2009. október 29., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 155.-156. (827.-828.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Vilma és Irma

Az Ugocsából elszármazott Vilma néni és a cserfes ősungvári Irma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik a nyelvüket a politikán, országunk, annak határain túli és szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jó ízű zaftos pletykát.

– Haj-haj, kedves Irmám, mán megint olyan nagy gondba' vagyok. Mer' hogy megkezdődött a nagy összukrajnai mosmutimeg, osztán tejjesen összezavarodtam a sok e'nökjelölt között. Asszongya a Béla, hogy, Vilmuska, most nagyon okosnak ke' lenni, mer' nálunk is csillag születik majd az országba'. Most dől é', hogy ki mibe' tehetséges és aki győz, a' lesz az elnök. Na jó-jó, mondom neki, de hon van a zsűri, amék megmondaná, hogy ki a jó? Mire asszongya a vén spermahajder, hogy hát azok mi lennénk. A nép. A több tízezres álompolgár. De mongya mán, ki kíváncsi egy ilyen vénasszony véleményire?

– Ejnye-ejnye, Vilmám, hát például a nagy Don. A mi Viktorunk most mindenkit meghallgat, vagyis azt ígéri. Meg a Juliska is levelezik a földbirtokosokkal. És hogy ki ne hagyjam, van olyan elnökjelölt is, amelyik az újságíró feleségét küldte el korteskedni maga mellett. A tojásos kis szeműveges pedig, mikor Ungváron járt azt ígérte, hogy ha az ország első embere lesz, minden rosszfiúnak megmorzsolja a mogyoróit. Jó kis színjátékok kezdődtek. Milyen kár, hogy nem most él a nagy Shakespeare. Írna ebből az egész politikai hajcihőből egy tucat komédiát meg tragédiát: A hét kijevi kalmár, Sok hűhó egy elnökért, Viktóriusz és Júliatra, Juscsenko király, Szent narancsos-éji álom és hasonlók.

– Haj-haj, Irmám, de néhány hét mú'va lesz az ötödik évfordulója Majd-annak, osztán mán ezt is tanétják a történelemórákon, nem csak Sikszpírt. Ha eszembe jut, hogy akko' hány ezer ember fagyoskodott odaki' a nagy fagyokba' és még náthás se vót egy se, pedig be se' ótották üköt influenca ellen? Most meg asztat mondja a magyar híradóba' az a szép szemű szellős Pista, hogy mancináció nékű' megkaphattyuk a disznókórt. Na, szerintem Ukrajnába ezze' mán megfertőződött egy pár jó ember. Amennyi disznóságot láttam én mán a nyócvan évem alatt, azt sose fogják tudni kikúrá'ni ebbü' az országbú'. Mer' itt van most is ez a sok cukros bácsis ügy. Meg akik az ilyen védtelen öregasszonyokra támadnak, mint én, és megerőszako'ják. Ezeket a disznókat kéne beoltani töketlenség ellen.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, a vakcináció sertésinfluenza ellen jó a csak éppen nálunk nem végzik. A pedofilok meg megkapják a méltó büntetésüket. Akinek meg miránk támad gusztusa, hát az se ussza meg. Tudja, mit hordok én ebben a nagy táskámban? Egy húsklopfolót. Úgy kupán vágom aki közeledni mer hozzám, hogy arról koldul.

– Haj-haj, Irmám, én meg egy kiló paradicsomot cipelek itt a szitkámba'. Tuggya, most hogy 'ekezdődött ez a nagy politikai jövés-menés, és a téren bármikor állhat egy jelölt, biztos ami biztos, hordok magammal egy kis muníciót hajigálásra. Mer' énvelem, sajnos, senki nem akar huncutkodni. Még a Béla se'. Pedig még a bundabugyimot se veszem fe'mostanába'.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, magának megint arra forog az esze? Itt az ország sorsa előttünk, maga meg a férfinép felé kacsingat.

– Hát, kedves Irmám, nem is a jányok fele. Éngem mán' a nagy fehér Őlédysége nem tud felizgatni. Nekünk egy érett férfi ke', aki gázt hoz keletrű, békét a nácijók között és a nyögdíjunkat is úgy megemeli, hogy végre megvehetem magamnak azt a régen áhított kék téli kabátot is a szürke rókagallérral. Abba végigmennék az ugocsai ángyomék falujának főutcáján, hogy egye üköt a narancssárga irigység.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, hát miért pont a narancssárga?

– Haj-haj, Irmám, azért, mert mikor öt évvel ezelőtt egy magyarságszervezet helyi megbízottjaként Juscsenko mellett korteskedett, azt mondta, lesz még neki autónómijája meg hozzá olyan nyugdíjja, hogy rókabundába' flancol majd vasárnap a templomba menet. Juszt se lett. Meg mása se. Nem sikerü't a kárpátajjai kis vatyikán. Most meg megint ezze' jönnek. Hát ezér'. Hogy jöjjön meg az eszük. Osztán ha januárba' csillag születik Kijevbe', az legalább legyen fényes, mint a Fiastyúk. Vagy inkább Kokas. Vót mán nekünk épp elég rongyos göncös-szekér.

F. Deák Netti

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó