2009. november 10., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 162. (834.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-Őr
Nyelvünk értékei

Tíz nyelvről tudunk, melyet százmillióan vagy ennél többen beszélnek. A tíz- és százmillió közt beszélt nyelvek közt van a magyar, a 37. vagy a 38. helyével közepesen elterjedtnek számít. Beszélőinek száma, sajnos, csökken.

A tipológiai rendszerezés szerint a magyar nyelv az agglutináló (ragozó vagy toldalékoló) csoportba tartozik, azaz a különféle nyelvi, mondattani viszonyokat ragokkal vagy névutókkal fejezi ki (házat, házban, ház mellett). Ez természetesen nem jelent értéket, ahogyan pl. a flektáló (hajlító) csoport (ebbe tartozik az európai nyelvek nagy többsége) sem külön érték. Az azonban értékes velejárója az agglutinálásnak, hogy pl. a hajlító típussal összevetve tömörítésre ad lehetőséget. Mi egy (ragos) szóval fejezzük ki pl. ezeket a viszonyokat: kezemben, látlak, az angol vagy a német többel: in my hand, ich sehe dich stb.

Ez a toldalékoló adottság sokaktól irigyelt tömörségre ad lehetőséget, pl. igeneves szerkezetekkel: madárlátta kenyér, szélfútta dombok; a Halotti beszédben: hallá holtát terümtevé istentül (azaz: hallotta teremtőjétől, Istentől, hogy meg fog halni). De jelentéssűrítő összetételeket is alkot nyelvünk, a nyelvet hordozó ember már régóta, ma is: testvér (egy test és vér), orca (orr és száj), völgyhíd (völgyön átívelő híd), géntechnológia (génekkel összefüggő gyógyítás, kísérlet), űrszemét (az űrbe fellőtt szerkezetek pusztulásával keletkező szemét).

Nyelvünk értékes tulajdonsága elevensége, kreativitása, hogy lépést tartva a gazdasági, társadalmi, tudományos fejlődéssel követni tudja az újonnan alakuló tartalmak (fogalmak) megnevezését, érzelmek, árnyalatok kifejezését, – látványosan a szókincs területén, kevésbé szembetűnően, elhúzódó kibontakozással a nyelvtan (grammatika) körében. Pusztai Ferenc és Kiss Gábor mintegy kétezer új szót ajánlott figyelmünkbe Új szavak, új jelentések 1997-ből c. könyvükben; pl. ilyeneket: gyorsító (drogfajta), klikkelés, klónoz, plázázik, gettósítás, megélhetési bűnözés (képzések); bevásárlóközpont, látványfodrász, zajszennyezés, génmódosított, világháló (összetételek).

A grammatika területén ilyen finom árnyalatokat figyelhetünk meg: láthatók – láthatóak, lázasok – lázasak (főnévként, ill. állítmányként); más a jelentése a hamus, ill. a hamvas szónak, a bíróknak, ill. a bíráknak.

Nyelvünk befogadó nyelv, azaz – ha kell – új dolgok, jelenségek megnevezésére bátran vesz át szavakat, szerkezeteket idegen nyelvekből, s ezeket vagy meglévő állományához igazítja (pivinica > pince; angelus > angyelus > angyal), vagy meghagyja átvett formájukban (fájl, klón), vagy magyar elemekből vett szóval helyettesíti: világháló, látványpékség.

Nyelvünk kiemelkedő és vonzó tulajdonsága a képek (szóképek, metaforák) használata. Már az Ómagyar Mária-siralomban megcsodálhatjuk a világ világa, virágnak virága kétszeres figura etymologicát (világ világossága, a virágok között is a legszebb), de aztán a magyar költészetben csak úgy áradnak a szebbnél szebb metaforák:

A felsorolt pozitív hangalaki vonások, továbbá a hosszú és a rövid hangzók megkülönböztetése kiválóan alkalmassá teszi nyelvünket az időmértékes verselésre. Költészetünk páratlanul gazdag műfordításokban, a műveknek nemcsak tartalmi, stiláris, hanem hangzásbeli tolmácsolásában is.

Nyelvünk értékeinek mindez távolról sem teljes kimerítése, de talán sikerült a legfontosabbakat kiemelni, s ezzel is ösztönzést adni a nyelv iránti érzék frissítésére, a nyelv szeretetének növelésére.

Bencédy József

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó