2009. november 3., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 158. (830.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Modern cinikusok

Hetek óta nem hagynak aludni a gótok. Még mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy a kihalt germán törzs utódai riogatnak éjszakánként, igyekszem leszögezni: földszinti lakásom erkélye alatt egy szubkult?ra XXI. századi ungvári követői vertek sátrat. A tizenéves fiatalokból összeverődött társaság esténként nem babazsúrra jön össze, hiszen kinézetük alapján inkább hasonlítanak horrorfilm hőseire, mint jólnevelt ifjú emberekre. A vastag talpú cipőt, nagylyukú neccharisnyát, arcba lógó hajat viselő, teljesen fekete öltözékű és sminkes tinédzsereket előbb sátánistáknak néztem. Mondanom sem kell, első dolgom az volt, hogy megpróbáltam elzavarni ezt a vihogó, kurjongató, sörösdobozokat rugdosó bandát. Csakhogy másnap és harmadnap éjjel még többen lettek, és még hangosabban akarták megváltani a világot.

Az egyik tizenhat éves leányzó, aki pár emelettel feljebb lakik, néhány hét után végre megszánt. Egyik délután összefutottunk a lépcsőházban. Furcsamód szóba állt velem. Így tudtam meg tőle, hogy a suhancok a gótok, az őspunk egyik al-szubkultúrájának képviselői. Tetszik tudni, magyarázta a kis "ártatlan", mi a társadalmi formák alapvető elutasításának örökösei vagyunk. Szabad gondolkodók. Nem fogadjuk el a szabályokat. Mi vagyunk a modern cinikusok. Egyéni világlátással rendelkezünk, hiszünk a miszticizmusban és jót mulatunk azon, hogy a felnőttek többsége fél tőlünk.

"És persze tesztek is rá egy lapáttal, hogy ezt a sokkoló hatást folyamatosan fenntartsátok", morzsolom a fogaim közt a szavakat. Mint kiderült, velem (rajtam) is szórakoztak és jókat röhögtek azon, mikor megpróbáltam kioktatni, megregulázni őket. Dehogy akartak ők rosszat csinálni, csak olyan mulatságos volt, mikor éjjel kettőkor a sodrófával hadonásztam közöttük...

Tudom én, hogy nem könnyű ma Ukrajnában gyereknek, fiatalnak lenni. Felnőttnek még kevésbé. A határok közelsége és a külföldi utazások is megteszik a hatásukat. A pedagógusoktól is egyre gyakrabban hallom, minden harmadik kárpátaljai tanuló hiányos neveltetésben részesül. Ez egyrészt a család, másrészt az ukrán oktatás kudarca. Nemzeti egyetemünkön csodálkoztam rá, hogy nincs osztályfőnök, csak csoportfelelős. Aki csak szimbolikusan van kijelölve, hiszen nem kap érte fizetést, ezért nem is veszi komolyan a feladatát. Vagyis nincs szigor, fegyelmezés, számonkérés és példás büntetés. Hogy éjszakánként mi folyik a diákszállókban, senkit sem érdekel.

Az európai liberális oktatási módszer oda vezetett, hogy fiataljaink a tanulás helyett popsztárokat majmolnak, bandákba verődnek. Mert tartozni akarnak valahová. Legyenek azok darkok, gótok, rockerek, hobók, metalisták, emók, gruftik vagy new waveesek. Mert már ilyen bandák is vannak szűkebb pátriánkban. Szarkazmussal és nagy adag iróniával szemlélik a világot, miközben a kommunikációjuk kimerül a közhelyekben, szlengekben és a röhögésben. Miről társaloghat egy ilyen cinikus társaság, meditálok magamban. Hogy nem az egykoron élt görög filozófusokról, netán Diogenészről, aki jómaga is ehhez a csoportosuláshoz sorolta magát, az hétszentség. Pedig, mint Lolita nevű ifjú barátnőm elmondta, ezeknek a fiataloknak egy része jó családból származó, unatkozó tini, aki heccből maga köré gyűjti néhány kortársát. És két világmegváltó szócsata közt alkoholt fogyaszt. Ha pedig úgy adódik, kipróbálja a drogot is.

Miután abbahagyták éjbe nyúló zaklatásaimat, valamiért más szempontok alapján kezdtem gondolni ezekre az emberpalántákra. Felháborító a viselkedésük, ez tény. Lázadók. Cinikusok. De... Azért lesz valaki újkori gót, mert megveti azt a társadalmat és életformát, amit az adott rendszer kényszerít, jutottak eszembe Lolita szavai. Nos, lehet, hogy ezeknek a fiataloknak hamarabb kinyílt a szemük, mint nekünk.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó