2009. november 10., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 162. (834.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Beregvidék ismét trónon

A Beregvidéki FC újra elfoglalhatta méltó helyét megyei labdarúgásunk trónján. A pontvadászat vasárnap finiselt, a bajnoki cím sorsa az utolsó pillanatokig háromesélyes volt. Végül a Vérke-parti gárda szerednyei győzelme az aranyérmet jelentette a csapat számára. A mérkőzés végén elhangzó hármas sípszó nemcsak a találkozó, de a bajnokság végét is jelentette. Az FK Polena surranó pályán felállhatott a képzeletbeli dobogó második fokára, míg a címvédő Munkácsi FC-nek a bronzéremmel kellett beérnie.

Vidékünk legnépszerűbb sportágának hívei fordulóról fordulóra nagy izgalmakat élhettek át. Az elmúlt évek legkiélezettebb bajnokságán vagyunk túl. Ezt támasztja alá az is, hogy az utolsó forduló lefújásáig nyíltsisakos volt a harc, többször borult a papírforma, a küzdelmek kiélezettekké, szorosakká váltak, nem voltak egyértelmű favoritok, pusztán lehetséges esélyesek.

De nézzük az utolsó fordulót. A Munkácsi FC sokáig egyeduralkodó volt a tabella élén. Ám a végére, mintha kifogyott volna a szusz a címvédőből, a pontvadászat harmadik helyén várta az utolsó játéknapot, ám így is bajnoki címre esélyesként. A Rahón vendégszereplő Latorca-parti gárda hozta a kötelező három pontot (1Timose3), de csak akkor tudott volna előrelépni, ha a két nagy rivális botlik. A szezon második felében brillírozó – a Szolyvai Avangard utódcsapataként nevező – FK Polena surranó pályán, megelőzve örök riválisát, a Munkácsi FC-t, a második pozícióból várta a 34. fordulót.

A szolyvaiak semmit sem bíztak a véletlenre. 7–3-ra múlták felül a Pisztraházai Meteort. Így már csak egy kérdés maradt tisztázatlan, ha a Beregvidéki FC Szerednyén nyerni tud, megőrzi vezető helyét és megnyeri a bajnokságot.

Vastag felhőtakaró és szitáló eső várta a játékosokat és a szurkolókat a nem olyan rég átadott szerednyei stadionban. A rossz idő ellenére sokan kilátogattak a – mint később kiderült – bajnokavató találkozóra. Ide kívánkozik, hogy a pályát még akkor is vonalazták, amikor a játékosok már felálltak a kezdőrúgáshoz. A játék leginkább sárdagasztáshoz hasonlított. Az eső megviselte a pálya állagát. Ám ez se zavarta meg a vendégeket, akik az első perctől veszélyesek voltak a hazaiak kapujára. Jól átgondolt és felépített rövidpasszos játékkal hozták zavarba a szerednyei védelmet. A vendéglátók gyakran csak szabálytalanság árán tudták megállítani a beregszásziak támadásait. Egy ütközést követően már az elején kényszercserére szorultak a hazaiak. Az első félidőben több helyzet adódott mindkét csapat előtt, ám azokat nem tudták gólra váltani.

A szünetben kósza napsugarak törték át a ritkuló felhőket, az eső is elállt. A második játékrészben is a vendégek játéka dominált, többet birtokolták a labdát és veszélyesebbek voltak kapura. A rengeteg helyzet végül a 65. percben meghozta gyümölcsét a Bereg-vidékiek számára. Szerhij Szergejev a tizenhatos jobb sarkából lövésre szánta el magát, a labda a kapu jobb felső sarkába perdült. Az addig se tétlenkedő maroknyi Beregvidéki B-közép szinte "felrobbant". Ám a találkozóból még hátra volt 25 perc. Az addig foggal-körömmel védekező szerednyei gárda nem roskadt magába a bekapott góltól. Az amúgy is feszült hangulatú találkozó még inkább eldurvult. Előfordult, hogy a játékosok testi épségüket kockáztatva vetődtek, csúsztak, szereltek. A lefújás előtti pillanatokban egy szerencsétlen ütközés következtében az egyik Bereg-vidéki játékosnak a fejbőre szakadt fel, pillanatokkal később egy szerednyeit orrvérzéssel vitték le a pályáról. A véressé fajult találkozón nem született több gól, így a hármas sípszó azt jelentette, bajnok a Beregvidéki FC!

Ekkor kezdődött a fieszta. A mindvégig a partvonal mellett instruáló Nagy Róbert vezetőedző és a kispadon ülők berohantak a pályára és a csapattársakkal, szurkolókkal együtt ünnepelték a sikert. A játékosok, ahogy az ilyenkor dukál, a levegőbe dobálták az edzőt. Az öltözőben durrantak a pezsgősüvegek, röpködtek a dugók.

Miután letették játékosai, Nagy Róbert lapunknak elmondta: nagyon boldog és elégedett, egy nagy álmuk vált valóra. – Nem volt könnyű dolgunk, legalábbis nem könnyítette meg egy csapat sem az ide vezető utat. De a buktatók és nehézségek ellenére minden alkalommal úgy küldtem pályára a fiúkat, hogy győznünk kell. Csak a bajnoki cím lebegett a szemünk előtt, nem értük volna be a dobogó más helyeivel. Nagyon hálás vagyok a játékosoknak a kitartásukért és a győzni akarásukért, ők nyerték meg ezt a bajnokságot – fejtette ki lapunknak Nagy Róbert, a Beregvidéki FC vezetőedzője.

– Több helyzetünk, volt mint a hazaiaknak, egyet ezekből pont nekem sikerült értékesíteni. Nagyon boldog vagyok, örülök, hogy ezzel a találattal hozzájárulhattam a csapat sikeréhez, ám ma, akárcsak minden egyes fordulóban, csapatként teljesítettük a maximumot, ami bajnoki címet ért – nyilatkozta tudósítónknak Szerhij Szergejev, a sajtó elől a buszban bujkáló szerény balszélső, a győztes gól szerzője.

– Három éve kellett egy kezdeményezés és természetesen szükség volt támogatókra is, hogy ma bajnoki címet ünnepelhessünk – nyilatkozta a mérkőzés után lapunknak Gajdos István klubelnök. – Beregszászban nagy hagyományai vannak a labdarúgásnak, tizenegy évet kellett várni az újabb serlegre, de úgy vélem, a mai nap kárpótol mindenkit az elmúlt évekért. Egy nagyon izgalmas, de ugyanakkor kemény és esetenként durva mérkőzésnek voltunk tanúi. Ma a jobb gárda győzött. Bebizonyítottuk, hogy megérdemelten hódította el a bajnoki címet egy szívvel-lélekkel küzdő gárda – húzta alá.

– Hogy értékeli egészében a bajnokságot?

– A színvonal szemmel láthatóan nőtt, az elvárások egyre nagyobbak, mindenki az élbolyhoz szeretne tartozni és előfordul, hogy ezért törvénytelen eszközöket is bevetnek. Ami viszont nem korrekt. Egy ilyen eset történt a Beregvidékkel is Kőrösmezőn. A labdarúgó szövetségnek tanulnia kell ezekből és meg kell tenni a megfelelő lépéseket. Javasolni fogjuk a bajnokság lebonyolításának módosítását. Mi a skót típusú bajnokság mellett lobbizunk, ahol első és második körben négyszer találkoznak a csapatok. Természetesen kevesebb, 7–8 csapattal képzeljük ezt el. Olyan klubokkal, amelyek focizni akarnak, nem pedig rögbizni.

– Miként látja a Bergvidéki FC jövőjét?

– Nehéz év van mögöttünk, még kérdéses mi lesz jövőre, de a cél a címvédés. Ugyanakkor azért drukkolok, hogy a jövő év színvonalasabb és botrányoktól mentes legyen.

– A csapattal keltem és feküdtem az elmúlt három évben, de úgy gondolom, nem csak én érzek így – meséli kitörő örömmel Lőrincz Zsolt Bereg-vidéki szurkoló. – Ott voltam minden hazai és idegenbeli mérkőzésen. Sok helyen szívesen, de akadt ahol, hűvösen fogadtak. Ám mi kitartottunk a csapatunk mellett, ha hullámvölgybe került és kikaptunk, s akkor is, amikor fontos meccseket nyertünk. A csapatnak köszönhetően egyre népszerűbb a futball Bereg-vidéken, a bajnokság derekán teltházas mérkőzések voltak a beregszászi stadionban. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

– Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a Beregvidéki FC-nek, megérdemelten nyerték meg a bajnokságot – értékelt Mihajlo Lanyo, a megyei labdarúgó szövetség elnöke. A szakági vezető szerint már korábban, Munkácson eldőlhetett volna a bajnoki cím sorsa, de így izgalmasabb volt mindhárom csapat számára. Ami az FK Polena második és a Munkácsi FC harmadik helyét illeti, úgy véli, mindkét csapat megtett mindent a bajnoki serlegért, de ez idén kevésnek bizonyult.

– Nem volt felhőtlen az idei pontvadászat: bírói verések és bakik, szurkolói rendbontások tarkították a fordulókat.

– Összességében feszült, kiélezett hangulatúnak nevezhetnénk az idei szezont, a történtekből merítve át kell gondolnunk a 2010-es pontvadászat lebonyolítását, szabályait. Nem szabad teret engednünk a korrupciónak és az erőszaknak a pályán és azon kívül sem.

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó