2009. november 17., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 166. (838.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Gongadze-ügy: rejtélyes egybeesés

Az anya ösztöne azt súgja, fia ma is él

Elképzelhető, hogy a kilenc éve, novemberben, a Kijevhez közeli tarascsanszkiji erdőben megtalált lefejezett holttest nem is a 2000. szeptember 16-án eltűnt Georgij Gongadze ellenzéki újságíró földi maradványa. Legalábbis ennek a lehetőségét villantotta fel, s járta körbe a legjelentősebb ukrajnai napilap, a Fakti oknyomozó újságírónője.

Marija Vaszil az idén júliusban letartóztatott, a Gongadze-gyilkosság legfőbb gyanúsítottjának számító Olekszij Pukacs extábornok egyik korábbi levele nyomán kezdett magánnyomozásba. Az ominózus iromány 2006 márciusára datálható, s azt állítólag az akkor Izraelben bujkáló Pukacs diktálta egy ottani újságírónak. Ebben a levélben az ukrán belügyminisztérium egykori felderítőparancsnoka arról vall, hogy szabályos vadászat folyik utána. Egyeseknek nem érdekük, hogy őt élve találják meg. Pukacs a több mint három éve megfogalmazott levélben azt állította, nem ő és az azóta elítélt három tiszt – Kosztenko, Protaszov, Popovics – tette el láb alól az Ukrajinszka Pravda internetes újság grúz származású főszerkesztőjét. Levelében Pukacs azt állította, hogy a tarascsanszkiji hulla nem az eltűnt újságírót fedi, hanem bizonyos Szerhij Szirenkót, aki 2000 nyarán, 40 éves korában hunyt el. Azt vallotta, az egészet csak megrendezték, egy hatalmas politikai leszámolási ügy keretében, amiben ő is csak áldozat. Akárcsak Jurij Kravcsenko exbelügyminiszter, aki 2005-ben öngyilkos lett. Pukacs biztos benne, mások segítettek neki jobb létre szenderülni, amit szerinte egyértelműen bizonyít, hogy két golyó repült a fejébe...

Az extábornok azt állította, Kravcsenkótól valakik azt kérték, gyűjtsön terhelő információkat Gongadzéról, a néhai miniszter pedig őt bízta meg ezzel. Szerinte azok a valakik már jó előre eltervezték, hogy ily módon sározzák be őket. A végig Gongadzénak tulajdonított csontok azé a Szirenkóé, akit a cserkaszi megyei rendőrség volt főnökének, bizonyos Kocsegarov tábornoknak az utasítására hantoltak ki a fővárostól kétszáz kilométerre fekvő Orlovec faluban, s azt a tetemet rejtették el a tarascsinszkiji erdőben, amit nem sokkal később "véletlenül" találtak meg. Állítólag Kocsegarov három megbízható emberét mozgósította a kivitelezésre, ám rejtélyes körülmények között később mindhárman öngyilkosok lettek. Ebben követte őket főnökük, az említett Kocsegarov, aki 2003-ban szintén két (!) lövéssel végzett önmagával, de sebesülése így sem volt végzetes, kómába esett, ám soha többé nem tért magához, s négy évre rá meghalt. Pukacs szerint azért tették el őket láb alól, mert idővel megbánták tettüket, s fel akarták adni magukat. A 2006 márciusára datált levelét az azóta elfogott, s a titkosszolgálat kijevi vizsgálati fogházában a legszigorúbb körülmények között őrzött Pukacs azzal fejezi, hogy ígéretet tesz: amennyiben békén hagyják, s nem folytatják ellene a hajtóvadászatot, akkor örökre csendben marad, s soha többé nem tér vissza Ukrajnába. Ehhez képest csak visszatért, s ugyan magányos földművesnek álcázva magát éldegélt egy eldugott zsitomiri faluban, idén júliusban mégis lecsaptak rá a titkosszolgálat emberei.

A bő hároméves múltból előrántott levél nyomán azonban a már említett újság riportere magánnyomozásba kezdett. Legelőbb felkereste a Pukacs-irományban említett falut, Orlovecet, ahol rálelt Tetyana Szirenkóra, Szerhij Szirenko lánytestvérére. A nő érdekeseket mondott. Elárulta, testvére traktorista volt a kolhozban, ám miután elvált tőle a felesége, erős italozásra adta a fejét, s végső soron a mértéktelen alkoholizálás okozta a vesztét. A legmegdöbbentőbb kijelentés persze nem ez volt az asszonytól, hanem az, amikor arról beszélt, hogy nem sokkal a temetése után, valamikor 2000 őszén a szomszédai jelezték, valakik meggyalázták testvére sírhelyét. Azonnal kiment a temetőbe, ahol besüppedve találta a sírhantot, s a testvére emlékére állított keresztfa is el volt mozdulva. A megmozgatott földfelszínben rózsaszirmokat vélt felfedezni, amiket közvetlenül a mélybe helyezett koporsóra szórtak a temetéskor, de akkor még ezzel együtt sem gondolt semmi szörnyűségre. Csak évekkel később, az ominózus levél megírásának évében, 2006-ban rakta össze, mi is történhetett valójában... Akkor ismeretlenek jelentek meg a házuknál, akik hat éve elhunyt öccséről kérdezősködtek. Az idegenek látogatása annyira megviselte idős édesanyjukat, hogy az ott nyomban infarktust kapott, s meghalt. A sír exhumálására mindenesetre eddig nem került sor.

Az újságírónő azt is tisztázta, hogy a néhai traktorista Szerhij Szirenko 42-es lábbelit viselt, ami azért lehet érdekes, mert korábban Leszja Gongadze, Georgij édesanyja azzal érvelt, szerinte nem a fia csontjait találták meg 2000. novemberében, mert gyermekének 45-ös lábmérete volt, míg a neki megmutatott csontváz végtagja sokkal kisebbnek tűnt. Ez is közrejátszott abban, hogy az anya a mai napig nem temettette el a holttestet. A Fakti oknyomozója most ismételten megkereste Leszja Gongadzét, aki elmondta, a mai napig nem láthatta a Pukacs letartóztatása után, a hírek szerint az extábornok útmutatása nyomán megtalált koponyát, amit a nyomozóhatóságok a korábban előkerült tarascsanszkiji holttest részének tartanak. Leszja Gongadze elmondta, egyáltalán nem bízik a titkosszolgálat és a főügyészség által vezetett nyomozásban, s addig nem hajlandó elhantolni a csontokat, amíg egyértelmű bizonyítékokat nem kap, hogy azok valóban a fia földi maradványai. Végezetül annyit mondott még, anyai ösztöne azt mondatja vele, a fia minden állítással ellentétben még ma is él...

A Fakti újságírói szakértők bevonásával felkeresték azt a helyet is, ahol állítólag Pukacs őrizetbe vétele után megtalálták a koponyát, de ők a környéken semmilyen, ásatásra utaló nyomokat nem véltek felfedezni. Az ominózus cikk ellenére egyelőre semmifajta kommentárt nem hallani sem az érintett hatóságok, sem pedig a politika irányából. Igaz, némely internetes oldalakon azt lehetett olvasni, hogy Pukacs megnevezte a megrendelőket. Állítólag Leonyid Kucsma, Volodimir Litvin és Jurij Kravcsenko neve hagyta el az extábornok száját. Mindenesetre hivatalosan semmit sem mondanak, mindenki csak találgat. Érdekesség még, mióta elfogták Pukacsot, egyetlenegyszer sem láthatta őt senki a nyilvánosság előtt. A titkosszolgálat állítja, nem beszél, s korábbi ügyvédje sem tud semmit mondani, mert neki megüzenték: védence a jövőben nem tart igényt szolgálataira...

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó