2009. november 14., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 165. (837.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Nem vagyok sértődékeny"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Majoros Mónika, a Sislóci Dobó István Középiskola igazgatója.

– Vannak emberek, akiknek sima az életútjuk, másokat viszont a sors folyamatosan választások elé állít. Önre melyik állítás igaz?

– Nem panaszképp mondom, de a második. Ám a kihívások, gondok, megerősítettek. A problémák azért vannak, hogy megoldjam őket. Nem az a szégyen, ha az ember megbotlik, hanem ha nincs ereje talpra állni és újrakezdeni.

– Mióta áll iskola élén?

– 2004-től. Ez volt az alma materem is. Nem bántam meg, hogy pedagógusként visszatértem. 1991-ben végeztem el az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakát.

– Sokat vívódik egy-egy döntés meghozatala előtt?

– Általában kevés idő áll rendelkezésemre, de szívesen meghallgatom mások véleményét, észrevételeit. Gyakran kérek tanácsot idősebb, bölcsebb emberektől, kollégáktól.

– Mennyire nehéz irányítania egy nőnek a XXI. században?

– Nem tagadom, előfordulnak nehézségek. Ugyanakkor azt gondolom, mi nők, képesek vagyunk olyan teljesítményekre, mint tisztelt férfitársaink. Sőt, néha többre is. Van egy kedves idézetem Andrew Carnegie-től, miszerint bármi, ami megéri, hogy birtokoljuk az életben, megéri, hogy dolgozzunk érte. Számos gazdag ember adakozik vagyonából, de Carnegie volt az első aki kimondta: a vagyonosoknak erkölcsi kötelességük segíteni a rászorulókon. Jó lenne, ha ezt a nemes gondolatot országunkban is méltányolnák. Az iskoláknak, legyen az kárpátaljai vagy hágón túli, minden szponzori támogatás nagyon jól jön.

– Könnyen túlteszi magát azon, ha megbántják?

– Nem vagyok sértődékeny. A haragtartás nem keresztény emberhez méltó. Sok esetben levonom a tanulságot, és tanulok az elkövetett hibákból.

– Milyen ajándéknak örül a legjobban?

– A praktikusnak és hasznosnak. Nem tagadom, öröm, ha meglepnek valamivel, de jobban szeretek én ajándékozni. Nincs annál szebb, mint látni a másik szemében az öröm fényét.

– Odahaza ki hordja a nadrágot?

– Jól kiegészítjük egymást a férjemmel. Néha rám szól, hogy nem az iskolában vagyok. Humorral, mosollyal, egy kedves szóval pedig sok mindent el lehet simítani. Megosztjuk a feladatokat. A fontos döntéseket pedig mindig együtt hozzuk.

– A napi munka mellett hogyan tud eleget tenni háziasszonyi kötelezettségeinek?

– Időnként nehezen, de sokat segít a családom.

– Visszatekintve az elmúlt évekre, mire a legbüszkébb?

– Bár elégedett vagyok az eddig elértekkel, de a jövőben szeretnék még többet felmutatni. Büszke vagyok a családomra, ők a legfontosabbak számomra. Szeretem, amit csinálok, és igyekszem jól végezni a munkámat. Szerencsére az iskolában jó emberekkel, elhivatott és tehetséges kollégákkal vagyok körülvéve, akikre bármikor bármilyen helyzetben számíthatok.

– Hobbi, szabadidő?

– Kevés szabadidőm van. Ha csak tehetem, részt veszek falumban a szent liturgián, ahol mindig új erőt merítek, megnyugvást találok. Szeretek olvasni, egy jó filmet végignézni, részt venni különböző társasági összejöveteleken, kulturális rendezvényeken. Azok közé az emberek közé sorolom magam, akik szívesen szerveznek programokat a helyi közösség számára. Erre még a szabadidőmet sem sajnálom.

– Ha szomorú, rosszkedvű, ki vagy mi tudja megvigasztalni?

– Leggyakrabban a csend. Egy kiadós séta. Egy-egy biztató szó a szeretteimtől, a kollégáktól.

– Ha egy lakatlan szigetre kerülne, mit vagy kit vinne magával?

– Nem vágyok lakatlan szigetre. Ha mégis úgy adódna, magammal vinném a világot úgy, ahogy van. Mert szeretem az embereket a maguk sokféleségével, félénkségével, gyarlóságával, védtelenségével.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó