2009. november 14., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 165. (837.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Népfogyatkozás

Ukrajna lakosságának átlagéletkora évről évre csökken, míg a halálozási mutatók mind magasabbra kúsznak. A szülőképes nők száma is egyre alacsonyabb, a nyugdíjasok tábora viszont népesebb. Az 1990-es 51-ről mára 46 millióra apadt a népesség, egészen pontosan 5,57 millióval lettünk kevesebben. Szóval erőteljesen fogy az ország. Összehasonlításképpen a nagy ukrajnai éhínség idején 7–10, a II. világháborúban pedig hivatalosan 6,87 millió ukrajnai halt meg. Ha így folytatódik, a nemzeti tudományos akadémia demográfiai intézetének előrejelzése szerint 2050-re legfeljebb 36,2 millióan lakják majd az országot.

Hogy békeidőben mivel függ össze a negatív tendencia? Nyilvánvaló, hogy elsősorban a lakosság rossz egészségi állapotával. Most hosszasan lehetne analizálgatni az ellátás színvonal(talanság)át, de nem is ez a legbosszantóbb. Egy a nemzetbiztonsági és védelmi tanács megbízásából készült elemzésből kiderült, hogy az elmúlt években minél többet költöttek a medicinára, annál nagyobb volt a megbetegedések és a halálozások aránya. Abszurdum, hisz a logika azt diktálná, hogy az ellátásra költött magasabb finanszírozással arányosan nőjön a páciensek életkora. Ennél már csak az bizarrabb, hogy azokban az években, amikor csökkentették a szféra támogatását, a halálozások száma is esett. Egyik orvosismerősöm megmosolyogta értetlenkedésemet. Elárulta, hogy a költségvetési pénzek java része el sem jut a kórházakba. Oroszlánrészük a gyógyszervásárlások során tűnik el nyomtalanul. Közben a betegeknek, mondjuk a tbc-seknek a szükséges készítmények helyett egyszerű fizsóoldatot adnak be, majd kiírják őket. Ez is egy módja a tbc elleni szerek vásárlására költött állami pénzek "tisztára mosásának". Nyilvánvaló, hogy minél többet költenek és tesznek zsebre az életfontosságú orvosságokra szánt összegekből, annál több fertőzöttet is kell igazolni a hivatalos kimutatásokban.

A másik ok, a táplálkozás, az élelmiszerek kvalitása. Sajnos a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) csatlakozva Ukrajna kitárta kapuit és gyakorlatilag célállomása lett a máshol eladhatatlan, rossz minőségű termékeknek. Számomra érthetetlen, miért nem saját termelői hálózatának fejlesztésébe fektet az ország, s miért nem segíti az agrárszektort, hogy árui kikerüljenek mind a hazai, mind a külföldi polcokra. Ehelyett beengedi, mi pedig, más választásunk nem lévén, megesszük a ránk erőszakolt műkaját.

Hogy az elnökválasztáson most induló jelöltek közül lesz-e valaki, aki saját ajnározásán és populista, sokszor irreális ígéretein kívül elgondolkodik a fentebbieken? Csak remélni tudom. Ámbár az elmúlt tíz év történései nem sok jóval biztatnak. A hatalomra ácsingózó önjelöltek csak addig mutatnak némi érdeklődést a lakosság valós problémái iránt, amíg bele nem ülnek abba a bizonyos bársonyszékbe. Pedig legfőbb ideje lenne ráébredniük: még néhány év, és nem lesz, akit az urnák elé citáljanak.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó