2009. október 22., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 152.-153. (824.-825.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A salánki csodagyerek

Vannak gyerekek, akikre már kiskoruktól zseniként tekintenek a felnőttek. Ismerjük el, az utóbbi időben nem ritka az ilyen fiatal. Modern világunkban a gyerekeket már nem a mesék, a rajzfilmek, a játékok kötik le, hanem a számítógép, a technika. Ilyen ifjú legény Levcsenkó Dávid, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium 1/A osztályos kisdiákja is.

– Még két hónapja sincs, hogy új környezetbe, új iskolába kerültél. Nehéz volt beilleszkedni?

– Nem volt nehéz. Az osztálytársaim aranyosak, kedvesek, csak a nagyobbak incselkednek néha velünk. Megtehetik, mert mi vagyunk a legkisebbek, de azt hiszem, ez később megváltozik. Kollégista vagyok, s ez eleinte egy kicsit nehéz volt, de majd csak megszokom. Nemrégiben költöztünk Beregdédába, azelőtt Salánkon laktunk.

– Mi a kedvenc tantárgyad?

– A matematika. Szeretem a számokat, és az a jó, hogy értem is. Ugyan az informatikát még nem tanuljuk, de már most nagyon vonz. Sokan azt hiszik, hogy otthon a számítógépet én is a játszáshoz használom, mint a korombeliek, de ez nem így van. Már egy ideje honlapokat szerkesztek. Ezt még Salánkról "hoztam", ahol informatikai szakkörre jártam a nálam jóval idősebbekkel – hetedikesekkel! –, és egyszerűen megtanultam. Most éppen a salánki templom honlapjának a készítésével próbálkozom.

– Mivel töltöd ezenkívül szívesen az idődet?

– Szeretem a társasjátékokat, de sportolni is szoktam, főként focizni és biciklizni.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó