2009. november 17., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 166. (838.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Dercen és Fornos nem alkuszik!

Az egész nap kitartóan zuhogó eső sem riasztotta el a fornosiakat és a dercenieket, hogy összegyűljenek és megüzenjék Jurij Lucenkónak, mondjon le terveiről, mert nem kérnek a két falutól néhány száz méternyire általa megálmodott menekülttáborból.

Fornoson jóval a kezdés előtt gyülekeznek az emberek. A beszédtéma az egykori katonai létesítmény és hasznosításának terve. A hír, hogy a belügyi tárca az illegális migránsok elhelyezésére szolgáló tábort kíván itt létesíteni, felháborította a lakosságot.

– Miért nem olyan dolgot építenek, amiből nekünk is lehet valami hasznunk – fakad ki Orosz András gazdálkodó. – Mi üdülőt vagy gyermekeink nyaraltatására alkalmas létesítményt szeretnénk.

A tiltakozás élére álló Himinec György polgármester is értetlenül áll a terv előtt. Mert vajon miért zárták be épp egy esztendeje az innen kőhajításnyira lévő pósaházai menekülttábort, ha most újat akarnak létesíteni?

– Ez már a harmadik kísérlete a hatalomnak, hogy a falu határában egyfajta fogolytábort telepítsenek – mondja Fodor Béla volt polgármester. – Kétszer sikerült kivédeni. Reméljük, harmadszor is megakadályozzuk az esztelenséget.

A művelődési ház lassan megtelik zúgolódó emberekkel. Dercenből is érkezik egy kis különítmény Máté Gyula polgármesterrel és Zsukovszky Miklós tiszteletessel az élen. Hiába, a közös ügyért csak együtt lehet eredményesen fellépni. Utóbbi meg is jegyzi:

– Nem tudhatjuk, kiféléket hoznának ide. Az is kérdés, miért hagyják el hazájukat a Nyugat felé szökdösők. Lehetnek közöttük gyilkosok, terroristák. Éppen ezért a gyűjtőtáborokat az ország belső régióiban kellene elhelyezni.

A fornosiakkal és a derceniekkel való szolidartást, követeléseik támogatását fejezi ki a Kárpáti Igaz Szó kollektívája is azzal, hogy vasárnapját feláldozva részt vesz a megmozduláson. E szavakat Kőszeghy Elemér intézte a tömeghez. Az UMDSZ alelnöke, a megyei tanács képviselője szerint turistacsalogató létesítményeket kellene építeni a külföldieket elriasztó objektumok tervezése helyett.

A teremben forrósodik a hangulat. A felszólalók egyre vehemensebb véleményt formálnak. Sokan fakadnak ki a közeli munkácsi szeméttelep ellen is. Az ugyanis már tönkretette a falu ivóvízkészletét. Bajból ennyi is elég, nem kér a lakosság újabb veszélyforrást.

Fornos népe ellátja kézjegyével a tiltakozó jegyzéket. S aki teheti, átvonul Dercenbe, hogy jelenlétével támogassa az ottani megmozdulást.

Szerkesztőségi gépkocsink is a szomszédos település felé tart. Útközben megállunk a menekülttábor tervezett helyszínén. A közúttól félszáz méterre a fák mögött rejtőznek azok az egykori katonai épületek, ahová a belügyi tárca vezetője tervezi a menekülttábort. A sorompóval elzárt területen jelenleg egy család él kőkorszaki viszonyok között. Az egykori tiszti lakásban nincs áram, gáz, nem folyik víz a csapokból. Az erdő sűrűje pedig ismeretlen veszélyeket, feltehetően elásott hadianyagokat, vegyszereket rejt. A derceniek szerint ezek tették használhatatlanná a település kútjainak vizét...

Dercenben véletlenül szereztek tudomást arról, hogy hivatalos egyének járnak-kelnek az eredetileg a faluhoz tartozó, Makkosnak nevezett erdőben lévő volt katonai körletben és méréseket végeznek. Máté Gyula polgármester a falubeliek által rendezett gyűlésen mondja el, mi történt. A több százfős tömeg zúg, morgolódik: egy éve társadalmi nyomásra és pénzhiányra hivatkozva bezártak egy hasonló létesítményt a közelben. Vajon az újabbra honnan lesz pénz?

– Miért mindig valami rosszat akarnak a nyakunkba sózni? – teszi fel a költői kérdést Zsukovszky Miklós tiszteletes. – S vajon miért nem jöttek el a katonák, a belügyisek? Talán félnek a szemünkbe nézni?

A magyarságszervezetek közötti összefogást dicsérte Fodor István, a KMKSZ helyi vezetője. A belügyminiszter jobban tenné, ha menekülttáborok telepítése helyett inkább a közbiztonság javítására pazarolná az adófizetők pénzét, tette hozzá.

– Valóban fontos közügyről van szó – húzta alá főszerkesztőnk, Kőszeghy Elemér a derceni fórumon. – A több száz fős tömeg jelenlétével igazolja ezt. Biztos vagyok benne, hogy a megyei képviselői testület tagjai nemzetiségtől függetlenül felsorakoznak az Önök ügye mellett.

Először 2003-ban tettek kísérletet az ország akkori vezetői, hogy Fornos és Dercen határába telepítenek egy menekülttábort, idézte fel az előzményeket Bíró Erzsébet, a megyei gyermekkórház főorvosa. Akkor a település lakossága egyetlen éjszaka alatt összegyűjtött több mint háromezer tiltakozó aláírással jelezte, nem kér a menekülttáborból.

– Egészségügyileg is számos aggály merül fel a létesítménnyel kapcsolatban – mondta. – A tüdőbajtól az olyan egzotikus betegségekig, mint az ebola vagy a malária bármit behurcolhatnak ide. Hasonlóra volt példa Pósaházán is.

Ljudmila Bondarcsuk, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatás társadalmi kapcsolatok osztályának vezetője elmondta, hivatalos formában eddig senki nem kereste meg őket. A kárpátaljaiak mindent megtesznek, hogy megtorpedózzák Lucenko tervét. Elvégre nem azért záratták be a pósaházai tábort, hogy egy másikat építsenek.

Bíró Erzsébet, a megyei tanács képviselője javasolta, a falugyűlés fogadjon el egy három pontból álló határozatot. Ebben Kárpátalja vezetőit kérjék meg az illetékes tárcáknál való tiltakozásra, mondjanak nemet bármilyen katonai létesítménynek még a gondolatára is a térségben, és alakítsanak egy népszavazást kezdeményező csoportot. A közösség elfogadta Kőszeghy Elemér javaslatát, mely szerint a kezdeményező csoport a helyi képviselői testület tagjaiból álljon.

A két falugyűlés véget ért ugyan, ám az ügy végére még korántsem tehetünk pontot...

Balogh Csaba

Zunkó Barnabás felvételei

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó