2009. november 7., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 161. (833.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Nem létezik kétféle igazság..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...Rovatunkban ezúttal Tóth Bélával, Halábor polgármesterével beszélgetünk egy kicsit másként.

– Milyen az ideális polgármester?

– Ez fogós kérdés, nem is tudom rá a választ. Azt szoktam mondogatni, hogy az asztalkapkodós, odamondogatós "kolléga" biztosan könnyebben eléri, amit akar. A tréfát félretéve: biztos, hogy céltudatosnak kell lennie, és a rábízott község érdekeit szem előtt tartva szükséges munkálkodnia.

– Mióta áll a falu élén?

– Haláborban 1996 óta töltöm be ezt a posztot, előtte öt évig Badalót irányítottam. Az évek számát tekintve már dobogós vagyok a járásban a polgármesterek között.

– Mikor úgy döntött, hogy jelölteti magát, tudta mire vállalkozik?

– Őszintén bevallom, nem. Csak az járt a fejemben, hogy talán így segíthetek az embereknek a falufejlesztésben.

– Hogyan viseli, ha igyekezete ellenére sem tudja terveit megvalósítani, az önhöz fordulók panaszát orvosolni?

– Sokáig rágódom rajta. Az szomorít el a legjobban, amikor szándékosan gördítenek akadályt a jó szándék, a tenni akarás útjába. Ilyenkor azért elszakad nálam a cérna.

– Mivel foglalkozott a polgármesterség előtt?

– 1978-ban fejeztem be az egyik Luhanszk megyei főiskolát, ahol gépészmérnöki diplomát szereztem. A beregszászi finommechanikai üzemben helyezkedtem el, különböző munkakörökben dolgoztam.

– Család?

– A lányom zenetanár a Mezővári Művészeti Iskolában, a fiam az idén szerzett diplomát az Ungvári Nemzeti Egyetem informatika-matematika szakon, a helyi iskolában tanít. A feleségem nevelőnő az óvodában. Van egy aranyos kisunokám is.

– Reggeltől késő estig a munkahelyén van, gyakran hétvégén is dolgoznia kell. A neje nem neheztel emiatt?

– Már hozzászokott. Néha azért zsörtölődik. Végül ő is megérti, hogy egy polgármester nem mondhatja a panaszosoknak, hogy lejárt a munkaideje, a megoldatlan problémát sem halaszthatja hétfőre.

– Hány éve házasok?

– Már lassan harminc.

– Észben tartja az évforduló napját?

– Szégyellem, de már többször előfordult, hogy a feleségem emlékeztetett rá.

– Nagyapaként milyen nevelési elveket vall?

– Igyekszem megtalálni az arany középutat a szigor és a kényeztetés között. Bevallom, nem mindig sikerül, gyakran ellágyulok.

– Melyik gyereke örökölte az ön természetét?

– A lányom. Ő az, aki ha kell, céltudatos, de egy nagy adag makacsság is van benne.

– Mi jelenti a kikapcsolódást, a pihenést?

– A munka. A háztáji gazdaságban mindig van tennivaló. Nagyon szeretek a jószágaimmal foglalatoskodni. Ha csak tehetem, a meccs-közvetítéseket is megnézem.

– Rúgta is a bőrt?

– Igen, járási szinten. És a főiskolai csapatban is játszottam.

– A munkatársai zöme nő. Velük vagy a férfiakkal ért könnyebben szót?

– Úgy vélem, mind a két nemmel meg lehet találni a közös hangot. A munkát a férfitől és a nőtől egyaránt megkövetelem.

– Jó emberismerő?

– Ennyi év alatt módomban állt alaposan tanulmányozni az emberi viselkedést, így ma már néhány perc alatt rájövök, kivel állok szemben.

– Vonatkozik ez a "barátkozni" szándékozókra is?

– Meg tudom különböztetni, ki az, aki csak a polgármester kegyeit keresi és nem Tóth Bélával szeretne barátságot kötni. Sajnos, mindezt a saját káromon tanultam meg.

– Hogyan viseli a kritikát?

– Amelyiket érdemesnek találom, megszívlelem. Nem létezik kétféle igazság, és akinek a kárára döntök, finoman fogalmazva, nem zár a szívébe. A rosszindulatú, lejárató jellegű megjegyzéseket visszautasítom.

– Egyedül állítja össze a ruhatárát?

– A feleségemmel közösen, ám gyakran az édesanyám is beleszól. Előfordul, hogy sürgős ügyben kéri valamelyik falubeli a segítségemet, és otthoni öltözékben indulok el. Ilyenkor édesanyám zsörtölődik, hogy mit fognak szólni az emberek. Azzal szoktam nyugtatni, úgyis tudják, hogy van tisztességes ruhám.

– Szeret nótázni?

– Az a társaságtól és a hangulattól függ.

– A kellemetlen, "nemszeretem" munkákat halogatja, vagy igyekszik minél előbb túl lenni rajtuk?

– Hajlamos vagyok elodázni a dolgot, mert abban reménykedem, hogy a legjobb megoldást találom meg, illetve kifogástalanul végzem el.

– Vágya, terve?

– Szeretném, ha lenne legalább egy olyan év, amikor nem keres fel senki panasszal. Azon dolgozom, hogy rendezettek és járhatóak legyenek az utcáink, kiépüljön a központi vízvezetékrendszer a faluban.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó