2009. november 12., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 163.-164. (835.-836.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Legyél te a sztár
Hogyan bújj ki a szürke kisegér szerepből

Mindenkivel megtörténhet, amikor új suliba vagy felsőoktatási intézménybe kerül, hogy elszáll a bátorsága, nem tud kapcsolatokat teremteni, és akarva-akaratlanul az észrevétlenség homályába vész. De ennek nem kell így lennie, te magad is tehetsz ellene.

Sok mód van arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, de nem minden esetben társul a hírnévhez elismerés is. Ha például valaki azzal szeretne kitűnni a tömegből, hogy a szerinte egyedi és eredeti művészetével díszíti fel az osztálytermet – vagyis telefirkálja a bútorokat és a falat –, lehet, hogy merészségéért az első néhány alkalommal megdicsérik az osztálytársak, ám aztán egyre inkább cikinek érzik a rongálást.

Vagy itt van a kitűnni akarás másik változata, a mindig jó, kitűnő tanuló, aki mindenkinél mindent jobban tud, s ezt lépten nyomon érzékelteti társaival. Persze ő csak segíteni akar, de ezzel azt érezteti a többiekkel, hogy hozzá képest ők senkik. Az arany középút megtalálása nem mindig egyszerű, de célravezetőbb, mint specializálódni az előbb említett két módszerrel.

Elég néhány egyszerű tanácsot megfogadni, és anélkül léphetsz elő az ismeretlenség homályából, hogy túl sok vagy túl ciki lennél a többiek számára.

Alapvető emberi tulajdonság, hogy elsőként a szemünkkel felfogott ingerekből vonunk le következtetéseket. Ha túl slampos vagy, illetve csak a legtrendibb, legdrágább cuccokban tetszelegsz, automatikusan magadra ragasztod a matricát: ciki, beképzelt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem öltözhetsz úgy, ahogy akarsz. Olyan ruhát vegyél fel, ami a te stílusodnak megfelelő, divatos, figyelemfelkeltő, de nem túlzó. Később, amikor már megismertek a többiek, és elfogadták az igazi énedet, nem fogja őket zavarni, mit viselsz.

A saját vélemény, önálló ötletek mindig segítenek belopni magad a társaság szívébe. De itt is megvan a határ. Gyakran esünk abba a hibába, hogy az összetartozás jeleként azon a véleményen vagyunk, mint a többiek, még akkor is, ha valójában nem értünk egyet velük. Mert a "csordaszellem" így kívánja. Saját véleményt formálni kicsit nehezebb, és talán értetlenkedő tekintettel fogadják az osztálytársak, de hosszú távon sokkal jobban jársz, ha tényleg saját gondolataidat osztod meg velük. Fő, hogy ne várd, azért, mert neked saját véleményed van, mindenki téged fog követni, különben idővel ott leszel, ahol a part szakad. Állj ki az igazad mellett, de fogadd el, sőt biztasd a többieket arra, hogy mondják el, ők mit gondolnak. Még ha te nem is értesz egyet velük. Ez jól jöhet az osztálykirándulás megszervezésénél vagy közös programok kitalálásánál.

Ha mindenki arra vár, hogy majd valaki megteszi az első lépést – legyen szó suliról, magánéletről stb. –, akkor jó darabig nem történik semmi. Viszont a kevésbé bátrak örülnek annak, ha valaki kezébe veszi az irányítást, és magához ragadja a kezdeményezést. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden adandó alkalommal neked kell felállnod, és bevállalnod olyan feladatot is, amihez egyáltalán nincs kedved. De ha időről időre vállalod a szószóló szerepét, a többiek nemcsak felnéznek majd rád, de hálásak is lesznek. Azonban itt sem szabad elfelejteni, ne legyél mindig te a vezér, hagyj teret másoknak is. Így az osztálytársak vagy csoporttársak nem mutogatnak rád, hogy "persze, mert mindig ő akar a középpontban lenni".

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó