2009. október 24., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 154. (826.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
"Vérszerződést" kötött Téglás és Ludas

A hagyományokhoz hűen az idén is batyubálba várta a Téglási Kultúrház a helyi és a szürtei mulatni vágyó fiatalokat. Az esemény igazi kuriózuma a délvidéki Ludasról érkező "Ludas Matyi" Kultúregyesület és az asszonykórus fellépése volt. Ezzel viszonozták a Rózsa népdalegyüttes vajdasági látogatását.

A vendégek háromnapos kárpátaljai tartózkodásuk során Fülöp György idegenvezetésével Ungváron megismerkedtek a vár és a skanzen történetével, megtekintették a belvárost és Petőfi Sándor szobrát, majd a nevickei vár romjait. Tégláson pedig a kultúrházban találkoztak az ott élőkkel. A talpalávalót id. Bernáth Ferenc és ifj. Palkó Tibor húzta. Másnap a munkácsi vár és kisszelmenci séta szerepelt a programban.

– Első ízben vagyunk itt, s fantasztikus, nyíltszívű, vendégszerető embereket ismertem meg – mondta el benyomásait Aladics Tibor, Ludas polgármestere. – Az ismerkedő esten kiderült: nemcsak azok ilyenek, akik nálunk jártak, hanem mindenki. Érdekes módon éppen ennek ellentéte a környezet: szürkék a házak, s szinte minden. Ez barátságtalannak tűnik, s monotonitást, zárkózottságot sugároz. Mindez a régi rendszer hatása.

A ludasi Vásárhelyi Teréz újságíró nem járt még Kárpátalján. A Vereckei-hágóra nem tudtak elmenni, mondja, ez újabb ok lesz arra, hogy visszatérjenek.

– Amikor Kisszelmencet a televízióban láttam, nem igazán érintett meg. De ott járni lélekhasító volt – árulja el. – Bár a határátkelő megnyílt, de szomorú volt látni a kettészelt székelykaput. Eszünkbe jutott, milyen lehetett, amikor kettévágták a települést. A szüleinkre, rokonainkra gondoltunk. Borzalmas lenne, ha velük, velünk ilyesmi történne.

Életemben sokfelé vágytam, de akkor Kárpátalja nem jutott eszembe. Most úgy érzem, az, hogy itt lehetek, Istennek olyan adománya, amit úgy kaptam, hogy nem kértem. De annál nagyobb ajándék!

A kirándulás utáni batyubál igazi csemegét jelentett a magyar hagyományok iránt érdeklődők és a mulatni vágyók számára. A belépőjegy egyben tombolaszelvény is volt. Szüreti dalok és versek szórakoztatták a nagyérdeműt. Fellépett a Rózsa népdalegyüttes, a kultúrház Orchidea tánccsoportja, valamint a Téglási Hagyományőrző Társaság folklórcsoportja. Palkó Ibolya és Lizák Katalin duettet énekelt. A vendégek részéről Aladics Tibor humoros jelenettel mutatta be a ludasi hagyományőrzés történetét, míg Zemko Sándor, az egyesület tagja a település történetébe engedett bepillantást. Vásárhelyi Teréz Wass Albert Üzenet haza című versét adta elő.

Az est ünnepélyes pillanataihoz tartozott, amikor Aladics Tibor és Szűcs Sándor, Téglás polgármestere kézjegyével is ellátta a két község testvértelepülési szerződését. A helyi vezető ezt követően átvette a vendégek ajándékát, a ludasi római katolikus templom szalmából elkészített mását. A Rózsának egy üvegfestéssel készített órát nyújtottak át. Nagy sikert aratott a vendégek asszonykórusa és a helyiekkel közösen előadott, az 1920-as évek slágereiből álló produkció is. Egy ludasi hölgy és egy téglási legény táncversenyben mérte össze a tudását, melyben a gyengébbik nem képviselője győzedelmeskedett.

– Nagyon egymásra találtunk a téglásiakkal, amit a szerződéskötés is jelez – fejtette ki Aladics Tibor. – Nyilván azért, mert ugyanúgy dobban a szívünk, hasonlók az érzéseink. Ez nem is csoda, hiszen egyformán magyar vér csörgedezik bennünk, és ugyanúgy kisebbségi létben élünk. Sokkal jobban megértjük egymást az erdélyiekkel és a kárpátaljaiakkal, mint a magyarországiakkal. Az utóbbiak valamiért nem érzik át a mi keserűségünket. Mi, ha kell, tudunk sírni. De a batyubálon is megmutattuk: tudunk mulatni is.

A zárónapon a vendégek a téglási szentmisét követően megtekintették Szürte református és római katolikus templomát, Szent István szobrát. A rendezvénysorozat támogatója Szűcs Sándor polgármester, a Dorcas Nemzetközi Segélyszervezet, Jackiv Tibor, Holovec Mária, Mikola Medvigy és Mihajlo Szvisztak vállalkozó, valamint a helyi hagyományőrzők voltak.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó