2009. október 22., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 152.-153. (824.-825.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Norbert a "király"

Közel egy hete került a fejére a képzeletbeli korona. A tíz induló közül nemcsak a zsűri, hanem a nézők döntő többsége is rá voksolt. Így lett Ungvár legszebb tanulója a Drugeth Gimnázium egyik végzőse, Fedáka Norbert. Mint kiderült, az újdonsült "király" nagyon is két lábon áll a földön, és nem a kifutóról álmodik.

– Megváltozott az életed, mióta te vagy a "legszebb"?

– Semmi nem változott körülöttem. Igaz, most beszédtéma vagyok, sokat foglalkoznak velem a lapok, de tisztában vagyok vele, hogy minden csoda három napig tart. Hazudnék, ha azt állítanám, nem esik jól a figyelem, de nem veszem túl komolyan.

– A lányoknak vagy a barátnődnek szerettél volna imponálni azzal, hogy beneveztél?

– A legjobb barátom nemrég megnyert egy hasonló versenyt, és gondoltam, én is megpróbálom. Ugyanakkor tesztelni is szerettem volna magam, mennyire vagyok kitartó és céltudatos.

– A csajok egy ilyen verseny előtt fogyókúráznak, a helyes mozgást gyakorolják, keményen gyúrnak a konditeremben. Te is hasonlóképpen készültél?

– A verseny előtt három hétig valóban foglalkoztak velünk. Azt tanították meg, hogyan járjunk a kifutón, milyen legyen a tartásunk. Mivel elég cingár vagyok, így nekem egy kisebb hízókúrát kellett beiktatnom. Külön edzésre nem volt szükségem, mert rendszeresen sportolok, teniszezem.

– Mit szóltak a szüleid, amikor bejelentetted, hogy szépségversenyen indulsz?

– Próbáltak lebeszélni, édesanyám rögtön a rossz testtartásommal és a soványságommal jött elő. A testvérem biztatott. Persze végül az egész család ott szurkolt értem a Padijunban.

– Hogy zajlott a verseny?

– Öt különböző stílusban kellett megjelennünk. Először Michael Jackson bőrébe bújtunk, majd sportos öltözékben vonultunk fel, aztán pizsamában pózoltunk, ezt követte a houze viselet, befejezésül pedig az amerikai 60-as éveket idéző öltözékben léptünk a kifutóra.

– Sminkeltetek is?

– Egy kicsit.

– Máskor is sokat foglalkozol a külsőddel, az öltözködéseddel?

– Nem állok órákig a tükör előtt. A lezser ruhákat kedvelem, általában olyanokat is viselek.

– Izgultál?

– Bevallom, először kezem-lábam remegett. Azt hittem, elő sem tudom adni a jellegzetes Jackson-figurát. Egy idő után azonban már kezdtem élvezni a színpadot. Szavakkal ki sem fejezhető, milyen jó érzés volt, amikor a nézők a nevem skandálták és tapsoltak.

– A jövődet, terveidet befolyásolja a győzelem?

– Jogász vagy újságíró szeretnék lenni, vagy ha sikerül, mindkettő.

– És ha modellkedést ajánlanak?

– Szerintem minden lehetőséget meg kell ragadni. Ha valóban megkeresnének egy ilyen felkéréssel, nem mondanék nemet, kipróbálnám magam abban is. Ám a célom akkor is a továbbtanulás maradna.

– És mit szólnak a győzelmedhez a fiúk az osztályban?

– Örülnek neki, gratuláltak, de semmi több.

– A barátnőd nem féltékeny?

– Nem, mivel ő is nyert már egy ilyen versenyt. A felkészülés alatt sokat segített. Gyakorolta velem, tanácsokkal látott el.

– Mit éreztél, mikor kihirdették a végeredményt?

– Az igazat megvallva, a nagy hangzavarban nem is hallottam, mikor a nevemet mondták. Nem értettem, miért tuszkolnak a színpadra. Mikor láttam, hogy tapsvihar és füttykoncert fogad, akkor értettem meg, hogy én vagyok a győztes.

– Mi volt a fődíj?

– Egy nyolcnapos Budapest–Bécs utazás.

– Ha úgy adódik, indulsz egy újabb versenyen?

– Amennyiben sikerül a felvételim, jövőre az egyetemi szépségversenyre nevezek be.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó