2009. november 10., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 162. (834.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Az emlékezés hónapja

Zarándoklat Szolyvára

Az idén is megemlékezik a kárpátaljai magyarság a sztalinizmus áldozatairól. A november 21-i rendezvény a szolyvai honfoglalási harcos emlékművénél veszi kezdetét (10.00 óra, közép-európai idő szerint). Az emlékparkban 11.00 órától ökumenikus szertartás és koszorúzás lesz, amelyen a kárpátaljai résztvevők mellett a magyar parlamenti pártok és a határon túli civil szervezetek képviselői is részt vesznek.

A november az emlékezés hónapja. Ekkor van mindenszentek és halottak napja, és ilyenkor emlékezünk meg az 1944-ben "malenykij robotra" hurcolt kárpátaljai magyarokról is. A sok ezer áldozat emlékére emelt Szolyvai Emlékpark alapkövét még 1991-ben rakták le, három évvel később, a siratófal és a kerítés elkészülte után pedig fel is avatták.

– Az Emlékparkban történő építkezések eddig több mint százezer euróba kerültek – mondja dr. Tóth Mihály, az 1994-ben alakult Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke. – Sokat köszönhetünk az Illyés Közalapítványnak és a Szülőföld Alapnak, de támogatta a park kiépítését a Német Hadisírgondozó Társaság is. 1996-ban sor került a "felső" terület tereprendezésére és elkészült az obeliszk. Az évek során felkerültek a siratófalra a lágerekben elhunytak nevét megörökítő gránittáblák. Tavaly felszenteltük az ökumenikus kegyeleti kápolnát. A terveink között szerepel a siratófal bővítése, amelyen helyet kapnának a Felvidékről és Magyarországról elhurcoltak és a szovjet lágerekben elpusztított honfitársaink nevei is.

Az emlékpark gondozását is a bizottság látja el, amelyből aktívan kiveszi részét Vass István, a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség elnöke is. Mint azt dr. Tóth Mihály elmondta, szinte valamennyi kárpátaljai magyar társadalmi szervezet és történelmi egyház, a német és ruszin szövetségek segítik a munkájukat. Örvendetes, hogy Reöthy János, Szolyva polgármestere is a bizottság tagja. Jó munkakapcsolatot tartanak fenn a megyei és a járási vezetéssel. E téren az egyetlen kivételt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség jelenti, mely határozatban tiltotta be tagjai számára a bizottság munkájában való részvételt.

– Mennyire vannak tisztában a fiatalok azzal, mi történt 1944-ben?

– A sztálinizmus bűntettei feltárásának a rendszerváltás időszakában jelentős társadalmi visszhangja volt. Igyekszünk arról is gondoskodni, hogy az e témakörhöz kapcsolódó híradások, publikációk a helyi ukrán nyelvű sajtóban is megjelenjenek. Az 1944-es deportálásokról az idősebb korosztály zömének tudomása van, de a fiatalabbaknak valószínűleg elenyészően csekély része tud róla. Éppen ezért lenne szükséges, hogy ez az esemény bekerüljön az iskolai tananyagba, ami azonban a tények hivatalos állami elismerése nélkül lehetetlen. Magyarországon viszont egyre többen szereznek tudomást a kárpátaljai magyarság tragédiájáról, amelynek részt kell kapnia az egységes magyar történelemoktatásban.

Ukrajna nem foglalkozik az elhurcolt magyarok és németek rehabilitációjával, és a jelek szerint ez nem is áll szándékában, mondja szomorúan dr. Tóth Mihály. Nem támogatták sem az ő, sem Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökének beadványait, törvényjavaslatait. A túlélőknek és az elpusztítottak hozzátartozóinak lelki elégtételt csak a anyaországi és kárpátaljai társadalom emlékezése adhat. A túlélők, illetve azok özvegyei, a vonatkozó magyar jogszabályoknak megfelelően a lágerekben eltöltött idővel arányos értékű kárpótlási jegyek formájában részesültek egyszeri támogatásban. A megyei tanács pedig több ízben is részesítette minimális összegű anyagi juttatásokban e személyeket.

– A rehabilitációnak minél hamarabb meg kellene történnie, hiszen az idő sürget – fejti ki az emlékparkbizottság elnöke. – Akiket 1944-ben elhurcoltak, ma már legalább 83 évesek, és egyre kevesebben élnek közöttünk.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó