2009. október 24., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 154. (826.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kényszerkérő(k) nyomában...

A rajtpisztoly eldördült, s a lövés bizony nem csupán az államfőjelölteket sorakoztatta fel a képzeletbeli rajtvonal mögé, hanem minden nagyobb-kisebb ukrajnai politikai erőt, s ezen túl Ukrajna valamennyi választásra jogosult állampolgárát is. Anyanyelvünkre "fordítva": a két mérvadó magyar érdekvédelmi szervezetet és azon túl az ukrajnai (kárpátaljai) magyar közösséget is. A kilencven nap hozhat még változást, ám a két szervezet egyelőre, a nyilatkozatokból ítélve legalábbis, homlokegyenest másképpen viszonyul a választásokhoz.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöksége a hivatalos kampánynyitást megelőzően bejelentette: elvi döntést hoztak arról, hogy az elnökválasztás során Viktor Janukovics mögé sorakoznak fel. Tette ezt két okból is. Egyfelől azért, mert ez logikus folytatása a 2004-es eseményeknek, amikor úgyszintén az említett jelölt mellett kampányolt (Csak zárójelben: kapott is ezért mind bel-, mind külföldön hideget, meleget annak idején, ám akkori bírálói mélyen hallgatnak arról, hogy az elkövetkező évek eseményei bizony az országos szervezet kiállását igazolták). Másfelől, mert Janukovics korábbi miniszterelnökségei alatt is bizonyította és mostani kijelentései is azt támasztják alá, hogy a kisebbségi kérdések felé leginkább nyitott politikus. Az elnökség azonban nem véletlenül húzta alá közleményében az elvi jelzőt. A végleges döntést ugyanis csak a legmagasabb fórum, a kongresszus hozza meg, és hogy az megszületik-e vagy sem, az attól függ elsősorban, sikerül-e a jelölttel szerződésben rögzíteni az UMDSZ, s azon túl a kárpátaljai magyarság jogos igényeit.

Sokkal nehezebb helyzetben van a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetése. Viktor Juscsenkót, ősrégi szövetségesüket – miután az lenullázta önmagát és a KMKSZ szemében is bizonyossá vált, hogy az európai demokrácia álcája alatt egy nemzetállamot építget – politikai hullának tekintik. A többi jelölt közül, mivel eleve nem szerencsés egy, a futottak még kategóriájába tartozó jelöltre tenni, csupán ketten jöhetnek számításba: Julija Timosenko és Viktor Janukovics. Igen ám, de a miniszterelnök asszony, akinek neve, akárcsak Juscsenkóé, szorosan összefonódik a "narancsos forradalommal", nem mutat érzékenységet a kisebbségi gondok iránt sem, mi több, az országban élő nemzetiségek kimondottan a regnálása alatt kapták miniszterei által a legfájdalmasabb pofonokat. Így bizony elég nehéz lenne elmagyarázni a magyarságnak, miért is adja szavazatát a szépasszonyra. Ám nehéz lenne megindokolni egy pálfordulást is, és a híveket az "ősellenség", Viktor Janukovics támogatására ösztönözni, noha az elejtett nyilatkozatokból az derül ki, a KMKSZ vezetői is őt tartják a legalkalmasabb jelöltnek. A zavartság meglátszik a vezérkar viselkedésén is: egy olyan eladósorba került lány szerepkörét vették fel, aki úgy tesz, mintha minden ujjára tíz kérő akadna, de közben minden vélt vagy valós jelöltet lefitymál, sárba döngöl. Holott valószínűleg alig várja, hogy valaki megkérje a kezét.

Azért is, mert egy politizáló alakulat számára a mindennapi munka olyan, mint egy sportolónak az edzés. A tréning minőségét, az igazi erőnlétet azonban csak az éles versenyben lehet lemérni. Nos, egy politizáló szervezet esetében mindezt a különböző szintű és rangú választások jelentik. S bár meglehet, nem kap a résztvevő érmeket, de apróbb "díjakat" juttatnak neki. Mint ahogyan például a KMKSZ sem kapta meg 2005-ben és 2006-ban a Tisza-melléki járást vagy az önálló tankerületet, de a helyi hatalmi "tárcák" elosztásakor bőven cseppentettek neki. És alighanem e posztok jelenlegi birtokosai lesznek azok, akik – tetszik ez egyes KMKSZ-vezetőknek vagy sem – a kényelmes és jól jövedelmező bársonyszékek megőrzése érdekében vagy rákényszerítik egy kényszerházasságra a szövetséget, vagy más szervezet után néznek.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó