2009. október 20., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 151. (823.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Visszatért a vőfélyek kora

A vőfélykedés régi hagyomány a magyarság körében. Így volt ez a Bereg-vidéki Haláboron is. Évtizedekkel ezelőtt kis- és nagyvőfély is volt, egyik a menyasszony, másik a vőlegény oldaláról. Még csütörtökön elindultak, hogy a násznépet a lakodalomba hívogassák, majd a mulatság során minden tál ételt ők vittek a konyhából az asztalra.

Az 1990-es években mintha kihalt volna az ősi mesterség. Aztán kiderült: e szokást mégsem fedte be teljesen a feledés homálya.

– Újabban ismét divatba jött a vőfélykedés – mondja Tóth Győző. – A szakma alapjait édesapámtól tanultam, aki az 1970-es években ezzel foglalkozott. A történet úgy kezdődött, hogy – még 2000-ben, 16 éves koromban – felkért erre az unokatestvérem. Össze is gyűjtöttem néhány verset. Be kell vallanom: kezdetben ejtettem néhány hibát. A rokonok, barátok, szomszédok részéről újabb felkérések érkeztek, majd egyre szélesedett a kör. Egyszer csak azt vettem észre, hogy azok is hívnak, akikhez semmi közöm. Persze, ezen a ponton már anyagi vonzata is volt a felkéréseknek.

Tóth Győző amellett, hogy az édesapjától átvette a verseket, komoly gyűjtőmunkába fogott. Végigjárta a szomszédos településeket, ahol az 1930–50-es évekből származókra is rábukkant. Az internetes portálakról pedig átvette a legújabbakat is. Fiatal kora ellenére ma már tapasztalt vőfélynek számít. 2007-ben fejezte be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát. Ma már a helyi iskolában tanít történelmet, földrajzot és jogismeretet, és az Ungvári Nemzeti Egyetem végzős hallgatója a jogi kar levelező tagozatán. Mindemellett a hétvégéi alaposan be vannak táblázva.

– A múlt évben 33 lakodalomban voltam, az idén számításaim szerint eggyel több lesz. Lényegében májustól október végéig minden szombatom foglalt, de még novemberben is akad felkérés – fejti ki.

– Mi jellemez egy magyar nagyvőfélyt?

– Az, hogy a szokásokra alapoz, míg az ukrán játszik. Nálunk alapvető a menyasszony-búcsúztató, a vendégek fogadása, köszöntése, az ételek tálalásakor, illetve a menyasszonytáncnál is verset kell mondani. A vőlegény-búcsúztató és a játékok mostanában jöttek divatba, az utóbbi nyilván szláv hatásra. El kell ismerni, hogy feldobják a hangulatot, de akárcsak a versek esetében, itt is szükség van a folyamatos újításra. Nem jó, ha valami nagyon megszokottá válik.

A másik régi szokás, aminek nem szabad kihalnia, a menyasszony ellopása. Ekkor szintén fel lehet pörgetni a hangulatot, persze, ha egy lakodalomban többször is előfordul, az idegesítő lehet. Kialakultak az ehhez kötődő játékok, kit hogyan kell büntetni.

Mint azt beszélgetésünk közben elmondta, a koreográfiára hatással van az évszak és az időjárás. De akár esik, akár fúj, egy lagziban mintegy 150 versszakot is el szokott mondani. Persze, a jókedv a társaságtól is függ, hiszen valaki érti a viccet, valaki meg elérti. Mindkettőre volt már példa, az utóbbi a videofelvétel összevágásakor is problémát okozhat. Egyébként mind a zenekarokkal, mind a videósokkal jóban van, összedolgozik velük, még ajánlani is szokták egymást. Tóth Győzőt elsősorban a Beregszászi járásból keresik, de megfordult már a Nagyszőlősi, az Ungvári, a Técsői és a Munkácsi járásban is. Annyi felkérést kap, hogy megválogathatja, hová megy, sokat kénytelen visszamondani. Már a jövő évre is van kilenc lekötött meghívása.

A Bereg-vidéken egyébként egyre több a vőfély. Fiatalok és nagyon jók. Ez viszont semmilyen gondot nem okoz, sőt, örül neki. Elvégre, mint mondja, egyszerre ő is csak egy lakodalomban tud helytállni.

– Mennyibe kerül egy meghívás?

– Ez változó, szerepet játszik benne a hírnév is. Szerintem a vőfélyek között van egy bizonyos rangsor. Ha nem így lenne, mindenki egyforma összegért vállalná. Akik kevés lagziba kapnak felkérést, megelégednek 200 hriv¬nyával. A jobbak ára 400-nál kezdődik. Én 600-at kértem nyárig, most 800-at, de ismerek olyan vőfélyt, aki ezer hrivnya alatt nem vállalja. Az ukrán vőfélyek viszont még többe kerülnek. A minimális ár 200 dollár, de 400-at is elkérnek. Az étteremtulajdonosok elmondása szerint viszont a magyar vőfélyek a jobbak.

– A szokásokhoz visszatérve: milyen az igazi vőfélyruha?

– Éppen ennek az elkészíttetésén fáradozom, s hamarosan elkészül az ing. Az igazat megvallva három évvel ezelőtt biztosan nem bújtam volna régi viseletbe. Most úgy érzem, erre van igény. Az igazi vőfélyruha csizmából, bricsesznadrágból, vagy ahogyan mifelénk mondják: priccses nadrágból, bő ujjú ingből, mellényből, kalapból, kendőből, illetve vőfélypálcából áll. Mindebből csak a kendő és a szalaggal díszített pálca maradt használatban. Én egy kicsit modernesíteni fogom a hagyományt, nadrágot és cipőt fogok viselni, de az ing, a mellény, esetleg a kalap év végéig meglesz.

A lakodalmakban nagyon sok szimbólum van, mondja. Ilyen a már említett régi, hímzett vászonkendő. Több fajtája van, például a kalotás. Hála Istennek, akad ilyen a faluban, így van mit kölcsönkérnie. Régen az eladó lány otthon ült és kendőt varrt. Minél többet készített el, annál jobb asszonynak tartották. Ezeket a lakodalomban szétosztotta, így köszönte meg a szüleinek, a keresztszüleinek és a rokonságnak, hogy felnevelték.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó