2009. november 17., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 166. (838.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nemet a "buldózerpolitikára"
Beszélgetés a megye főépítészével

Angyalossy Sándor Munkácson született. Tanulmányait a Lembergi Képzőművészeti Főiskolán végezte. Huszonhét évig a Latorca-parti város, másfél éve a megye főépítésze. Hivatalos titulusa: a kárpátaljai regionális tervezési és építészeti főosztály vezetője. Szabadidejében rajzol, fest és brácsázik.

– Milyen kötelezettségekkel jár felelősségteljes beosztása?

– Elsősorban az átfogó megyei terv megvalósításának koordinálása és ellenőrzése tartozik a hatáskörömbe, ami a városépítészet, a településfejlesztés, a műemlékvédelem mellett az árvíz- és földcsuszamlások elleni védelmet és a regionális területfejlesztéseket is magába foglalja. Különösen a hosszabb lejáratú, tíz-húsz éves tervek kidolgozására figyelünk oda, hiszen az évtizedekre előre meghatározza egy település arculatát, jellegét. Tehát lényegében Kárpátalján az építészettel kapcsolatos minden tevékenység felülvizsgálatát én végzem az erre a célra alakított bizottság segítségével.

– Ebbe maga a kivitelezés is beletartozik?

– Az építkezések kivitelezésének ellenőrzése már nem tartozik a mi hatáskörünkbe. Sajnos. Mert ebből adódik a legtöbb probléma. Ugyanis a munkát az építők és építtetők nagyon sokszor nem az eredeti tervdokumentáció alapján hajtják végre, hanem kényük-kedvük, üzleti érdekeik szerint. Ezt bírósági úton megvétózhatjuk ugyan, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nem sok eredménnyel, mert nincs olyan törvény, ami nekünk adna igazat. Az érdek-összefonódásokkal szemben pedig gyengék vagyunk. Az történik, amit a tulajdonos akar. Ez fonák és abszurd helyzet. A pénz beszél, kutya ugat tipikus esete. Pedig az lenne az ésszerű, ha az épület árverezését a főépítész is, és talán elsősorban ő véleményezné, hogy milyen feltételekkel és követelményekkel adható el. Erre azonban ma még nincs törvény, ezért tartunk ott, ahol.

– Végül is mibe van beleszólása a megye főépítészének?

– Nekünk sajnos már csak a "csontok" maradnak, vagyis a munka minőségének az ellenőrzése, ami tulajdonképpen: nesze semmi, fogd meg jól! Mert az építkezés minőségével mostanában nemigen szokott probléma lenni, de mit számít az, ha már az új épület formájának a kialakításával elrontották a városképet. Csak egyetlen példa: a minap az Uzshorod szálló melletti hídról pillantottam vissza az óváros irányába és szomorúan állapítottam meg, mennyire kilóg a városképből a régi malom helyén épülő új iroda- és üzletközpont. Óriási a disszonancia a templomok, a vár és az új épület között. De elmondhatom ugyanezt a piac melletti Plázáról is. Félreértés ne essék: nem vagyok maradi ember és semmi újnak az ellensége, de a szabályokat és törvényszerűségeket, mint mindenütt, az építészetben is illene mindenkinek betartani! Sajnos, ezek az emberek elfelejtik azt, hogy csak az épület az övék, a város nem! Egy patinás miliőbe csak lépcsőzetesen lenne szabad beleépíteni az új elemeket, hiper-szuper modern formákat alkalmazni, mert aztán úgy néz ki az egész, mit tehénen a gatya! De ehhez ma én kevés vagyok. Úgy hírlik, január elseje után talán több hatalmam lesz, állítólag készül egy ide vonatkozó új törvény.

– Addig?

– Addig marad a szélmalomharc. Léteznek ugyan büntetési szankciók, ám azoknak érvényt szerezni szinte lehetetlenség. Egész pályafutásom alatt alig tudnék erre egy-két példát mondani.

– A 27 éves munkácsi rutinból semmit nem lehet átmenteni?

– Ilyen szempontból nem, mert hasonló kérdésben ott is többnyire falba ütköztem. Más volt azonban a helyzet magával a megvalósítással. Kezdetben Munkácson is ragaszkodott a városvezetés a típustervekhez, később azonban már szabad kezet kaptam. A koncepcióm az volt, hogy meghagytam a város történelmi arculatát, és csak fokozatosan adtam teret az új elemeknek. Amit meg lehetett hagyni a régi épületek formájából, díszítő elemeiből, teljes ornamentikájából, azt igyekeztünk felújítani, újjávarázsolni. Kilencven százalékban sikerült is. De Ungváron más a helyzet, itt nem állítják vissza eredeti állapotukba, hanem egyszerűen lerombolják a régi házak homlokzatát, és teljesen újat építenek, amit a legtöbb esetben nem lenne szabad. Nagyjából ez a helyzet Kárpátalja többi városában is. Az utóbbi négy-öt évben folytatott "buldózerpolitika" mérhetetlen károkat okozott megyeszerte. Ungvár óvárosának formálása tulajdonképpen nem az én asztalom, hanem a megyeszékhely főépítészéé, de mégis nagyon fáj a szívem, hogy nélkülem alakulnak a dolgok. Nem utasíthatom a terv megváltoztatására, csak ajánlatot tehetek, amit a város főépítésze elfogad vagy nem. Azt hiszem, Munkács városközpontjának jelenlegi arca mindennél ékesebben beszél a koncepciómról.

– Beszéljünk az ön asztaláról.

– Sok mindenről lehetne. Itt vannak például a megye fatemplomai, amelyek tulajdonképpen a világörökség részei. Sorsuk bizonytalan. A régiek megmentésére és az újak építésére annyi elképzelés van, mint csillag az égen. De a kérdés és a megoldás is legalább ennyire összekuszált és megint csak azért, mert az ide vonatkozó törvénynek sem a műemlékvédelmi bizottság, sem a megyei építészeti főosztály nem képes érvényt szerezni. Nem az a baj, hogy tucatjával épülnek az újak, hanem az, hogy ahány annyiféle és nincs XXI. századi jellegük. A régiek viszont lassan megmenthetetlenek, mert tisztázatlan, kinek a tulajdonában vannak, kinek kellene karbantartani őket? Az egyház próbálkozik, de nincs megfelelő szakembere. A zsindelytetőt lecserélik bádogra, ami miatt tönkremennek a falak, az ikonok és a kegytárgyak, holott zsindelyt ma is gyártanak. Egyszerűen felfoghatatlan! És nem tudunk tenni semmit. Remélem, a következő év, változást hoz.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó