2009. november 7., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 161. (833.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
2–0

Mostanság olyan véleményeket is hall az ember, miszerint egyetlen elnökjelölt sem érdemes közösségünk tagjainak voksaira. Persze, akár tételesen fel lehet sorolni, hogy egyik vagy másik aspiráns éppen mi okból alkalmatlan szimpátiánkra, de a helyesebb megközelítés ennek éppen az ellenkezője. Azt, hogy ki miért is lenne jó elnök, két szempontból is – ukrán állampolgárként és magyarként – érdemes górcső alá venni, megvizsgálni, vajon milyen hatással volt/van/lehet életünkre a két legesélyesebb jelölt: Viktor Janukovics és Julija Timosenko?

Timosenkónak miniszterelnökként szinte minden eszköz adott, hogy megszolgálja a választópolgárok bizalmát. Mégis, ahelyett, hogy javult volna, csak romlott a helyzet. Az elmúlt évek során mindennapi életünk meghatározó tényezőjévé vált a gáz- és villanyáram-áremelés, pénzünk elértéktelenedése, a fogyasztói árak drasztikus emelkedése, az életszínvonal romlása.

Nem voltak Timosenkónál nagyobb lehetőségei Viktor Janukovicsnak sem, amikor kétszer is kormányfőként állt az ország élén. Ugyanakkor tény: miniszterelnökségei alatt erősödött a gazdaság és a hrivnya, és valóban emelkedett az életszínvonal. Elnökként növekvő pályára állíthatná a gazdaságot, normalizálhatná a fogyasztói árakat, és legalább remény volna arra, hogy elmarad a narancsosok által évente előhúzott s mindannyiunk által megszenvedett gázmizéria.

Ukrán állampolgárként az én szememben – focinyelven szólva – a Régiók Pártjának első embere 1–0-ra vezet.

Ha a kárpátaljai magyarság szemszögéből hasonlítjuk össze a jelölteket, akkor azt látjuk, hogy Julija Timosenko miniszterelnöksége időszakában került sor emlékműveink meggyalázására, magyarellenes tüntetésekre. Ekkor próbálták meg betiltani nemzeti jelképeinket, ekkor kezdődött meg anyanyelvünk kiszorítása az iskoláinkból. Ezek után ígérhetne bármit, az nemigen lenne hihető. De még csak nem is ígér: kampányát a nemzeti érzelmű állampolgárok meggyőzésére alapozza.

Viktor Janukovics viszont, miként az olvasható volt a Régiók Pártjának kongresszusán elhangzott beszédében is, támogatja a kisebbségek jogainak érvényesülését, az anyanyelv használatát az oktatásban. Üzenetének hitelességét erősíti, hogy kormányzásai alatt nem volt ilyen eszeveszett központilag vezérelt nacionalizmus.

A képzeletbeli eredményjelző – magyarként számomra – már 2–0-át mutat.

Mivel egyáltalán nem kizárt, hogy szoros végeredmény születik, igenis van tétje a mi voksainknak is. Annak, hogy otthon maradunk vagy egyiket sem támogatjuk, olyan üzenete van: minden jó nekünk úgy, ahogy van. Beletörődtünk a magyarellenes tüntetésekbe, az ellehetetlenítő rendeletekbe, emlékműveink meggyalázásába. Belefáradtunk magyarságunkba.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó