2009. november 10., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 162. (834.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Gyarló feledékenység

Tizenegy éve történt: november 5-ére virradóan arra ébredtek a viskiek, hogy bömböl a Tisza. Ezt szó szerint kell érteni. Nagy volt a riadalom, félreverték a harangokat. Tudtuk, éreztük, valami borzalom vár ránk.

Percek alatt jeges áradattal vette körül Visket a Tisza és öt napon át pusztított. Amikor végre levonult, siralmas látvány tárult a szemünk elé. Összedőlt, megroggyant házak sorakoztak az utak mentén. Az emberek sírtak, jajveszékeltek: mindenük odaveszett.

Azokban a rettenetes napokban mindenki fogadkozott, soha nem felejti el minden idők legpusztítóbb viski árvizét. Azóta eltelt egy évtized. A település és lakóinak sebei begyógyultak. S mintha a feledés homályába vesztek volna azok az események. Jómagam javasoltam községünk elöljáróinak, képviselőinek, hogy emlékezzünk meg a tragédiáról. Nem volna szabad például elfelejtenünk azt a fiatalembert, aki életét áldozta értünk. Benics Sándornak hívták és a Béke utcában lakott. Épp akkor szerelt le a seregből. Előtte állt az egész élet. De jött az árvíz és ez a fiatalember félelmet nem ismerve egy lélekvesztővel mentette a vízből az embereket és értékeiket. Sajnos az éj sötétjében az ár elragadta a kis csónakot. Sándor a saját életét már nem tudta megmenteni. Holttestét a víz elvonulta után három nappal találták meg. Ő volt az egyetlen áldozat, de azok, akiket kimentett, az akkori ígérgetésekkel ellentétben megfeledkeztek róla.

Azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Új vezetők, új gondok jöttek. Senkit nem érdekel a múlt. Pedig a gyakran a semmin rágódó tanácsi képviselők fontosabb dolgokon is törhetnék a fejüket. Például benézhetnének a közúti híd alá. Irtózatos dolgokat látnának: az alámosott hídlábak rozogák, bármikor összedőlhetnek. A védőgátnak is van egy veszélyes szakasza. Ott minden áradáskor átszivárog a víz, csónakázótavat alkotva a falu felőli oldalon.

Mi, viski polgárok hiába aggódunk és jelezzük vezetőink felé a problémákat, a válasz mindig ugyanaz: nincs pénz és ezek különben is a vízügyisekre tartozó dolgok. Vajon akkor is így vélekednének, ha a Tisza, ne adj' Isten!, ismét betörne? Nem volna szabad megfeledkezni 1998 rettenetes novemberéről...

Stók Lajos

Visk

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó