2009. november 3., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 158. (830.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-Őr
Kell-e védeni a nyelvet?

Nyelvvédelmen azt a tevékenységet értjük, amellyel a mindenkori anyanyelvet megőrizni törekszünk az így vagy úgy veszélyeztető, illetve annak vélt jelenségekkel, adminisztrációs intézkedésekkel, különböző tevékenységi formákkal szemben.

Szlovák nyelvtörvény

Mostanában a média egyik leggyakoribb témája a szlovák nyelvtörvény. Szomszédunk ugyanis szigorúan büntetni akarja azokat a magyar anyanyelvű szlovák állampolgárokat, akik a hivatalos érintkezésben magyarul beszélnek, vagy hibásan használják a szlovák nyelvet. Szlovákiában (csak) szlovákul – szól(t) a politikai indíttatású szlogen. Ennek jelentéstartalma az, hogy a kisebbségben élő nemzetiségiek nyelve csak a családi környezetben, a baráti társaságban használható. Íme, az úgynevezett nyelvvédelem egyik szélsőséges megnyilvánulása.

A XIX. században keletkezett egy szállóige: "Nyelvében él a nemzet!" Ebben szó sincs kirekesztésről, hiszen jelentése általános: a nemzetnek egyik – tegyük hozzá, talán legfontosabb – összetartó tényezője a nyelv. Abban nincs semmi kivetnivaló, ha egy állam elvárja, hogy a kisebbség ismerje – természetesen anyanyelvének szabad használatán kívül – az ország hivatalos nyelvét is. A kétnyelvűség egyáltalán nem hiba, éppen ellenkezőleg, pártolandó. Ha azonban a kisebbség nyelve csak familiáris szinten élhet, félő, hogy lassan-lassan elsorvad.

Nógrádi példa

Amikor közel három évtizede Vácra kerültem, feltűnt, hogy a Szendehely–Nőtincs–Ősagárd–Felsőpetény vonalon közlekedő buszokon a magyar mellett német (sváb) és szlovák beszédet is hallottam. Ezek a nemzetiségek anyanyelvükön szóltak. Örültem ennek, mert úgy éreztem, hogy az emberek szabadon használhatják anyanyelvüket. Annak is örülök, hogy a magyar helységnevek mellett ott áll a német, illetve szlovák helynév is. Szegényebbek vagyunk azáltal, hogy nemzetiségeink is nyelvükben élhetnek? Szó sincs róla!

Arról is szólnak a hírek, hogy a "kincses városban", Kolozsváron a Dsida Jenőről, a múlt század fiatalon elhunyt költőjéről elnevezett utcát átkeresztelték. A város honatyái szerint a dsida arra a francia eredetű román szóra hasonlít, amely korunk egyik csúnya betegségének a neve, azaz negatív jelentéstartalmú.

Az efféle véletlen egyezésekre számtalan példa van. Amíg a magyarban a huj hangutánzó eredetű indulatszó (valószínűleg csatakiáltás volt), a szláv nyelvekben a férfi nemi szervét jelenti. A fenti példa alapján joggal gyanítjuk, hogy Dsida Jenő nevét nem azért törölték az utcanévtábláról, mert hangalakja a románban negatív jelentésű, hanem azért, mert a költő magyar volt. Talán ez is nyelvvédelem lenne Romániában?

Lingvicizmus

Az ilyen nyelvvédelmet szakszóval lingvicizmusnak nevezzük, amelynek ikertestvére a politikai fogalmat jelölő sovinizmus.

Az írásom címében feltett kérdésre azt válaszolom: minden népnek arra célszerű törekednie, hogy megőrizze anyanyelvét. Minden nemzet munkálkodjék saját nyelvének megőrzésén, fejlesztésén, ha nem akarja, hogy közössége a nyelvcsere újára lépjen. A történelemben erre bőven van példa, s úgy tűnik, korunkban felgyorsulóban van a nyelvek kihalása azzal, hogy bizonyos közösségek – elhagyva anyanyelvük használatát – egy másik nyelv kizárólagos használatára térnek át.

A Biblia szerint Isten a bábeli torony építésekor büntetésből zavarta össze az emberek nyelvét. Pünkösdkor azonban megadta nekik azt a képességet, hogy a különböző nyelvűek is megértsék az apostolok igehirdetését.

A világon ma körülbelül 6000 nyelv létezik, számos közülük lassan kiveszőben van, és csak néhány éledt újjá (héber, skót). S bár a világnyelvet (jelenleg leginkább az angolt) erős terjedés jellemzi, követhetjük azt a megoldást, amely az anyanyelvet saját közösségében használja minden szinten, a nemzetközi kommunikációban pedig a világnyelvet (vagy a nagy nemzetközi nyelvek valamelyikét).

Éljen hát minden nemzet a nyelvében, s akkor a nyelvek is élni fognak.

Dóra Zoltán

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó