2009. november 3., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 158. (830.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyugat után, Kelet előtt
Kocsis Imre: tőlünk minőségi árut kapnak

Tanáraik a végzős diákokat gyakran kérdezik: mi akarsz lenni? A válaszok természetesen különbözők, és később nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy az iskolapadban elképzeljük. A tivadarfalvai Kocsis Imre életpályája is valami hasonló ívet írt le. Kitanulta a vasesztergályos szakmát, ma viszont baromfitenyésztő. Élő bizonyíték arra, hogy mindent meg lehet tanulni, ha az ember nagyon akarja.

– Korábban is neveltem baromfit – kezdi beszélgetésünket –, de a fő foglalkozásom nem ez volt. Hiába vásároltam szakkönyveket és olvastam át azokat ától cettig, nem sokra mentem velük. Kacsákkal kezdtem, három év múltán szépen bele buktam. Jött a betegség, s elvitte az egész állományt. A baromfitenyésztésnél duplán érvényes a mondás, miszerint gyakorlat teszi a mestert.

– Mit tanult meg elsőként?

– Azt, hogy állatorvos nélkül nem lehet hozzákezdeni. Hiába jár el az ember tanfolyamokra, hiába ismeri meg a könyvekből a betegségeket, azt hogyan kell ellenük védekezni, a gyógyszerek szinte évente változnak. Ami hatékonynak bizonyult tavaly, az idén már hatástalan. Egy jó állatorvos viszont mindig képben van. Aki talpon akar maradni, lépést kell tartania a változásokkal. Igaz, mi is Nyugat után kullogunk, de a lényeg, hogy egy lépéssel Kelet előtt járunk, és ezt az előnyt nem szabad kiadni a kezünkből, mert a nagybani tenyésztő számára a hágón túl van a felvevőpiac.

– Mennyire kelendő a kárpátaljai szárnyas?

– Azt hiszem, a többi tíz-tizenöt, legalább két-háromezres állománnyal rendelkező kárpátaljai tenyésztő nevében is kijelenthetem, éppen az előbb elmondottak miatt jönnek hozzánk. Tudják, hogy minőségi árut kapnak, a mi vidékünkön tenyésztett baromfinál minimális az elhullás veszélye és fajtákban is verjük a hágón túli tenyésztőket. Odafigyelünk a súlygyarapodásra, a színre, a tollasodásra, a tojáshozamra. A levakcinázott, jó tápon előnevelt csirkéknek van elsősorban nagy keletjük, de viszik a naposcsibéket is. Igaz, többnyire szezonszerűen. Van két erős hónap, április és május, amikor szinte naponta kamionszámra fogy. Majd következik öt-hat hónap, amikor csak úgy megyeget. A húsáért tenyésztett tyúkokat addig etetem, míg el nem érik a hat kilogrammot, ám a kakasok között a tizenkét kilogrammos sem ritka.

– A betegségek megelőzésén kívül még mire kell odafigyelni?

– Szinte mindenre. Elsősorban a nevelés gazdaságosságára, hogy az önköltsége ne lépjen túl egy bizonyos árhatárt, mert különben eladhatatlan, márpedig versenyképesnek kell maradni. Továbbá igen fontos a gépesített, automata etető- és itatórendszer kialakítása, amely külön-külön minden állat számára biztosítja a szükséges mennyiségű eledelt és vizet, illetve így az alom is száraz marad.

– A tojásból kikelt csibéket az első napon még nem szabad, de a másodikon-harmadikon már gyógyszerezni kell – kapcsolódik beszélgetésünkbe a feleség, Angéla asszony. – Különböző antibiotikum: toxiciklin, toxicil stb. használható, amelyekről a patikákban kaphat felvilágosítást a tenyésztő. Emellett vitaminokat is ajánlatos a tápba keverni legalább háromhetes korukig, mert különben menthetetlen az állomány. A gyógyszerezést később havonta megismételjük. A legveszélyesebb betegség a kokcidiózis, amelyet egy talajban, gilisztában, csigában vagy más hasonlóban lévő mikroparazita okoz. Égetéssel, perzseléssel lehet harcolni ellene, de teljesen egyik baromfiudvarról sem lehet kiirtani. A bélfalat támadja meg, rést üt rajta, a vírus belekerül a véráramlatba, véres hasmenést, majd pusztulást okoz. Hőemelkedéssel jár és ilyenkor lényegesen több folyadékot fogyaszt a szárnyas. Mivel a fertőzést nem lehet megakadályozni, ezért a vírus továbbszaporodásának a megelőzésére és az ellenállóképesség kialakítására kell minden tenyésztőnek törekednie.

– Mennyire költséges a gyógykezelés?

– Lényegtelen, mennyibe kerül, a vakcinázást, ami egyébként ma már pillanatok alatt egy erre a célra kialakított kis géppel történik, mindenképpen el kell végezni – veszi át a szót ismét Kocsis Imre –, mert enélkül nem kapom meg az engedélyt az árusításra, amit a körzeti állatorvos igazolása alapján a járási állatorvos ad ki és csak öt napig érvényes, utána újítani kell. Ezt minden piacon szigorúan ellenőrzik, és garancia a vásárló számára, hogy ép, egészséges baromfiért adja a pénzét.

– Mondjon el néhány megszívlelendő alaptitkot azoknak az olvasóinknak, akik nem nagy mennyiségben, hanem csak úgymond a "vasárnapi fazékba" nevelnek baromfit?

– A titok alapjában véve az, amiről eddig beszéltem: a tisztaság, a betegségek megelőzése, a kalória- és vitamindús eledel, illetve a szükséges mennyiségű ivóvíz biztosítása. Továbbá vigyázni kell a patkányokkal. Nem is az állatokban okozott kár, bár az is jelentős lehet, hanem elsősorban a betegségek terjesztése miatt.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó