2009. október 24., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 154. (826.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Október 23: így látják a fiatalok

Mit tudnak '56-ról a kárpátaljai magyar fiatalok, illetve hogyan viszonyulnak október 23-ához? Kovács Péter igazgató segítségével az Ungvári Drugeth Gimnáziumban – ahol heti egy fakultatív órában oktatják a magyar történelmet – az ő "szemüvegükön" keresztül próbáltunk utánajárni ennek.

A két végzős osztály tanulói közül harminchárman – többségük ungvári, kisebb részük pedig hat ungvári járási településen él – vettek részt a felmérésben. Egy anonim dolgozat keretében arra voltunk kíváncsiak, mit tudnak a forradalom kirobbanásának okairól, milyen volt a fogadtatása a kárpátaljai magyarság körében, a szülők és nagyszülők beszéltek-e 1956-ról? Arra is szerettünk volna választ kapni, hogy – mivel a forradalomra jóval Trianon, azaz a magyarság szétszakítása után került sor – mennyire tekintik közös, összmagyar ünnepnek, s október 23-a szerintük jelen van-e olyan szinten a köztudatban, mint március 15-e, illetve fontosnak tartják-e, hogy nemzetünk jeles ünnepnapjai között szerepeljen?

Nos, a forradalom kirobbanásának okaival – a magyar történelem oktatásának köszönhetően – a harminchárom tanuló többsége tisztában van. Csupán négyen nem válaszoltak vagy azt írták, hogy nem emlékeznek rá, ketten pedig rossz választ adtak. Néhány tanuló olyan mélységig is elment, hogy megjegyezték, először nem Budapesten, hanem Debrecenben folyt a vér. Többen alapvető okként határozták meg, hogy a szabadságszerető magyarságnak, különösen a fiataloknak elegük lett a szovjet típusú diktatúrából, és követelni kezdték a megszálló csapatok kivonulását.

Változatos, de sok esetben bizonytalan válaszok születtek arra a kérdésre, milyen volt a forradalom fogadtatása a kárpátaljai magyarság körében. Tizenegy tanuló nem adott feleletet. Hatan nem tudják, egyikük azonban hozzáfűzte, hogy szeretné tudni. Hárman úgy vélték, közömbösen, ketten pedig hogy negatívan fogadták, mondván, "a forradalmat sosem fogadják szívesen". Öt tanuló szerint a kárpátaljaiak passzívak maradtak, igaz, négyen hozzátették, azért büszkék voltak az anyaországi magyarokra. Egy gimnazista jelezte, régiónkban is voltak következményei az eseményeknek, de beismerte, konkrétumokról nem tud. További öt személy szerint a közösség szimpátiával fogadta a törekvéseket, s egyetértett Magyarország felszabadulásával. Közülük ketten megjegyezték, a forradalom megnyerése esetén talán lett volna némi remény Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolására, illetve azt, hogy a kárpátaljai magyarság körében is oroszellenesség volt tapasztalható.

A harminchárom tanuló közül egy nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a szülők, nagyszülők beszéltek-e '56-ról. Tizenkettő tájékoztatása szerint szóba került a téma, több esetben az iskolai tananyag vagy az október 23-i megemlékezések kapcsán. Húsz családban egyáltalán nem került szóba. Utóbbiak közül négyen őszintén bevallották, ez azért van így, mert a szülők vagy nagyszülők ukrán nemzetiségűek – egyikük azt mondta, mivel ő ukrán, a kérdés nem érinti.

Tizennégy gimnazista össz¬magyar ünnepnek érzi október 23-át. Megjegyzendő, köztük két olyan tanuló van, aki az egyik korábbi kérdésnél jelezte, hogy ukrán nemzetiségű ősei vannak. Egyikük úgy vélte: az 1956-os forradalom szerinte minden magyart érint, míg a másik az "ők is magyarok voltak és mi is azok vagyunk, úgyhogy közösnek tartom" választ adta. Ugyanő a nagyszülőkről úgy nyilatkozott, hogy ők ukrán nemzetiségűek. Öten nemmel válaszoltak, s ugyanennyien jelezték, hogy nem tudják. Kilencen nem feleltek a kérdésre.

Nyolc tanuló szerint az 1956-os és az 1848–49-es forradalom megbecsülése között lényeges különbség nincs, amit azzal magyaráznak, hogy mindkét esetben a szabadságért harcoltak. Húszan viszont aláhúzták: szerintük a magyarság jobban számon tartja és ünnepélyesebb keretek között méltatja március 15-ét. Egyikük mindemellett elismerte a két esemény egyenrangúságát, másikuk pedig megjegyezte: számára '56-ról a legmélyebb benyomást a Szabadság, szerelem című film adta. Egy személy azt a választ adta, nem tudja, négyen nem válaszoltak.

Huszonhatan vélték úgy, hogy október 23-ának a magyarság jeles ünnepnapjai között kell szerepelnie, közülük hárman ukrán nemzetiségű felmenőkkel (is) rendelkeznek. Egy másik tanuló pedig ezt írta: "Szeretném megemlíteni, hogy sajnálatos módon az utóbbi években október 23-a jelentőségét már elfelejtik az anyaországi magyarok, s "mondjon le" kiáltások és tojásdobálások közepette nem tisztelik őseik emlékét, elfelejtik az ünnep igazi lényegét". Ketten nem nyilvánítottak véleményt a kérdéssel kapcsolatban, öten pedig úgy vélték, nem indokolt e dátumot a nemzet jeles ünnepnapjai között számontartani. Köztük volt, aki mindamellett elismerte a forradalmárok bátorságát, egy másik úgy gondolja, Magyarországon kell ünnepnapnak lennie.

A Drugeth Gimnázium tanulóinak válaszaiból sok mindenre lehet következtetni. Döntő többségük szerint október 23-ának a magyar nemzet jeles ünnepnapjai között van a helye, ugyanakkor a forradalom kárpátaljai következményeiről szinte alig tudnak valamit. De talán itt és most nem azon kell morfondírozni, hogy félig tele van vagy félig üres az a bizonyos tudás pohara. Mert ha félig tele, az a magyar történelem tanításának, a szorgalmuknak és a családi nevelésnek köszönhető, ha pedig félig üres, abban nem ők a hibásak.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó