2009. október 24., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 154. (826.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Hova tűntek a magyar nyelvű szuvenírok?

Vásárhelyi Teréz beszélgetésünk közben arra hívta fel a figyelmet, hogy alig tudott az édesanyjának – aki nem ismeri a cirill betűt – olyan emléktárgyat vásárolni, amelyen magyar volt a felirat. És ugyanez történt az útikalauz esetében is. Azt is furcsállja, hogy a történelmi emlékhelyeknél nem találkozott magyar felirattal, holott annak semmilyen nacionalista jelentése nincs, viszont hasznos lenne a magyar turisták számára.

A kérdést felvetettük Tarpai Józsefnek is. A Beregszászi Turisztikai Információs Iroda és Kiállítóterem igazgatója elmondta: bármilyen furcsa, globális dologról van szó. A kárpátaljai szuvenírpiacot ugyanis Kelet-Ukrajna és Kína látja el. Igaz, igény esetén magyar feliratút is készítenek. Hogy az ungvári és a munkácsi várban megvásárolható legyen ilyen ajándéktárgy, azért az ott tevékenykedő vállalkozók tehetnek a legtöbbet: ilyet kellene rendelniük.

– Mi a nehezebb utat választottuk. Nem beszállítóktól rendeljük meg a szuvenírokat, hanem a kárpátaljai népművészek alkotásait gyűjtöttük össze kiállítótermünkben. Őket pedig fel kell keresni – mondja Tarpai József. – S mi a továbbiakban is tőlük rendelünk. A Vérke-parti városban a beregi szőttes a legismertebb, amelyen magyar és/vagy ukrán nyelven is olvasható a Beregszász felirat. Viszont tény, hogy a szovjet időkben sokkal jobb volt a helyzet, s nemcsak a magyar feliratozás terén. Azt szeretnénk, hogy ahogy akkor, ismét fellendüljön régiónkban a szuvenírgyártás. Ezt nehezíti, hogy ma már nehéz rávenni a régi mestereket, például a faragókat az alkotásra. Nagy szükség lenne egy állami turisztikai fejlesztési koncepcióra, illetve annak megvalósítására.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó