2009. október 17., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 150. (822.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Felvillanyoz, ha fejleszthetek, újíthatok"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket…

Rovatunk mai vendége Szavko Szilvia, a Verbőci Középiskola igazgatónője.

– A családja ügyeit is ön igazgatja?

– A férjem mindenben segít, támogat, de ő a vállalkozásával van elfoglalva. Azt, hogy mikor mire van szükségünk, vagy milyen munkálatokat kell elvégezni a ház körül, én tartom számon, és a legtöbb esetben én is "vezényelem le".

– Mit kedvel leginkább a munkájában?

– Felvillanyoz, ha fejleszthetek, újíthatok. Mindig azon gondolkodom, mit és hogyan lehetne még javítani, szépíteni az iskolán. Amit pedig a fejembe veszek, azt meg is valósítom.

– Mióta áll az iskola élén?

– Negyedik éve. Az igazat megvallva, nagyon nehezen szántam rá magam, mert sok minden szólt ellene. Végül mégis elvállaltam, mert arra gondoltam, talán sikerülhet egy olyan tanintézményt létrehoznom, ahol tanár és gyerek egyaránt jól érzi magát. Feketepataki születésű vagyok ugyan, de 29 évvel ezelőtt ebben az iskolában kezdődött a pedagógusi pályafutásom. Alsó osztályos tanítónőként dolgoztam, majd matematikatanári diplomát szereztem. Tehát tisztában voltam vele, milyen körülmények között szeretne dolgozni a kollektíva és jómagam is, mi lenne a legjobb a tanulóinknak. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy új épületbe, rendezett körülmények közé kerüljünk. Ezt sikerült is elérnem.

– Matematikusként jobban, könnyebben tud gazdálkodni?

– Ebben nem a számok, inkább a tapasztalat segít. Mikor a házunk épült, a férjem külföldön dolgozott. Ő onnan irányított. Természetesen biztosította az anyagi fedezetet, de én voltam az anyagbeszerző, az ügyintéző és a munkaszervező egy személyben. Előfordult, hogy kerékpáron bebarangoltam a környéket egy-egy szükséges alapanyagért. Így az iskola felújításába, tatarozásába már kellő ismeretekkel vágtam bele, s ha úgy adódott, a fizikai munkától sem riadtam vissza. Ebből kifolyólag nagyon igényes és maximalista vagyok.

– Család?

– A férjem üzletember, van két fiam, az idősebbik 24, a fiatalabbik 20 éves, mindketten a Nyíregyházi Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán tanulnak és mellette dolgoznak is.

– Pihenés?

– Ha nyaralásra, több hetes semmittevésre gondol, azt nem nekem találták ki. Igazi nyughatatlan természet vagyok. Ha elutazunk is a barátokhoz, már másnap azon bosszankodom, hogy ez alatt az idő alatt mennyi mindent intézhettem volna.

– Mégis miből merít erőt, hogy töltődik fel?

– Elsősorban az által, hogy amikor hazajönnek a fiúk, s együtt a család és a kedvükben járhatok, egy kicsit kényeztethetem őket. Kellemes kikapcsolódást jelent számomra az olvasás, a rejtvényfejtés, és természetesen a virágok gondozása is. Nagyon sok növényem van. Akár órákig képes vagyok babusgatni őket.

– Milyen három férfival együtt élni?

– Nagy boldogság, hogy fiaim vannak, nagyon büszke vagyok rájuk. Elhalmoznak szeretettel. A férjem is megértő, mindig számíthatok rá, mindenben mellettem áll. Pedig ellenezte, hogy elvállaljam az igazgatói megbízatást, mert tudta, teljes erőbedobással fogom végezni a munkát. Most pedig, ha netán elkeseredem, ő az, aki lelkesít, a folytatásra biztat, nem engedi, hogy feladjam.

– Általában mi okozza az ilyen keserű hangulatot?

– Leggyakrabban az, hogy nem értik meg jobbító szándékaim lényegét, intrikákkal igyekeznek ellehetetleníteni a munkámat.

– A fiai barátnőiről megmondja a véleményét?

– Mindig támogattam gyermekeim elképzeléseit. Így volt ez a szakmaválasztással, és a párválasztással sem lesz másként. Néhány dologra azért felhívtam a figyelmüket: a hölgy legyen házias, családcentrikus, és anyaként is megállja a helyét.

– Sértődékeny?

– Inkább lobbanékony vagyok, de gyorsan meg is nyugszom. Ha ilyen felfokozott idegállapotban véletlenül megbántok valakit, és rájövök, hogy nem volt igazam, bocsánatot kérek.

– Vannak irigyei?

– Biztosan, de nem foglalkozom velük.

– Verték már át?

– Néhány évvel ezelőtt igen, és ez mind a mai napig tüske bennem.

– Babonák?

– Nem hiszek bennük, de vannak megérzéseim, melyek a legtöbb esetben beigazolódnak.

– A horoszkópját elolvassa?

– Néha átfutom, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki.

– Hogy áll a barkácsolással?

– Szívesen belevágok, igaz nem a legbonyolultabb munkákba.

– Mi jelenti az ön számára a boldogságot?

– Amikor a munkahelyen rendezett körülmények között, mindenkivel jó viszonyban dolgozhatom, ha családi melegség vesz körül, és a számomra legkedvesebb emberek egészségesek.

– Álma, vágya?

–– Szeretném, ha a fiaim élete a lehető legjobban alakulna, megtalálnák a boldogságukat és sikeresek lennének.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó