2009. november 7., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 161. (833.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Forró vízzel a paplan alatt

Az már ma, a tél beállta előtt is egyértelmű, hogy a központi fűtési rendszerek működése körüli már-már elviselhetetlen állapotok az idén is rengeteg gondot okoznak majd. A rendszerben maradtak számára azért, mert nem működik, a kényszerből kiiktatottak számára pedig azért, mert nincs pénzük alternatívára.

Azt sem nehéz megjósolni, hogy mindez a kisnyugdíjasokat érinti a legérzékenyebben. Havi járandóságuk a mindennapi betevőre is alig futja. Bárminemű új fűtőalkalmatosság vásárlása, beszereltetése meghaladja pénztárcájuk tartalmát.

– Egy olyan harapófogóba kerültem, amiből nem látom a kikutat – panaszolja a megyeszékhely egyik hideg lakásában a 83 éves Cserepánya Borbála. – Sok más hasonló épülettel ellentétben a mi háromszintes háztömbünket egyelőre nem iktatták ki a központi fűtési rendszerből, de még egyszer sem voltak melegek a radiátorok. Próbafűtés sem volt, pedig már novembert írunk. A sokéves tapasztalat szerint minden éven van valami probléma. Hogy mikor fűtenek be, bizonytalan. Ígérték, hogy a múlt héten, de nem történt semmi. Pedig a fűtőház itt van pár lépésre.

Átmentünk. Megkérdeztük.

– Nincs itt a főnök – válaszolta a helyettese. – Úgy tudom, most is pótalkatrészekért futkos. De állítólag pénzünk sincs a szükséges javítások elvégzésére. A központ nem törődik velünk. Lehet, arra várnak, hogy a lakók önként mondjanak le a szolgáltatásról. Nem tudom, hogy alakulnak a dolgok, de úgy tűnik, egyhamar nem kezdhetjük el a hőszolgáltatást.

– Mi lesz, ha télen sem indul be a központi fűtés? – tettük fel Borika néni számára talán a legborzasztóbb kérdést.

– Fogalmam sincs. Egyetlen lehetőségem marad. Azt teszem majd, mint tavaly. Vizet forralok, műanyagpalackokba öntöm és berakom őket a paplan alá, hogy legalább a lábamat melegítsék.

– Ez lenne a XXI. század?

– Sajnos ez. A nyugdíjam 575 hrivnya. Olyan kevés, hogy élelemre is alig futja. A gyógyszereket muszáj megvennem, és egyéb költségeim is vannak: villany, gáz, víz, lakbér. A fiam nincs olyan helyzetben, hogy támogasson. Hiába kapok tizenöt százalékos kedvezményt, annyi, mint csepp a tengerben. Megpróbáltam segítségért fordulni az ungvári polgármesteri hivatalhoz. Ha kapnék támogatást, beszereltetném az egyéni fűtési rendszert és minden gondom megoldódna. De így?

– Banki kölcsön?

– Á! – legyint lemondóan. – Nem tudnám fizetni a kamatokat, meg az az igazság, hogy ilyen "apró-cseprő" dolgokra nem adnak kölcsönt. Azt mondják, oldjam meg, ahogy tudom, vagy fagyjak meg! Reggelre már zúzmarások az ablakok. Hogy vészelem át a telet, ha nagy hidegek lesznek, nem tudom – zárja le beszélgetésünket az idős asszony.

A hasonló helyzetbe kerültek számára nem vigasz, de még ennél is rosszabbul élnek a megyeszékhelyen azok a családok, akik olyan tömbházakban laknak, ahol a lakók többségének kérésére – mivel ők már beszereltették az egyéni fűtési rendszert – a központit már megszüntették, így reményük sincs arra, hogy a téli hónapok folyamán valamikor is melegek lesznek a lakásukban még ott lévő, le nem szerelt fűtőtestek. Számukra sincs állami támogatás. Vagy fagyoskodnak, vagy olaj- és villanymelegítőket vásárolnak, esetleg elköltöznek...

* * *

Munkácson is nagyjából hasonló a többszintes lakóházak nagy hányadának helyzete. Ráadásul még egy újabb tényező is borzolja a kedélyeket. Mivel a Latorca-parti város lakossága több mint tizenhárommillió hrivnya tartozást halmozott fel, a városi tanács döntése alapján a téli időszakban egy négyzetméter lakterület fűtéséért a tavalyi 4 hrivnya 90 kopijka helyett majd a dupláját, egészen pontosan 7,80-at kell majd téríteniük a központi hőszolgáltatást igénybe vevőknek. Értesüléseink szerint az érintett többemeletes lakóházak száma meghaladja a harmincat.

* * *

– Három évbe tellett az átállás. Jelenleg minden többszintes beregszászi lakóházban élő család autonóm fűtéssel rendelkezik. A központi fűtést biztosító kazánházak már jó ideje elavultak, nagyjavításukra nem volt anyagi fedezet, fennállt az üzemzavar állandó veszélye. Az utóbbi esztendőben a távfűtő művek szolgáltatását már csupán néhány család vette igénybe – tájékoztatott Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere.

Ez lenne a megoldás Ungvár és Munkács számára is? – Aligha. Hiába kutattunk-kerestünk, sem a megyeszékhelyen, sem a Latorca-parti városban nem találtunk egyetlen olyan intézményt vagy jótékonysági szervezetet, amely szívén viselné a kisnyugdíjasok szomorú sorsát és segítene ebben a kérdésben. Kíváncsian várjuk, vajon felvállalja-e bárki is a szorult helyzetbe került családok és nyugdíjasok érdekképviseletét.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó