2009. november 21., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 169. (841.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...a reggeli kávémhoz ragaszkodom"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A rovat mai vendége Kovács Szvitlana, Tiszacsoma polgármestere.

– Tudta, mi vár önre, amikor jelöltette magát?

– Nem. Sokkal nehezebb, mint amilyennek gondoltam. Több keménységre lenne néha szükségem. A megbeszélés, a kompromisszumok híve vagyok, nem tudom a vezetői beosztásommal sakkban tartani az embereket.

– Mióta tölti be ezt a posztot?

– 2006. április 19-én iktattak be. 1996-tól, az önálló községi tanács megalakulása óta jegyzőként tevékenykedtem.

– Van olyan része ennek a munkának, ahol nőként könnyebben boldogul?

– Az emberek ügyes-bajos dolgainak intézése, a vitás ügyek elsimítása az a terület, ami számomra egyszerűbb. Ám például, amikor a területrendezéshez szükséges munkagépekről kell tárgyalni, vagy a szeméttelep ügyében eljárni, ahhoz már nem igazán női gyöngédségre van szükség.

– Mi a végzettsége?

– Borász vagyok.

– Nem jellegzetes női szakma.

– Zápszonyban születtem. Azokban az időkben a helyi kolhoz vezető ágazata a borászat volt. A szüleim ösztönöztek, és magam is úgy láttam, van jövője a szakmának. Egy ideig műveltem, majd mikor a férjemet követve Tiszacsomára költöztem, lezártam életemnek ezt a fejezetét.

– Nehezen ment a beilleszkedés?

– Sosem gondolkodtam ezen, de azt hiszem, nem. Már nem is tudnék mit kezdeni a szülőfalumban. Pedig két évig ott is jegyző voltam, s mai napig nagyon jó a kapcsolatom az egykori kollégákkal.

– Úgy tartják, a nő sírással sok mindent elérhet. Élt valaha ezzel a fegyverrel?

– Nem tagadom, vannak helyzetek, amikor rám tör a sírás. Ez főleg olyankor fordul elő, amikor a panaszosok nem értik meg, hogy a polgármesternek sincs mindenre joga és felhatalmazása. Ilyenkor megpróbálom visszatartani a könnyeimet, de nem mindig sikerül. Ezt azonban nem használom ki céljaim elérése érdekében.

– A polgármester hideget meleget is egyaránt kap. Hogy éli meg ezeket?

– Érzékeny vagyok, így sokáig rágódom a bántásokon. Az évek során azonban rájöttem, hogy nem kell mindig odafigyelni a megjegyzésekre, sértő szavakra. Amikor nem tudom ott és akkor bebizonyítani, hogy nekem van igazam, inkább nem vitatkozom tovább. Gyakran az emberek elkeseredésükben ragadtatják el magukat.

– Megbocsátó?

– Igen, de nem egyik napról a másikra. El kell telnie egy bizonyos időnek, mire túllépek a bántáson.

– Miként viseli a család, hogy gyakran a hétvégéi is munkával telnek?

– Szerencsére megértőek. A fiaim már nagyok. Az idősebbik húszéves, ő már dolgozik, a fiatalabbik tizenöt és Munkácson tanul. A férjem pedig, aki faesztergályos, nagyon sokat segít. Ha úgy adódik, főz is. A takarítás azonban az én tisztem.

– Otthon ki a polgármester?

– A férjem. Néha a szememre veti, hogy mindenbe beleszólok, de végül is meg tudjuk beszélni a dolgokat, és a döntések közös megegyezés alapján születnek.

– Mennyi idő jut a kikapcsolódásra?

– Kevés. Régebben sokat jártunk kirándulni, de ma már sajnos egyre ritkábban. A családdal közösen 2000-ben voltunk utoljára nyaralni. Néha hétvégén bográcsfőzés a Tiszánál, vagy egy kirándulás a Kárpátokban – ez jelenti a feltöltődést.

– Mi volt a legnagyobb meglepetés, amiben eddig része volt?

– Az idén augusztus 24-én átnyújtott kitüntetésem.

– Ajándékot kapni vagy adni szeret jobban?

– Ezt is, azt is. Mind a kettő jó érzés.

– Hobbi?

– A komputerjátékok és az internet.

– Baráti társaságban szeret a középpontban lenni?

– Ez a férjemre és a fiatalabb gyermekemre jellemző. Ők szeretnek anekdotázni, vicceket mesélni.

– Öltözködés?

– A nadrág híve vagyok, általában a lezserebb stílust kedvelem.

– Mennyi időt tölt a tükör előtt?

– Ez attól függ, mennyi idő áll a rendelkezésemre. Ha késésben vagyok, akkor csak futtában készülődöm.

– Szokás, mánia?

– Különösebb nincs, csak a reggeli kávémhoz ragaszkodom.

– Bagolytípus?

– Inkább időben lefekszem, és korán kelek. Legtöbbször a takarítást, mosást is ilyenkor végzem.

– Kedvenc házimunkája?

– Nem válogathatok, de a vasalás nehezemre esik, sok időt vesz el.

– Fogyókúra?

– Felhagytam vele, mert minél jobban szeretnék lefogyni, annál többet eszem.

– Három kívánság?

– Egészség az egész családnak, egy falunévtábla és az óvoda felújításának befejezése.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó