2009. november 12., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 163.-164. (835.-836.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Ki a magyar?

A szó elszáll, az írás megmarad – tartja a közmondás. Így kár volna tagadnom, hisz több akkor fogant jegyzetem a bizonyíték rá, 2001 végén erős berzenkedéssel fogadtam a kedvezménytörvény megszületésének és a Magyar igazolvány bevezetésének hírét. Egyfelől azért idegenkedtem, mert – s voltunk így több millióan a Kárpát-medencében – én addig is magyar voltam mindenféle igazoló dokumentum nélkül. Másfelől az sem derült ki egyértelműen, milyen származásvizsgáló testület, milyen kritériumok alapján fogja megállapítani a magyarságomat.

Aztán kiderült, a feltételek két legfontosabbika egyrészt, hogy az illető beszéljen magyarul, másfelől az Illyés-i elv, miszerint magyar az, aki magyarnak vallja magát. Ám hamar nyilvánvalóvá vált, a magyar nyelv ismerete nem feltétlenül jelenti a magyar nemzethez, nem ismerete pedig a nem oda tartozást. És az új helyzet bizonyos mértékig felülírta Illyés Gyula állítását is.

Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az elcsatolt részeken nem csupán Kárpátalján él egymás mellett féltucatnyi-tucatnyi különböző nemzetiségű ember, aki jól, kevésbé jól elsajátította a szomszédja nyelvét. Sőt, vannak olyan népcsoportok és személyek, akik csak magyarul beszélnek. És bizony előfordul ennek a fordítottja is, amikor olyan illetők jelentkeznek Magyar igazolványért, akik ritkábban mindkét, gyakrabban egyik oldalról magyar felmenőkkel rendelkeznek, ám szülői hanyagságból nyelvtudásuk még a jó napot-ig sem jut el. És bár valószínűleg a maga korában igaznak bizonyult, hogy önbevallás és vállalás kérdése a nemzetiség, ám a státustörvény megszületése felülírta mindezt. A Magyar igazolvány nyújtotta valós vagy vélt kedvezményekért ugyanis olyanok is bevállalják a magyarságot, akik egy szót sem beszélnek a nyelvünkön és legfeljebb ismerőseik között tudnak magyart felmutatni.

Ki is a magyar akkor? Nos, a válasz bonyolult, de ugyanakkor egyszerű is. Az, aki messzemenőkig tiszteletben tartja más népek szokásait. Ugyanakkor saját hagyományait is ápolja. Óráját közép-európai idő szerint járatja. Magyar nyelvű tévét (is) néz, magyar nyelvű rádiót (is) hallgat, magyar könyvet és újságot (is) vásárol és olvas. Ha kell, anyagilag is hajlandó áldozni a magyar ügyekre. Szeptember elsején magyar tannyelvű iskolába viszi gyermekét. Magyar meséket mesél, magyar dalokat énekel, magyar verseket szaval neki. Magyar istentiszteletre és misére jár el. A választásokon magyarként csak magyar pártlistán vállal jelöltséget. Szavazáskor elmegy a szavazóhelyiségbe és magyar pártra adja voksát.

Ezek az emberek valóban tiszta lelkiismerettel jelenthetik ki: magyar vagyok. Mert magyar az, aki magyarul, magyarságban, a magyarságért gondolkodik.

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó