2009. november 5., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 159.-160. (831.-832.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Újabb gázcsata a láthatáron

Ha tél, akkor orosz–ukrán gázháború – vonhatja le a következtetést a szorgalmas újságolvasó. Európa, tartalékainak hála, nem fagyoskodott a megelőző csapelzárásokkor, de megtanulhatta: a keletről jövő energiától való túlzott függőségért nagy árat kell fizetnie.

2005 decembere a káosz, a vádaskodások, az egyezkedések jegyében telt. A megoldást 2006 hozta meg. Január negyedikén megszületett a Gazprom és a Naftogaz közti megállapodás, amit akkor Viktor Juscsenko és Vlagyimir Putyin egyaránt a "gázbéke" megkötéseként értékelt.

Hogy a két államfő optimizmusa korai, a kiegyezés törékeny volt, azt az energiahordozó és a tranzit ára körüli további viták, bizonytalanságok igazolták. Egyesek akkor úgy értelmezték, hogy ezer köbméter orosz gázért Ukrajnának 230 dollárt kell fizetnie. Mások azt magyarázták, hogy a valós ár mindössze 95 dollár. A kérdést felemás módon rendezték. Szergej Kuprijanov, a Gazprom szóvivője azt magyarázta, hogy az induló ár valóban 95 dollár, ám az a világpiaci változások szerint módosul majd. Így aztán a nyílt csatározást állóháború váltotta fel, ami elsősorban abban mutatkozott meg, hogy Ukrajna megpróbálta feljebb srófolni a tranzit árát. Annyit el is ért, hogy egy dollár 9 centről 1,60-ra emelték ezer köbméter eljuttatását, igaz Juscsenko legalább 1,80-ban reménykedett.

"Január nyolcadikán az Ukrajnából Fényeslitkénél Magyarországra belépő Barátság vezetéken egy csepp kőolaj sem érkezett" – írtuk lapunkban 2007. január 11-én. Ez volt a következménye az orosz–fehérorosz olajháborúnak, melynek amolyan kapcsolt részeként ismét napirendre került az ukrán–orosz gázvita is.

Az akkor trilógiának nevezhető eseménysorozat 2008 végén, 2009 elején folytatódott. Miután a 2009-re szóló gázárról és a tranzit díjáról Ukrajna és Oroszország 2008. december 31-ig nem egyezett meg, 2009. január elsején a Gazprom leállította a szállítást. Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Szerbiában, Bulgáriában, Boszniában drasztikus korlátozásokat kellett bevezetni. Ukrajnába EU-s ellenőrök érkeztek, mivel az orosz vádak szerint Ukrajna folyamatosan megcsapolta a vezetékeket. Aztán Julija Timosenko és Vlagyimir Putyin hathatós közreműködésével csak tető alá került valamilyen egyezmény. Az ukrán kormányfő diadalról beszélt, mondván: Ukrajna a világpiaci árnál 20 százalékkal olcsóbban kapja az orosz gázt. Viktor Juscsenko viszont eleve elfogadhatatlannak tartotta a megállapodást. A fő kifogás az volt, hogy a tranzit díja nem emelkedett.

Most ismét áll a bál. Az orosz fél az elmaradt ellentételezést követeli. Putyin szerint Ukrajna fizetésképtelen. Az ukrán fél ezt cáfolja. Az orosz miniszterelnök egészen addig elment, hogy felhívta Brüsszel figyelmét a fenyegető helyzetre, s azt javasolta, hogy az Európai Unió legalább egymilliárd dollárt adjon Ukrajnának, ez a pénz kerüljön a Gazpromhoz, s akkor megelőzhető, hogy 2010 úgy kezdődjön, mint az idei.

KISZó-összeállítás

2005-ben Litvánia, Lettország, Észtország és Szlovákia szükségleteit szinte teljes egészében orosz forrásból fedezte, Csehország, Magyarország több mint 80, Ausztria 60, Németország 36, Franciaország 25 százalékban támaszkodott az orosz szállításokra.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó