2009. október 31., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 157. (829.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Mit kerestek Takácsék Kárpátalján?

Aki nem hallott még Balatonőszödről, az talán nem is létezik! Az utóbbi három évben alighanem többet írták le a nevét, mint az azt megelőző kilencszázban. És hogy én is ezt teszem, annak konkrét oka van: nem mindennapi vendégek jártak a minap a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségében. Takács Gyula és neje, Katalin ugyanis Balatonőszödön él.

– A Mátrában pihentünk, de olyan rossz volt az időjárás, hogy szinte ki sem mozdultunk. Egy barátom ekkor a kezembe adta Fényes Elek 1851-ben szerkesztett Magyarország Geográphiai Szótárát. Érdekelnek a régi dolgok, így megkerestük benne a községünket. Ám ekkor nagy meglepetésünkre még egy ilyen nevű településre bukkantunk: az ugocsai Öszödfalvára – eleveníti fel az utazás előzményeit Takács Gyula. – A lányom segítségével az interneten megkerestük a történelmi megye térképét, kinyomtattuk, és valóban rajta volt!

Gyula bácsiékat nem hagyta nyugodni a felfedezés. A világhálón keresztül kapcsolatba léptek szerkesztőségünkkel. Hogy vannak-e véletlenek vagy sem, nem tudni, de tény: Kőszeghy Elemér főszerkesztő éppen Ugocsában, Fertősal-máson született, ami csupán egy kőhajításra fekszik az egykori Öszödfalvától. S miután megírta, amit a településről tudott, a Takács család egy hétvégi kárpátaljai kirándulás mellett döntött.

– A falubeliek csak néztek, amikor kijelentettük: megyünk Öszödre, de ehhez útlevél kell – mosolyodik el Takács Gyula. – Nem tudták megérteni, hogy miért, s amikor elmondtuk, akkor meg azon csodálkoztak. Még Antal János polgármester is hitetlenkedett.

Persze, nem ugrottak fejest az ismeretlenbe. Seres János ugocsai esperes segítségével szállást foglaltak Tivadarban, majd autóba ültek. Az itt töltött három nap alatt két várost: Beregszászt és Nagyszőlőst, valamint számos települést: Tiszapéterfalvát, Tivadart, Forgolányt, Csepét, Feketeardót és Csetfalvát barangolták be. A csepei temetőben beszédbe elegyedtek egy idős bácsival, aki elmondta: igen, ő tud Öszödfalváról. Egykor egy tölgyfa jelezte, hol feküdt a település, de az az idő során kiszáradt. Csepe és Forgolány között nemrég keresztet állított a nép, és az attól balra eső területen volt. Megtalálták. Ma már csak mező, szántóföld van a helyén.

– A pusztaság láttán nem voltak csalódottak?

– Nem, mert Kőszeghy Elemér tájékoztatásából tudtuk, hogy a falut felemésztette az idő – mondja Gyula bácsi. – Ez nem egyedi jelenség, mifelénk is történt hasonló. Persze, jó lett volna, ha még élnek ott emberek... De így is nagyon örültünk! Az arrafelé lakók végtelenül kedvesek, kitárulkozóak. Vadidegenek úgy beszéltek a családjukról, a környezetükről, mintha száz éve ismernénk egymást. Mifelénk zárkózottabbak az emberek. A másik benyomásunk, hogy nagyobb a szegénység, mint nálunk, de az is igaz, hogy ez, már csak a boldogulás miatt is, nagyobb összefogásra késztet. Azt tapasztaltam, hogy igen fontos összetartó erőt jelent a református vallás. A vidék egy kicsit furcsa volt. A Balaton mellől jöttünk, itt pedig alföldi jellegű, hegykoszorúval övezett tájat találtunk. Fényképeket és videofelvételt is készítettünk. A szomszéd településen jelenik meg a Szemesi Mi Újság, s a szerkesztőségben szeretnénk beszámolni az élményeinkről. Mifelénk nemigen tudnak Kárpátaljáról, így megpróbáljuk egy kicsit népszerűsíteni.

Beszélgetésünk közben persze óhatatlanul szóba kerül: Balatonőszöd bizony elég híres település lett 2006 óta. Itt van a híres/hírhedt kormányüdülő, ahol elhangzott a később kiszivárgott Gyurcsány-beszéd. A családfő elmondása szerint a települést a köztudatba bevivő szónoklatról helyben is megoszlanak a vélemények. Van, aki hazugság-, más a hazugságról szóló igazságbeszédnek tartja. És minő véletlen: a ma már nyugdíjas Takács Gyula korábban éppen a kormányüdülőben dolgozott műszaki vezetőként, de egy szív- és térdműtét után leszázalékolták. A neje viszont ma is az intézmény alkalmazottja, raktáros.

Bár első ízben jártak régiónkban, csupa jó benyomást szereztek. A határátkelést kivéve, jegyezte meg Takács Katalin. Másfél órát kellett várakozniuk a Tiszaújlak–Tiszabecs határátkelőn.

– Örülünk, hogy megnézhettük ezt a szép vidéket, ami régen hozzánk, Magyarországhoz tartozott – mondja.

– Persze, sok minden nem fért bele az időbe, de majd legközelebb – veti közbe a férj. – Akkor ellátogatunk a Vereckei-hágóra, Szolyvára, Munkácsra és bebarangoljuk Ungvárt is. A hazafelé menő úton egyébként velünk jön egy tivadari fiatalember, aki Budapesten dolgozik. Megkért erre, s mi szívesen visszük. Már csak azért is, mert ő mutatta meg, hogyan találunk az Igaz Szó szerkesztőségébe.

Tóth Viktor

Ahol elhangzott egy beszéd...

Balatonőszöd 900 éves, de a régészeti leletek azt bizonyítják, hogy i. e. 3000 évvel ezelőtt települtek ide emberek. Jelentős templomos hely volt a középkorban. Erre utal, hogy a székesfehérvári káptalan birtokai között szerepel. A török időket mindössze négy család vészelte át. 1807-ben a piaristáké lett a település, amelynek ekkor már a katolikus mellett református temploma is volt. Északi oldalról a Balaton tó határolja közel 2 km-es szakaszon. Az 574 fős lakosság fele nyugdíjas (286 fő). A családok 108 gyermeket nevelnek. A munkaképesek korábban döntően a mezőgazdaságban dolgoztak, sokan még ma is aktív földművelést, kisebb részben állattartást folytatnak. A községben egy panzió mellett magánházaknál is kapható szállás. A magyarok mellett külföldi vendégek is vannak. Takácsék például az 1970-es évek közepétől minden évben vendégül látnak egy német családot, amellyel már baráti kapcsolatban vannak.

(Forrás: Balatonőszöd honlapja)

Falu állott, most kőkereszt...

Öszödfalva az ugocsai kisnemesi falvak egyike. Nevét kétségtelenül Öszöny (Euzeni) fiától, Öszödtől (Euzud) nyerte, aki 1300-ban más ugocsai nemesekkel együtt tiltakozott a szomszédos Sásvár és Banna elidegenítése ellen. Tiltakozó nemes társainak nevei szintén tovább él az általuk alapított hasonló kisnemesi faluk neveiben. Maga Öszödfalva, mint már neve után megtelepültnek tekinthető birtok, csak a század végén merül fel a hasonló nevű család nevében. Öszöny fiaitól származtathatók le egyes sásvári és bökényi családok is, az utóbbiakkal az Öszödfalvyak a XV. század folyamán öszödfalvi birtokok felett állandó pereskedésben állottak. A Tisza folyása mellé települt falu – miként hasonló fekvésű testvérfalui – sokat szenvedett a Tisza gyakori áradásaitól és az ezek során bekövetkezett mederváltoztatásoktól. A Tisza a XVII. század dereka táján végleg el is pusztította. Területe a szomszédos Csepe határába olvadt be. A kis falut csak nemesek és változó, általában csekély számú zsellérség lakta.

(Forrás: Szabó István Ugocsa megye)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó