2009. november 3., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 158. (830.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Penészbetegségek, baktériumos rothadás

Ezekben a hetekben sokakat foglalkoztató kérdés, hogyan is tudjuk minél hosszabb ideig megőrizni a betakarított termést. Nem mindegy, milyen körülmények között történik a tárolás. A helytelenül megválasztott módszer miatt rövid időn belül tönkremehetnek a zöldségfélék és odavész a több havi áldozatos munka. A zöldségtárolás gyakorlati megoldásairól Barkaszi Ferenc zöldségtermesztőt kérdeztük.

– Mennyire elterjedt a téli zöldségtárolás a Beregvidéken?

– Vidékünkön jellemzően annyi zöldségfélét termesztenek, amenynyi a téli szezon alatt el is fogy. Nincsenek a gazdák hosszú távú eltevésre berendezkedve. Tavaszra általában már hiány mutatkozik a zöldségfélékből. Nálunk elsősorban a sárgarépa, a burgonya, a hagyma és a fejes káposzta tárolása van leginkább gyakorlatban.

– Mire kell leginkább odafigyelni?

– Döntő a tárolás körülménye, valamint a fajták alkalmassága. Emellett lényeges, hogy milyen érettségi fok és nedvességtartalom mellett tartjuk zöldségféléinket. Igyekezzünk még az őszi esőzések beállta előtt betakarítani a zöldséget. A legalkalmasabb időszak október közepe-vége. A tárolásra szánt zöldségféléket augusztustól már ne öntözzük, hogy minél optimálisabb szárazanyag-tartalommal tudjuk betakarítani őket. Vigyázzunk a trágyázással, mert a túltrágyázott zöldség nem áll el!

– Milyen gyakorlati megoldások vannak?

– Az egyik legnehezebben tárolható zöldségféle a fejes káposzta. A gazdák többsége e célra nem igazán tud megfelelő körülményeket teremteni. A pincék túl párásak, a kamrák viszont túl szárazak. A legoptimálisabb a 70–80%-os páratartalom és az 1–2oC hőmérséklet. Ha már választani kell, inkább szárazabb helyen történjen a tárolás, mert kevésbé penészedik, ezért inkább a kamra javasolható. Az alacsony páratartalomnál a külső buroklevelek rászáradnak a káposztafejre, szinte becsomagolva, védve a fejet a további kiszáradástól. Fontos a fajtatulajdonság is. Tárolásra leginkább az Amager, a Langendijker és a Dán tartós javasolható.

A gyökérzöldségeknél – sárgarépa, petrezselyem, cékla – elsősorban a vermelés az elterjedtebb, mert a gyökérzöldség leginkább itt tartja meg a frissességét. A terméket egy védettebb helyen készített árokba (kamrában erre a célra kialakított ládába), ahol nem folyik alá víz, függőlegesen állítva, sűrű sorokba rakjuk, homok vagy morzsás föld közé rétegezve. Ezután néhány ujjnyi homokkal vagy földdel leterítjük, és arasznyi fűrészporral takarjuk. A vermelőt és környékét érdemes fóliával lefedni, hogy a beázást elkerüljük.

A hagymát mindenképpen fagymentes helyen tartsuk. Tárolásánál leggyakrabban azt a hibát követik el, hogy felteszik a padlásra, ahol többször megfagy, majd újra kienged, ennek hatására hamar megromlik. Az egyik legjobb megoldás a necczsákban való tárolás szellős, száraz helyiségben. Havonta ajánlatos átválogatni a terméket.

A burgonya tárolásánál is lényeges a fagymentes hely, mert fagypont körüli hőmérsékleten a keményítő cukorrá bomlik és megédesedik a gumó. -1– -3 fokon pedig megfagy, és fogyasztásra alkalmatlanná válik.

– Milyen betegségek jelentkezhetnek?

– A tárolás során leginkább penészbetegségek fordulhatnak elő, emellett jellemző a baktériumos rothadás. Ezek elkerülésére fontos, hogy egészséges zöldséget tegyünk el, s az ne legyen túl érett, sérült vagy sáros. Amennyiben a burgonya növényvédelmét elhanyagoltuk és a lombozata beteg volt, a fitoftórás gumórothadásra bizton számíthatunk. A megkésett lombtalanítás kedvez az Erwiniás gumórothadás kialakulásának.

Molnár Bertalan

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó