csak azért, hogy csalással gyanúsítgassák. Döngő léptekkel távozott és úgy bevágta maga mögött a tárgyalóterem ajtaját, hogy majd kiesett a tokjából.

A történet végül is jól végződött. Pista bátyámat ugyan nem csukták le, de Igaz, ötszáz hrivnyára megbüntették a bíróság megsértéséért. És Dezső is szabadult fél év múltán, mivel az előzetesben eltöltött idejét is beszámították, a maradékot pedig harmadolták jó magaviselete miatt.

Most megint kerek a világ a mi kis falunkban.

(tréfalvi)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó