Három napon belül kétszer is találkozott egymással Európa két legbefolyásosabb politikusa, a francia elnök, Nicolas Sarkozy és Angela Merkel német kancellár. Párizs egyértelmű politikai célja, hogy Európa újra a francia–német tengely körül forogjon. Az erre való német reakció azonban több mint ambivalens.

Merkel mostani, november 11-ére, azaz az első világháborút lezáró fegyverszünet évfordulójára eső látogatása mindazonáltal kétségtelenül szimbolikus jelentőséggel is bír: nem véletlen, hogy a számtalan, a második világháborút követő, a német–francia megbékélést hirdető gesztusa közül ez az évforduló még hiányzott. Merkel az első német kancellár, aki ezen nap alkalmával Párizsba látogatott, hogy a francia államfővel közösen tiszteletét tegye a Diadalív alatt található ismeretlen katona sírjánál. Merkel mindazonáltal most Párizsba utazott, hogy a feltűnően udvarias – természetesen háborúellenes, a francia–német barátságot hangsúlyozó – Sarkozy-beszédet a helyszínen hallgassa végig. Sarkozy udvariassága nem csak protokolláris: a francia lapok – politikai oldaltól függetlenül – egyetértenek abban, hogy a francia–német kapcsolatban most egyértelműen Franciaország az a fél, amely inkább keresi a kapcsolatok szorosabbra fűzését. És a dolog nem látszik túl egyszerűnek: kétségtelen tény, hogy a két ország álláspontja bizonyos kérdésekben – a pénzügyi rendszer szabályozása, környzetvédelem – közel áll egymáshoz, azonban Merkel Németországa nem feltétlenül kívánja a francia–német kapcsolatokat újra európai tengellyé formálni.