2009. november 26., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 171.-172. (843.-844.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kiirtotta családját

A futótűzként terjedő hír sokkolta a szolyvaiakat. Sokan a Partizán utcába siettek, mert nem akarták elhinni a szóbeszédet, hogy ott megöltek egy házaspárt és a kislányukat.

Sajnos, a borzalmas hír nagyon is valósnak bizonyult: házukban vérbe fagyva találták az R. család három tagját. Mihajlót, Anzselikát és Mónikát brutális kegyetlenséggel meggyilkolták...

A család rendezett körülmények között, a fiatalasszony szüleitől örökölt házban élt. A negyvenhat éves családfő és negyvenesztendős felesége az egyik helyi szanatóriumban dolgozott. Két gyereket neveltek. Ivan már betöltötte a huszadik életévét, Mónika az idén volt hétéves.

A tragédiát Anzselika mostohaapja fedezte fel, aki édesszülőként szerette nevelt lányát és szoros kapcsolatot ápolt a családdal. Naponta felhívta őket, érdeklődött hogylétük felől. Aznap is telefonált, de a kagylót senki nem vette fel. Nem tulajdonított ennek jelentőséget, vonalhibára gondolt. Délután azonban nyugtalankodni kezdett. A szanatóriumból hívták fel, hogy Anzselika nem ment munkába és sehogy sem tudják elérni.

Rosszat sejtve ment a házhoz, de senki nem nyitott ajtót. A ház körül minden mozdulatlan volt. Csak az ólban lévő állatok nyugtalankodtak. Aznap senki nem látta el őket. A férfi hazasietett a lakás kulcsáért, amit korábban nevelt lányától kapott. Feleségével együtt tért vissza. Remegő kézzel nyitották ki az ajtót. A látványtól földbe gyökerezett a lábuk. A szobában egymás mellett feküdt mozdulatlanul a házaspár és a kislányuk. A döbbenet pillanatait követően fellármázták a szomszédokat, mentőt és rendőrt hívtak. Az orvosok már csak a megváltoztathatatlan tényt konstatálták: mindhárom személy halott.

Kisvártatva a helyszínen voltak a helyi rendőrség vezetői, majd megérkezett Pavlo Kononenko, megyénk rendőrfőkapitánya és Jurij Benca, Kárpátalja ügyésze is. A legtapasztaltabb helyszínelők és detektívek kezdték el a hármas gyilkosság felderítését. Miközben a halottkémek a holttesteken lévő nyomokat rögzítették, a csapat többi tagja a szomszédokat, ismerősöket, rokonokat hallgatta ki. Megállapítást nyert, hogy a dráma éjféltájban játszódott le.

Mindenki értetlenül állt a tragédia előtt. A család nem dúskált a javakban, nem voltak ellenségeik, de még haragosaik sem. Mihajlo és Anzselika boldog házasságban élt. Vajon kinek álltak útjában?

A nagy kavarodásban fel sem tűnt, hogy Ivan nincs sehol. Pedig a szomszédok elmondása szerint otthon kellene lennie. Előző este többen is látták. Tanúként szerették volna kihallgatni, de a fiatalembernek nyoma veszett. Azt a feltételezést, hogy köze lehet a szülei és kishúga halálához, nem akarták elhinni a csenevész termetű, vézna, halk szavú fiúról, akinek keresésére nyomkövető kutyákat vetettek be.

A fiatalembert egész nap, majd éjszaka is keresték. A kutyák egyike hajnaltájt fogott szimatot és a város közelében lévő erdőbe vezette a detektíveket. A fiú zavartan viselkedett. A szabadban töltött éjszaka is megviselte, de láthatóan ennél sokkal súlyosabb teher nyomasztotta. Hosszas hallgatás és tagadás után azonban feladta és kitálalt.

Tettére nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Azt állította, hogy összeveszett az apjával és a vita hevében felkapott késsel többször megszúrta. Édesanyja megpróbált kettejük közé állni, ezért őt is leszúrta. Nem kegyelmezett kishúgának sem, akinek azért kellett meghalnia, mert a vérengzés láttán sikoltozni kezdett.

A gyilkos magához vette édesanyja maroktelefonját és ékszereit, kulcsra zárta a házat és nekivágott az erdőnek. A hideg elől egy sziklahasadékban húzta meg magát, majd céltalanul bolyongott a sűrűben.

A szeretteitől eltulajdonított tárgyakat megtalálták nála. Nagyanyja az átélt borzalmaktól agyvérzést kapott és kómába esett. Ivant őrizetbe vették és pszichiátriai megfigyelés alá helyezték.

B. Cs.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó