2009. november 21., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 169. (841.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kolhozirodából iskola
Kényszerszülte ukrán osztály Verbőcön

Tavasztól késő őszig rózsák, daturák és lobéliák szegélyezik a Verbőci Középiskolába vezető utat. Az intézményben lépve sem ér véget a virágkavalkád. Muskátlik tessékelnek feljebb a lépcsőfokokon, a korlátról zöld folyamként hullnak alá a liánok, aszparáguszok. A lépcsőfeljáróban barátságosan bólogatnak a hatalmas levelű diffenbachok, könnyező pálmák. Ki hinné, hogy ez a kellemes, otthonos hangulatot árasztó épület valaha rideg kolhoziroda volt?

– A szülőknek, gyerekeknek és tanároknak köszönhetően fél év alatt sikerült annyira rendbe hoznunk, hogy megkezdhessük benne a tanulást – eleveníti fel a három évvel ezelőtti szeptember elsejét Palkó Valéria igazgatóhelyettes. – Azóta állandóan szépítjük, csinosítjuk, bár önerőből nagyon nehéz mindezt megoldani. Jelenleg a nagyszőlősi járási oktatási osztály is pénzhiánnyal küzd, nem tud segíteni.

A tantermekben szőnyegek, új padok, lakkozott a parketta. Mintha csak tegnap költöztek volna be, sehol egy porszem, egy karcolás.

– Ez a legnehezebb, vagyis megőrizni a rendet, a berendezések állagát – vallja be az időközben megérkező igazgatónő, Szavko Szilvia. – Ezért is vezettük be a papucsrendszert. A gyerekek az iskolában lecserélik utcai cipőjüket.

Sajnos, Verbőcön is csökkent a gyermeklétszám. A korábbi években rendre 300 feletti volt a tanulók száma, az idén ez 282-re csökkent.

– A magyar iskolák számára hátrányos oktatási intézkedések és a hatályos felvételi rendszer miatt több szülő is ukrán iskolába akarta íratni gyerekét. Hogy legalább a faluban tartsuk őket, megnyitottuk az 1–3. ukrán osztályt – mondja az iskola vezetője. – Ezért sok bírálat ért, azonban abban bízom, hogy változik a helyzet, és talán idővel ők is visszakerülnek a magyar csoportba. Jelenleg az ukrán osztályok létszáma kisebb, mint a magyaroké.

A továbbtanulás lehetőségére bizony alaposan rányomta bélyegét az a bizonyos 461-es számú miniszteri rendelet. A 22 végzősből az elmúlt tanévben 12-en jelentkeztek emelt szintű érettségire, de mindössze négyen folytathatják tanulmányaikat. Pedig az ukrán nyelv oktatása is megoldott.

– Két orosz és egy francia szakos pedagógusunk átképezte magát ukrántanárrá, fiatal ukrán szakosunk is van – sorolja Palkó Valéria. – Nagyon jó technikai háttérrel rendelkezünk, kiváló a felszereltségünk. Televíziók, DVD-lejátszók, kivetítők segítik a pedagógusok munkáját. Van ukrán szakkabinetünk, drámakört is szerveztünk, ahol államnyelven folyik a foglalkozás, hogy elsajátítsák azt. Ám mindez nem pótolja a tankönyveket.

A tanmenet csak szabályok tömkelegéből áll, mondja beszélgetőtársam. A tanárnak ehhez kell tartania magát, holott látja, sok beszélgetésre és gyakorlati feladatra lenne szükség. Ezt azonban csak órán kívüli foglalkozásokon tudják megoldani. Vannak olyan szülők, akik még ezen felül is kérnek különórákat, de ez már fizetett szolgáltatás.

– Az énekkarunk rendre valamilyen díjjal tér haza a járási és megyei versenyekről – tudjuk meg Varga Lionellától, a másik igazgatóhelyettestől. – Jól felszerelt az informatika-kabinetünk, működik a tánckör, az ügyes kezek klubja, és amennyiben a gyerekek igénylik, újakat is indítunk.

Az iskola fenntartásában a vezetőség azonban mindig számíthat a helyi vállalkozókra is.

– Tavasszal jótékonysági koncertet rendezünk az iskola javára – mondja Szavko Szilvia. – Annak idején a megnyitóra sem érkeztek üres kézzel a vendégek. Sok értékes ajándékot kaptunk. Azonkívül jó kapcsolatokat ápolunk az egyik magyarországi alapítvánnyal. Segítségükkel az idén 30 gyerek üdült Magyarországon. Természetesen a pályázati lehetőségeket is kihasználjuk. Legutóbb 50 széket vásároltunk az így nyert pénzből. A múlt évben pedig tanfelszerelést, a biológia szertárba mikroszkópot, az alsó osztályosok számára pedig szemléltetőeszközöket tudtunk beszerezni. A legkisebb segítségnek is örülünk.

Szükségük lenne viszont tornateremre. Ennek hiányát egyelőre gimnasztika- teremmel pótolják. Itt azonban komolyabb foglalkozásokat nem tudnak levezetni. Van azonban futball-, röp- és kosárlabdapályájuk. Megoldott a fűtés, a napközi és az étkeztetés. Utóbbiért a szülőknek nem kell fizetniük.

Tanárhiány nincs. A 35 fős kollektíva felét fiatalok alkotják, a pedagógusok 80 százaléka helyi. Az elvándorlás nem jellemző. Aki egyszer nálunk kezd dolgozni, nem vágyódik el innen – szögezi le búcsúzóul Palkó Valéria.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó