2009. október 20., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 151. (823.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Tábornokország,
avagy kik nyelik le a kiskatonák pénzét?

Már két év telt el azóta, hogy az akkor még ellenzékben lévő és az előrehozott választásokra készülő Julija Timosenko ünnepélyes felhajtások közepette eskünek is beillő ígéretet tett, hogy záros határidőn belül megszünteti a kötelező sorkatonai szolgálatot. Feltéve, ha ő kerül a miniszterelnöki bársonyszékbe. Utólag nehéz megmondani, ez a máig is betartatlan ígérete mennyi voksot eredményezett a nevével fémjelzett tömb számára, de biztosan nem keveset, hiszen végeredményben mégiscsak elfoglalhatta az annyira áhított kormányfői tisztséget. Ám az aggódó és gyermeküket féltő édesanyáknak tett ígéretét a mai napig nem tartotta be, akárcsak a többit sem. Eleinte még azzal igyekezett takarózni, hogy célja megvalósításában akadályozza őt az államfő és a védelmi miniszter, de később már a mentegetődzésekkel is felhagyott. Nem csoda, hiszen Viktor Juscsenko kampányfogásai között is szerepelt a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetése, ám aztán ő is elfeledkezett ígéretéről.

A különbség talán csak abban nyilvánult meg, hogy Timosenko 2008 januárjától, Juscsenko pedig 2009-től ígérte a behívások eltörlését. Ám végső soron ebben az esetben is csak annyi történt, mint a "narancsos" hatalom egyéb elhatározásaival. Azaz semmi... Előbb Juscsenko még tologatta az időpontot, azt is mondta, majd 2010-től történik meg a teljes áttérés a szerződéses katonai jogviszonyra, ám később beismerte: sem akkor, sem az elkövetkező években nem lesz ebből semmi. A felelősséget pedig gyorsan átruházta Timosenkóra, mondván, a sereg annyira alulfinanszírozott, hogy még csak beszélni sincs értelme a katonaság reformjáról. Jövőre például csak a hazai GDP-nek a 0,85 százaléka van előirányozva a védelmi minisztérium számára, ami nemhogy fejlesztésre, de még csak a szimpla fenntartásra sem elegendő. Timosenko a kialakult szituáció ellenére is folytatta az ígérgetést, váltig hangoztatta, márpedig a seregben áttérnek a szerződéses állapotokra, holmi dokumentumokat is érvénybe léptetett ezzel kapcsolatosan, de ezek továbbra is csak üres szólamok maradtak. De ha egy kicsit is a dolgok kulisszája mögé nézünk, gyorsan rájövünk, nem is történhetett volna másként.

Csupán egyetlen példa. A "narancsos" vezérek által nagy előszeretettel oly szimpatikus színben feltüntetett Egyesült Államokban már 1973-ban megszüntették a kötelező sorozást. Tették ezt a balul sikerült vietnami beavatkozás után, amikor igen alacsonyra süllyedt a katonai szolgálat népszerűsége. Ám szerződéses bakának sokan beálltak, az már akkor is jól jövedelmező hivatásnak számított, s ma is az. Jelenleg 800–900 dolláros havi juttatást kapnak az újoncok, de a bérük már rövid szolgálat után a duplájára, sőt, háromszorosára nő. Ráadásul egy sor egyéb kedvezményben is részesülnek, ezek egyike a tanulmányi ösztöndíj. Képes-e Ukrajna legalább csak hasonló körülményeket is biztosítani saját katonáinak?

Meglepő, de képes! Persze nem mindenkinek, csak a kiváltságosoknak. Ukrajnában az ötszázhoz közeledik a tábornoki ranggal rendelkezők száma. A külföldi felderítő egységek, a belügyis csapatok, a határőrség élén például tábornokok állnak. Ezzel kapcsolatosan a minap a Zerkalo Tizsnyi (Heti tükör) mérvadó hetilap megemlítette, hogy a szovjet érában az Ukrajnát és Moldovát egyesítő belügyis csapatok irányításával egyetlen altábornagy volt megbízva, ma pedig a mindössze háromezer főt számláló állami testőrséggel is külön vezérezredes foglalkozik. Nem semmi ez a fajta luxus, jegyzik meg szakértők. S hozzáteszik, csak tavaly 116 új tábornoki rangot ítélt oda Viktor Juscsenko elnök, ez több mint ahány tábornoka együttesen van a német Bundeswehrnek, Európa egyik vezető katonai alakulatának. Ez év végén további "csillaghullásra" van kilátás, s ezek után bizony egyáltalán nem meglepő, hogy a tábornokok eltartása horribilis költségeket emészt fel, miközben a tisztek és legfőképpen a sorkatonák borzalmas körülmények között tengődnek, hiszen rájuk már nem jut, feletteseik lenyelik a pénzt.

Az elmúlt öt évben a világ legtöbb országában, beleértve a szomszédos államokat is, fokozatosan növelték a védelmi kiadásokra szánt pénzeket. Ehhez képest Ukrajnában a reális szükségletek harmadát sem fedezi az idei költségvetés. Miféle szerződéses seregről beszélhetünk, miközben a most ősszel behívott újoncok normális ellátására, sem bakancsra, sem ruhára nem telik. Miközben még bő két hónap hátravan az évből, a katonaság fenntartására fordítható eszközök gyakorlatilag elfogytak, az is kérdés, miből tudják majd étkeztetni a szolgálókat, új beszerzésekről álmodni sem lehet. Arra sincs mód, hogy a világ forró pontjain szolgálatot teljesítő katonákat haza hozassák...

A jövő évi költségvetési előirányzatok még katasztrofálisabb jövőt sejtetnek. A szolgai módon mindig csak hallgató, mindent eltűrő vezérkari főnökség is vészharangot kongat. Ez azért már jelzésértékű. A gyors reagálású hadtestek funkcionálására 970 millió hrivnya lenne szükséges, ehhez képest a büdzsé erre a célra csupán 40 milliót szán. Azaz huszonnégyszer kevesebbet. Arra a célra pedig, hogy áttérhessenek a szerződéses állapotokra, nyolcvankétszeresére (!) lenne szükség ahhoz képest, amit várhatóan kapni fognak. A helyzet több mint aggasztó. Ilyen állapotok között a laktanyákban uralkodó közhangulat demoralizálódni fog, ami akár beláthatatlan következményekhez is vezethet, avagy éppen ez lenne a céljuk a kormányzati tisztviselőknek?

A Miniszteri Kabinet meglehetősen sajátságos, pontosabban abszurd módját találta ki a problémakezelésnek. E szerint jövőre a katonaság fenntartására szánt 11,7 milliárdból négymilliárd hrivnyát magának a seregnek kellene előteremteni. Különféle szolgáltatásokból. Idén egyetlen kopijkát sem sikerült ily módon keresnie a katonaságnak, jövőre vajon hogyan, miből remélnek anyagi hasznot a kormány "okos" illetékesei... Vagy esetleg arra sarkallnák a katonákat, hogy térjenek vissza az 1600-as évek gyakorlatához, amikor a békés lakosságot sarcolták meg. Csak nem azt várnák el az éhező, fegyveres kisbakától, hogy saját népét fossza ki...

Ezek az egyáltalán nem túlzó rémképek szörnyű következményekhez vezetnek. Hogy mihez is, azt még az iskolások is tudják, akik ismerik Ukrajna történelmét. Hiszen a korgó gyomrú, jéghideg vízzel mosakodó és a gulyáságyúk mellett melegedni próbáló katonák képe leginkább a polgárháborús állapotokat idézik fel. Márpedig az országban ma mindennaposnak számít, hogy laktanyákat kapcsolnak le a fűtési rendszerről, az áramvezetékeket a felgyülemlett hatalmas adósságok miatt levágják. Bizony itt tartunk ma...

Márpedig nem ilyen állapotokat, katonaságot ígért két éve Julija Timosenko.

S ugye ne feledkezzünk el, közeleg az újabb választás. Már javában hangzanak az újabb és újabb ígéretek. A korábbiaknál is grandiózusabbak. Már-már fantasztikus jelzővel illethetők. Mindent képes megígérni, csakhogy a miniszterelnöki székét most már az államfőire cserélje. Az emberek szeretnék elhinni, na de ezek után ez egyszerűen nem lehetséges!

Szerhij Kravcsenko

Kijev

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó