2009. október 17., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 150. (822.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Átverés vagy (ön)leleplezés?

Jó ideje töröm a fejem azon, minek is lehettem, lehettünk szemtanúi a minap. A hétfőn rajtoló elnökválasztási kampányhoz köthető plakátháborúban még csupán kisebb-nagyobb csaták zajlanak. Név nélkül és arctalanul ugyan, de könnyen beazonosítható módon, eddig miniszterelnök asszonyunk küldte a legtöbb rejtelmes plakátbakát az útmenték jelképes csataterére. Ezek lényege az volt: működnek a bányák, nem csökken a lakosság, hőerőmű épül, van elegendő gabonánk stb., stb. S mindez azért, mert ő (vona) dolgozik (pracjuje)! Nyíltan nem mondta ki ugyan, ám ide a rozsdás bökőt, ha tíz ember közül tizenegy a vona-t nem Julija Timosenkóval azonosította.

Egymás közt mondva, sokak számára irritáló volt ez a tettdömping. Sokan érezhették úgy, hogy az ő saját munkája ezek szerint egy lócitromot sem ér, illetve, hogy lassan a levegőt is csak azért szívhatjuk tüdőnkbe, mert "vona pracjuje". Most azonban kiderült: rossz, aki rosszra gondol. Újabb óriásplakátok fedték fel, hogy "vona", aki "pracjuje", az nem Timosenko, nem aki, hanem ami: "vona ce Ukrajina", azaz maga az ország. Meglehet persze, hogy egy előre elképzelt átverésre épített kampányfogásról van szó, de az sem kizárt, hogy a stáb a negatív visszajelzések miatt szánta rá magát erre az (ön)leleplezésre.

A "bigbordozást" egyébként egyelőre a nagyasszony stábja veszi a legkomolyabban. A nem éppen idegenszeretetéről hírhedt Oleg Tyahnibok egy, már-már olvashatatlansághoz vezető agyoncsicsázott példányon próbálja bizonyítani, hogy Ukrajnában a szélsőséges nézeteket vallók vannak többségben. Volodimir Litvin házelnök kopókitartással állítja immár évek óta, hogy Ukrajnának őrá és csakis őrá van szüksége. Egyelőre nem sikerült megfejtenem Anatolij Hricenko egykori hadügyminiszter üzenetét, aki azt kürtöli világgá önmagáról, hogy ő az első nem befutó(?!). A fiatal kora ellenére már sok posztot megpróbált Arszenyij Jacenyuk és a hasonlóan multimúltú Szerhij Tihipko plakátjait pedig mintha egy kaptafára, egy műhelyben készítették volna. A színviláguk ugyan különböző (a Változások Frontjának vezetője a mozgalom nevéhez illően katonásra formálja, míg az egykori főbankár a kéket részesíti előnyben), de tartalmuk megegyezik. Mindketten kinyilatkoztatnak, mindketten elmondják, milyen lépésekre volna szüksége az országnak ahhoz, hogy megerősödjön, felvirágozzon. És természetesen mindketten sejtetik, egyedül ők képesek mindezt véghezvinni. A legcsendesebb egyelőre a legesélyesebbnek tűnő személy, Viktor Janukovics, aki másokat hallgat nagy-nagy türelemmel, illetve az alighanem valamilyen csodában reménykedő regnáló elnök, Viktor Juscsenko, aki mélyen hallgat.

Ez a hallgatás és a plakátháborúban ma még megtapasztalt viszonylagos tűzszünet azonban ne tévesszen meg senkit. Mindannyiunk Julijája bebizonyította: lesz itt még január végéig részünk annyi átverésben és leleplezésben, hogy csak győzzük majd kapkodni a fejünket.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó