2009. október 24., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 154. (826.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Vasfüggönybontó forradalom

Ahogy a világ magyarsága, úgy a régiónkban is fejet hajtottak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az itt élő nemzetrész hálás szívvel emlékezett azokra a kárpátaljai ellenálló fiatalokra, akik közösséget vállaltak a pesti srácokkal.

Ungváron a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának hívására a börtön falán lévő emlékjelnél koszorúztak az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetői, az országos szövetség tagszervezetei, az ungvári főkonzulátus és a beregszászi konzulátus képviselői. Sziklavári Vilmos főkonzul felhívta az ünneplők figyelmét: e börtön falai közé mintegy 840 forradalmárt hurcoltak el Magyarországról a határon át, lábbal tiporva a nemzetközi jog normáit. Több kárpátaljai szovjet állampolgárt is letartóztattak.

A három éve állított emlékjel az összefogás legszebb és legeredményesebb példája.

– 1956 heroikus küzdelem volt a sztalinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen – hangsúlyozta Sziklavári Vilmos. – Mint ismert, az elemi erővel feltört szabadságvágy és a demokratikus rendszer kialakításának igénye a totalitárius rendszer magyarországi kiszolgálói, valamint a Szovjetunió katonai beavatkozása miatt akkor elbukott. Az antidemokratikus erők győzelme történelmi léptéket tekintve pirruszi volt, hiszen Magyarország rendszert váltott.

Az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskolában Benyák Nándor, Orlovszky Vince és Kulcsár János Tibor emléktáblájához tette le az utókor a hála koszorúit. Árpa Péter igazgató a hazafias nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet, míg Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) elnöke az '56-os események kárpátaljai hatását ismertette. Az intézmény diákjai ünnepi műsor keretében idézték fel a forradalom eszméit.

***

A gálocsi temetőben a mártírhalált halt Gecse Endre református tiszteletes sírját koszorúzták meg a magyar érdekvédelmi szervezetek, az ungvári magyar főkonzulátus és a település lakosai. Gajdos István a munkácsi vár börtönében agyonvert lelkészre emlékezve kiemelte: büszkék lehetünk azokra, akik október napjaiban dacolva a megtorlásokkal, életük kockáztatásával kiálltak a pesti ifjak mellett. Közéjük tartozott a gálocsi ellenálló csoport is – Pasztellák István, Perduk Tibor, Molnár László.

– Meggyőződésem: ha nincs 1956, nem lett volna 1989 sem – hangsúlyozta az UMDSZ elnöke. – Nem rombolták volna le a vasfüggönyt és – egyébként éppen október 23-án – nem kiálthatták volna ki az immár 20 éves harmadik Magyar Köztársaságot sem. Hiszem, hogy a forradalmárok erőt, szellemi töltést adnak ahhoz a mindennapi harcunkhoz, amelyet anyanyelvünk, iskoláink, templomaink megtartásáért vívunk.

Együtt emlékezett az egybegyűltekkel Varga Jolán, Gecse Endre és felesége nevelt lánya is. "Nekik köszönhetem mindazt, amivé lettem – hangsúlyozta. – Saját gyerekükként szerettek. Csodálatos emberek voltak. Mind a mai napig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolok rájuk."

A megemlékezés a gálocsi tanácsháza udvarán folytatódott, ahol megkoszorúzták az ellenálló csoport emléktábláját.

Kőszeghy Mária, az UMDSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke az egybegyűltekhez szólva megjegyezte: ő maga is ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely csak a rendszerváltás után ismerhette meg az igazságot.

– Sajnos azt kell mondanom, hogy október 23-a még messze nem foglalta el az őt megillető méltó helyet a szívekben, a lelkekben – emelte ki. – Pedig akárcsak a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor forradalma, 1956 is a magyar szabadságról és a függetlenségről szól. Nekünk, akik ezekben a napokban Kárpátalja számos településein emlékezünk, közös ügyünk, hogy minél többen így érezzenek. És csak akkor mondhatjuk el, hogy jól végezzük a dolgunkat, ha az elkövetkezendő évek rendezvényein egyre többen és többen leszünk.

Szanyi Béla járási képviselő, az UMDSZ járási szervezetének ügyvezető alelnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy mindig és mindenkor ki kell állni a nemzet és annak jogai mellett.

***

Nagyszőlősön a forradalom és szabadságharc alkalmából az UMDSZ és a MÉKK által állított emléktáblánál emlékeztek az egybegyűltek. 1955–1957 között e városban is tevékenykedett egy fiatalokból álló ellenálló csoport. Tagjai – Illés József, Varga János, Kovács Zoltán, Milován Sándor és Dudás István – szovjetellenes tevékenységükért börtönökben, lágerekben raboskodtak. 1991-ben rehabilitálták őket.

– 1956-ban az itt tanuló fiatalok saját eszközeikkel próbáltak meg harcolni a diktatúra ellen: röplapokat terjesztettek, plakátokat ragasztottak, amelyeken Magyarország szovjet megszállása ellen tiltakoztak. A hatalom esetükben példát akart statuálni, és mindnyájukra szigorú büntetést szabott ki – emelte ki Zubánics László történész, az UMDSZ Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanácsának elnöke.

***

A beregszászi járási Mezőkaszonyban az UMDSZ és a MÉKK által három éve állított emléktáblánál gyűltek össze a megemlékezők. 1955–1957 között a helyi középiskola jelenlegi épületében tevékenykedett az itt élő fiatalok ellenálló csoportja. Szécsi Sándort, Ormos Istvánt és Ormos Máriát a nagyszőlősiekhez hasonlóan szovjetellenes tevékenység vádjával, röpiratok, falragaszok terjesztése miatt ítélték el, s börtönökben, lágerekben raboskodtak. 1991-ben őket is rehabilitálták. Dupka György, a MÉKK elnöke történelmi áttekintését követően az iskola tanulói alkalomhoz illő verseket szavaltak.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó